A bevándorláspártiak elhibázott, önsorsrontó stratégiája egész Európát, az elmúlt évszázadok során felépített, polgári alapokon nyugvó parlamentáris demokráciát és a zsidó-keresztény kultúrkör alapértékeit számolja fel – írja Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a CÖF-CÖKA szóvivője, elnöki főtanácsadója az alaptorvenyblog.hu-n megjelent legújabb írásában.


A napokban a német Der Spiegel számolt be arról, hogy a bevándorló háttérrel rendelkező személyek, mint választói csoport egyre fontosabbá válnak Németországban, és arányuk várhatóan tovább nő a következő választásokon. E csoport választási részvételi aránya is változik.

A statisztikai adatok szerint tavaly mintegy 17,1 millió 18 éves és idősebb ember, vagyis a németországi felnőtt lakosság negyede (25 százaléka) volt bevándorló.

A szövetségi bevándorlási szervek által használt meghatározás szerint akkor van valakinek bevándorlási múltja, ha ő maga vagy mindkét szülője 1950 óta bevándorolt Németországba. Őket „bevándorlóknak” és (közvetlen) „leszármazottaiknak” is nevezik.

A lap szerint a bevándorlási múlttal rendelkezők választási részvétele is kiegyenlítődni látszik a bevándorlással nem rendelkezőkéhez képest. A Leibniz Institute for the Social Sciences által végzett német longitudinális választási tanulmány (German Longitudinal Election Study – GLES) szerint a bevándorlási múlttal rendelkező választásra jogosultak 88,4 százaléka nyilatkozott úgy, hogy szavazott a 2021-es Bundestag-választás utáni felmérésben. Ez az arány mindössze 6,8 százalékponttal volt alacsonyabb, mint a bevándorlási múlttal nem rendelkező választásra jogosultak aránya, akiknek 95,2 százaléka mondta azt, hogy szavazott.

Általánosságban kijelenthető, hogy

a baloldali, zöld- és liberális pártok potenciális szavazóként tekintenek a bevándorlókra, ezért folytatnak évek óta befogadásösztönző, migrációpárti politikát, amit a tapasztalatok szerint a bevándorló-hátterű szavazók meg is hálálnak.

Az Európába irányuló bevándorlás évtizedek óta tart, azonban a 2015-ös migrációs válság óta fokozottabb mértékben van jelen, és azóta is meghatározza a kontinens politikai és biztonságpolitikai napirendjét. Azokban a nyugat-európai országokban, amelyekbe az elmúlt években nagy számban érkeztek bevándorlók, megfigyelhető, hogy egyes választásokat a migránsok döntöttek el a baloldal javára. Ezek a pártok szerte Európában abban reménykednek, hogy a bevándorlókra kiterjesztett szavazati jog az ő politikai sikereiket biztosítja, ami rövid távon valóban így van.

Azonban nem számolnak azzal a következménnyel, hogy ha a bevándorlók aránya a többségi társadalomhoz viszonyítva elér egy kritikus szintet, pártalapítási jogukkal élve önálló politikai életre kelhetnek, kifarolva az addig őket támogató baloldali pártok mögül.

Az eddigi felismerhető tendenciák fényében egyre világosabbá válik, hogy az európai bevándorláspárti erők nem kis részben saját politikai megfontolásaikból támogatják a migránsok Európába telepítését, és nem pusztán „emberjogi” önzetlenség motiválja az érintett politikusokat a kötelező kvóta kapcsán tett – nem egyszer komoly ellentmondásoktól terhelt és időről időre változtatgatott – nyilatkozataikban.

Ami Németországot illeti, már a 2013-as választásokon a török származású választók mintegy kétharmadának voksát söpörte be a hatalomba visszavágyó és ezért fűt-fát ígérő szocdem párt, az SPD (és egyébként a másik bő egyharmad is baloldali pártokra szavazott). Ugyancsak becslések szerint a már korai blairi időkben ötből négy Nagy-Britanniában élő muszlim a Munkáspártot támogatta. Nem kérdés, hogy Nyugat-Európa szerte, a migrációpárti baloldal igyekezett és igyekszik profitálni a migránsok választási részvételéből.

Jelenleg ezt az elvtelen migrációpárti irányvonalat az Európai Parlamentben a liberálisok, a szocialisták és a néppárti nagykoalíció – melynek Magyar Péter pártja is tagja – képviselik a zöldekkel és a szélsőbaloldali képviselőkkel együtt.

A bevándorláspártiak elhibázott, önsorsrontó stratégiája egész Európát, az elmúlt évszázadok során felépített, polgári alapokon nyugvó parlamentáris demokráciát és a zsidó-keresztény kultúrkör alapértékeit számolja fel. Az pedig szintén egészen bizonyos: ha az új német kormány folytatja jelenlegi bevándorláspolitikáját, akkor már nemcsak Németországot magát, hanem az egész Európai Uniót sodorhatja hosszú távon súlyos közbiztonsági, gazdasági, szociális és politikai válságba, és egy ilyen krízis következményei beláthatatlanok lesznek mindannyiunk számára a következő évtizedekben.

Forrás: Alaptörvényblog

Címlapkép: Szíriai menedékkérő „Szeretünk téged – Nagyon köszönjük, Németország” jelentésű feliratot mutat Erfurtban – képünk illusztráció (Fotó: MTI/EPA/Martin Schutt)