Azzal, hogy mind a kormányok, mind a jogvédők szélsőségesen értelmezik az emberi jogokat, éppen a legitimitásukat ássák alá – fogalmaz Hurst Hannum, a Tufts University nemzetközi jogi professzora. a Mandineren publikált interjúban.
Az emberi jogok és a róluk kialakult kép jogfejlődési folyamat eredményeként jött létre. Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát 1948-ban egyfajta elvi iránymutatásként fogadták el, s eszmei tartalmát később különféle egyetemes és regionális ENSZ-szerződésekkel öntötték jogi formába. Azonban a jogok katalógusának folyamatos bővülése miatt egyre nehezebb volt értelmezni, mit is jelent az emberi jogok kifejezés. Sőt, néha egészen nevetséges kontextusban fogalmazódtak meg emberi jogi érvek. Ecuador korábbi külügyminisztere úgy nyilatkozott például, hogy a WikiLeaks alapítójának, Julian Assange-nak alapvető joga van ahhoz, hogy napozhasson, miközben Ecuador londoni nagykövetségén menekültként él.
Ebből is látható, hogy az emberi jogok katalógusának bővítése a hitelességüket ássa alá, mert túlságosan kiterjesztően értelmezik az eredeti fogalmat. A folyamat kikezdi az univerzalitás elvét is, amely az emberi jogok nemzetközi védelmének középpontjában áll. Hiszen az emberi jogok egyetemessége eredetileg csak ugyanazon elvek érvényesülését kívánta meg, rábízva a helyi politikai szereplőkre, milyen jogi eszközökkel érik el őket. A jogok bővítése konkrét szabályozási kényszert szül. Pedig a világ nagy problémái a legtöbb esetben nem igénylik új jogok feltalálását, hanem csak a meglévő eszközök következetes alkalmazását.
Az emberi jogok mantráját majdnem minden gazdasági, társadalmi és politikai nyavalyára ráaggatják
Az emberi jogok deklarálása és kiterjesztése alapvetően alakította át az emberek életét. Az egyezmények betartására tucatnyi nemzetközi intézmény ügyel. De nincsen olyan „nemzetközi csendőrség”, amely kikényszeríthetné őket, tehát legitimitásuk inkább közmegegyezésből fakadó tiszteleten alapul. Azzal, hogy mind a kormányok, mind a jogvédők szélsőségesen értelmezik az emberi jogokat, épp ezt a legitimitást ássák alá. Ma már ott tartunk, hogy az emberi jogok mantráját majdnem minden gazdasági, társadalmi és politikai nyavalyára ráaggatják. Ezzel szemben az általam javasolt „szélsőségesen mérsékelt megközelítés” felismeri az emberi jogok alkalmazhatósági határait. Szakít azzal a felfogással, hogy az emberi jogok katalógusának bővítése a progresszió fokmérője, vagy hogy a jogkiterjesztés a haladás ügyét szolgálja. Elfogadja az érintett jogok valamennyi kategóriáját, de nem követeli meg, hogy minden politikai és gazdasági rendszer egyformán nézzen ki – érvel a professzor.
Hogyan hatnak a monopolhelyzetben lévő társaságok az emberi jogokra?
A multinacionális és a helyi vállalatok egyaránt súlyos jogsértéseket követnek el különösen a környezeti károkozás, a nem biztonságos termékek előállítása, valamint a szegényes munkakörülmények révén. Sokuk az őket szabályozni hivatott államoknál is erősebbek. Mindamellett az üzleti világ jelentős mértékben hozzájárul a fejlődéshez és az innovációhoz, nem is beszélve a kommunikációs és technológiai forradalomról, amely az elmúlt évtizedekben zajlott le. A kihívást annak biztosítása jelenti, hogy a vállalkozások elszámoltathatók legyenek az okozott jogsértésekért. Az elszámoltathatóság azonban nem keverendő össze az államoknak az emberi jogok védelme terén fennálló kötelességeivel.
A monopóliumok elsősorban a kommunikáció, a média és a technológiai fejlődés területén éreztetik hatásukat. Ez a helyzet érintőlegesen kihat olyan alapjogokra, mint a véleménynyilvánítás szabadsága vagy a magánszféra védelme. Legitim felvetés, hogy ezeken a területeken az államok – akár szabályozással – markánsabban lépjenek fel, ha az alapjogok sérelmét tapasztalják. Az ilyen és hasonló kérdéseket elsősorban politikai és gazdasági megfontolások alapján kell eldönteni, az emberi jogok önmagukban nem nyújtanak egyértelmű válaszokat – véli a professzor.
Forrás: Mandiner
Címlapkép: pentagram.com
