Amikor Mohácsra emlékezünk, tisztelettel hajtunk fejet a keresztény Európa védelmezői előtt – hangzott el az Antemurale Christianitatis – Közép-Európa és a Nyugat-Balkán, a Kereszténység Védőbástyái című konferencián. A szervezők célja, hogy fórumot teremtsenek az emlékévet előkészítő magyarországi kutatások legújabb eredményeinek bemutatására. A Várkert Bazárban megtartott kétnapos eseményen számos külföldi és magyar történész vesz részt.

A mohácsi csatában Közép-Európa szinte minden nemzete részt vett, a haderő nem volt kicsi, csak  az ellenfél volt hatalmas túlerőben. A vereséggel egy ötszáz éves középhatalom szűnt meg, a nemzet szabadságát a százötven éves török uralmat követően is nagyhatalmú birodalmak korlátozták, az utolsó katona 1991-ben hagyta el az országot. Így talán érthető, miért fontos számunkra a maradék szuverenitásunk, és a maradék európai kereszténység védelme” – érvelt Harrach Péter, KDNP-s országgyűlési képviselő, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke a konferenciát megnyitó beszédében.

Amikor Mohácsra emlékezünk, tette hozzá, tisztelettel hajtunk fejet a keresztény Európa védelmezői előtt.

Rávilágított: az emlékezés legitimációs igazolás is egy kormány számára: nemcsak a választópolgárok döntése, hanem a történelmi múlt is igazolja, hogy alkalmas az ország vezetésére.

Kiemelte, hogy az a kormányzat, amelynek fontos a szuverenitás, emlékezetének középpontjába egy olyan államalapító királyt tesz, aki nemzeti, európai és keresztény államot hozott lére, vagy egy birodalmi törekvés ellen harcol, előkelő helyre teszi a szabadságharcosokat. „Lényeges, hogy mindegyikük abba a körbe tartozzon, ami a közös nemzeti emlékezet számára fontos” – húzta alá Harrach Péter.

„Mohács olyan máig ható esemény, ami erős lenyomatot hagyott a nemzet emlékezetében” – mondta Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója. Mohács kutatásával kapcsolatban rámutatott: a mi generációnk feladata elvégezni azt a munkát, amelyre elődeinknek nem volt lehetősége. A kegyelet, hősiesség, (közép-európai) összefogás jegyében kell eltemetnünk a hősöket, akik nem lehajtott fejjel, hanem valódi hősként indultak a csatába.

Megemlítette: az emlékév méltó előkészületében céljuk a csatatéren mártírhalált vállaló hősök megismerése, és ráirányítani a figyelmet a régió történelmi és kulturális örökségére.

A konferencia – amelynek célja, hogy bemutassa a közép-európai és balkáni államok középkori kapcsolatait, különös figyelmet szentelve a kereszténység védelmében betöltött szerepüknek – a Nemzeti Örökség Intézete, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága, a HUN-REN BTK Történeti Intézete, a HUN-REN PPKE-PTE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport, a Janus Pannonius Múzeum, a Magyar Nemzeti Levéltár, a Magyar Történelmi Társulat, Mohács Város Önkormányzata, a Pécsi Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem közös szervezésében valósult meg.

„Minden konferenciának megvan a jelentősége, ha elég magas színvonalú” – szögezte le érdeklődésünkre Fodor Pál, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet főigazgatója, a Magyar Történelmi Társulat elnöke hozzátéve, hogy a szimpóziumnak az ad jelentőséget, hogy rohamosan közeleg a mohácsi csata 500. évfordulója.

Rámutatott: évek óta komoly munkálatok zajlanak azért, hogy jobban, pontosabban és méltányosabban lássuk és ítéljük meg ezt a rendkívül fontos fordulópontot jelentő történelmi eseményt. A konferencia nagy előnyeként említette a délszláv történészekkel való találkozás lehetőségét, így megismerhetik eredményeiket, szempontjaikat.

A professzor kifejtette: a csata és következményei nemcsak Magyarország, hanem Közép-Európa, sőt, Európa életében is döntő, de a Nyugat által sokszor alábecsült jelentőségű esemény volt. „Nyugaton ezernégyszázötvenhat súlyát sem értik, nem is csoda, hiszen egy sokak által használt, tizenötödik századi német nyelvű összefoglalásban meg sem említették a nándorfehérvári diadalt. Pedig a török felett aratott győzelem tette lehetővé a Nyugatnak, hogy nyugodtan éljen, építkezzen és lépjen át egy új korba, miközben a Magyar Királyság minden erőforrását latba vetve küzdött azért, hogy megvédje magát, és ezáltal a Nyugatot is” – húzta alá Fodor Pál.

Előadásában kitért arra is, hogy Magyarország a déli területeit már lényegében a 15. század végén elveszítette.

A Szerémség egykor színmagyar terület volt, amit a törökök szisztematikusan pusztítottak el a században. Amikor 1541-ben a törökök Buda elfoglalására készültek, készítettek egy haditervet, amelyben vázolták, mely városokat kell elfoglalni, és ebben a dokumentumban a Temesközt már ekkor szerb vilajetként említik, addigra ugyanis annyira megváltozott a lakosság összetétele. Többezres nagyvárosok tűntek el pár évtized alatt, mutatott rá Fodor Pál.

A csata történetének kutatásával kapcsolatban megemlítette, hogy mindig előkerülhetnek, és elő is kerülnek új dokumentumok, még ha nem is mindig nagy horderejűek. Arra azonban alkalmasak, hogy árnyalják a szemléletet, illetve a kegyelet, hősiesség és középeurópaiság központi szerepét hangsúlyozza Mohács esetében. (Amikor néhány éve Hóvári János, Pap Norbert és Fodor Pál és több intézmény nevében közleményt tett közzé, a kiáltványban szerepelt először a fenti hármas jelmondat.)

Magyarország nem az a gyenge ország volt, a minek lefestették korábban, a török hódítás rettenetesen meggyengítette, az Oszmán Birodalom gazdaságilag 28-szoros, haderő tekintetében 4–5-szörös túlerőben volt, ennek ellenére a Magyar Királyság helyt állt.

„Egyetlen európai ország sem lett volna képes legyőzni a törököket ebben az időpontban” – hangsúlyozta Fodor Pál, aki azt is kiemelte: az újabb számítások szerint a teljes török haderő a 200 ezer főt is elérhette, amelyből 75–80 ezer katona alkotta a reguláris alakulatot.

A kétnapos szimpózium a Magyar Királyság történetéhez és az Oszmán Birodalom elleni harchoz szervesen kötődő országok – a Cseh és a Lengyel Királyság, a Német-római Birodalom, illetve a Bosznia és Hercegovina, Horvátország és Szerbia jelenlegi területén egykor fennálló államok – középkor végi helyzetét hivatott bemutatni. A szervezők célja, hogy fórumot teremtsenek az emlékévet előkészítő magyarországi kutatások legújabb eredményeinek bemutatására, a nemzetközi szakmai közösség részvételével. Ennek megfelelően az első szekció a balkáni államok és az oszmán hódítás kapcsolatát taglalta.

Előadott Ivan Jurković, a horvát Juraj Dobrilla Egyetemről, Aleksandar Krstić, a belgrádi Történeti Intézettől, valamint Emir Filipović a szarajevói Filozófiai Kar képviseletében. Ezt követően kerekasztalbeszélgetés keretében vitatták meg a meghívottak a balkáni államok integrációját a 21. században. Részt vett Dux László (EU közös Kül- és Biztonságpolitikai és Bővítési Főosztály); Tészáry Miklós (Mathias Corvinus Kollégium); Sokcsevits Dénes (HUN-REN BTK Történettudományi Intézet, Budapest).

A következő szekcióban Nyugat-Európa és az Apostoli Szentszék törökellenes lepéseiről esett szó. Előadott Nemes Gábor (Győri Egyházmegye Gyűjteményei Központ, Győr; HUN-REN-PPKE_PTE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport, Budapest); Paul Srodecki, a dán University of Southern Denmark történésze; Kruppa Tamás (Szegedi Tudományegyetem, Szeged; HUN-REN-PPKE-PTE Frankói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport, Budapest és Kenyeres István, Budapest Fővárosi Levéltára munkatársa.

Új tudástartalmat mutatunk be a világnak

– Mit jelent Magyarország életében egy nagy jelentőségű konferencia megrendezésének lehetősége?

– Nagyszerű lehetőség volt, hogy az uniós elnökségünkhöz kapcsoljuk Mohács 500 ügyét – mondta kérdésünkre Hargitai János, a mohácsi csata ötszázadik évfordulójáról történő méltó megemlékezéssel összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztos. – Az évforduló központi gondolata, hogy egyszerre lehet a kegyelet, a hősiesség és a közép-európai összefogás emlékéve. E konferencia utóbbihoz kapcsolódik, hiszen a mohácsi csata nem magyar történelmi esemény, valójában Közép-Európa elbukását jelentette, amit néhány előadó hangsúlyosan ki is emelt. Az uniós elnökségünk központi gondolata, hogy a balkáni országokat hozzásegítsük a majdani EU-s tagsághoz. Adódott a lehetőség, hogy ha ötszáz évvel ezelőtt a kereszténység védőbástyája kapcsán volt már közös világunk, illesszük be a jelenlegi gondolkodásunkba a fél évezreddel ezelőtti eseményeket, kicsit példaadó jelleggel is. Hiszen Közép-Európa együtt nyilvánult meg az oszmán hódítással szemben és ma is, amikor Nyugat-Európában tetten érhető, az iszlám térhódítása, amire a mai Európa másképp viszonyul, mint ötszáz évvel ezelőtt.

– Milyen fejlesztések valósulnak majd meg a Mohács 500 kapcsán, és hogyan állnak a munkálatok?

– Mohács 500 nemcsak kulturális és tudományos fejlesztés, hanem területfejlesztési kérdés is. Utóbbi része, hogy az M-hatos autópályát befejeztük a horvát határig. A másik nagy infrastrukturális beruházás, a térség kelet-nyugati összekötése, a Pécs és Szeged közötti kapcsolat kialakítása is sínre került a Mohácsnál épülő, kétszer kétsávos új Duna-híddal, aminek építése szintén elindult.

– Mohácson is várhatók beruházások?

– A Mohácsi Nemzeti Emlékhely átalakítása során a tömegsírokból kiemelt hősöket méltó módon eltemetjük, kialakítunk egy emlékkápolnát és egy osszáriumot. A föld alatt létrehozunk egy ezerötszáz négyzetmétere interaktív kiállítóteret. Átalakul a város főtere is, ahol megszüntetjük a parkolást, építünk egy parkolóházat a közelben. A téren álló Fogadalmi templom szintén megújul. A város déli pontján állított csatatéri emlékkápolnát felújítjuk, a környezetét rendbe tesszük. A Csele-patak melletti II. Lajos-obeliszknél létrehozzuk a II. Lajos-emlékközpontot. Emlékművet állítunk az ezerhatszáznyolcvanhetes második mohácsi csata helyén, Villány és Nagyharsány között, amely az újjáépítés világát szimbolizálja majd. A két csatateret kerékpárúttal kötjük össze.

– Mekkora forrás jut a tudományos kutatásokra?

– Kétezerhuszonháromban háromszázmillió forintot biztosított a kabinet történeti kutatásokra, számos műhelyben készülnek könyvek, kiadványok. Emellett a kormány forrást biztosított antropológiai kutatásokra, amelyet a Szegedi Tudományegyetem végez, valamint a régészeti feltárásokra. A történészek, antropológusok és régészek szellemi munkája adja majd azt az új tudástartalmat, amit az emlékév során meg fogunk mutatni a világnak.

A konferencia december 9-én, hétfőn folytatódik.

Fókuszba kerül a Jagelló-dinasztia, amelyhez kapcsolódva előad majd Neumann Tibor, C. Tóth Norbert, Rácz György, Varga Szabolcs. Szó lesz a csatákról és tömegsírokról az antropológia és a régészet szemszögéből.
Előad Bertók Gábor, Győrffy-Villám Zsombor, Haramza Márk, Szabó Tibor, Marcos De Andrés, Vig Viktor, Bereczki Zsolt, Spekker Olga, Tihanyi Balázs, Pálfi György, Neményi Réka, Talabér Ildikó, Kocsmár Réka, Vágvölgyi Lili, Szabó Árpád, Mai Tímea, Molnár Erika.
Az oszmánellenes harcok emlékezete szekcióban előad majd Móczár Gábor (Nemzeti Örökség Intézete), Suzana Simon (Croatian Academy of Sciences and Arts, Department Member, Zágráb), Nenad Obredovic (Mohol, Szerbia). Végül a legújabb kutatási eredményeket ismerteti Fedeles Tamás, Papp Júlia és Pap Norbert.

Borítókép: Harrach Péter
Forrás: Facebook/Harrach Péter