A Tamási Áron Emlékév méltó megkoronázásaként felavatták az író első budapesti egészalakos szobrát, Matl Péter kárpátaljai művész alkotását. Az ünnepi eseményt Tamási Áron halálának évfordulójára időzítette a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, a Magyarság Háza és a Budapest Főváros XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat. A szobor méltó helyet kapott egy oktatási intézmény: az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának épülete előtt, hogy egyben a jövő nemzedékeit nevelőknek is üzenjen.
A színhely kiválasztásában az is közrejátszott, hogy Tamási Áron Budapest ostroma idején – naplója szerint: „romok között bukdácsolva, kerülgetve élőket és holtakat” – itt a kerületben, Bajor Gizi villájában talált menedékre, és a háború után is a közeli Alkotás utcában kapott lakást a fővárostól, ahol haláláig: 1966. május 26-ig élt – idézte fel Pokorni Zoltán, a XII. kerület Hegyvidék polgármestere az író magyarországi éveinek környezetét.
Emlékeztetett arra, hogy Tamásival, a legnagyobb erdélyi, székely íróval leggyakrabban Trianont, nemzeti tragédiánkat azonosítjuk.
Ezért javasolták Kövér Lászlóval 2010-ben az emléknap összekapcsolását a nemzeti összetartozás gondolatával, valamint azt, hogy a diákok jussanak el legalább egyszer határon túli magyar területre.
Jó helyre került a szobor, figyelmezteti a leendő pedagógusokat, hogy Tamási Áron ne csak regényíró legyen a számukra, hanem megértetése annak: mit jelent a határon túl magyarnak lenni. S talán azt is megértik, mit jelent határon belül.„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” – kezdte beszédét Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke a legtöbbet idézett Tamási mondattal. Mégsem vált közhellyé, mert igazsága örökké valóvá teszi. Az otthon megtalálása és megőrzése sosem volt olyan fontos mint ma, üzeni a szobor, és azt is, hogy találjuk meg benne lelki otthonunkat is. Tamási Áron megtalálta: végakarata szerint Farkaslakán, szülőfalujában kívánt nyugodni, emlékművén – Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor alkotásán – a maga fogalmazta meg sírfelirat olvasható: „Törzsében székely volt, fia Hunniának / Hűséges szolgája bomlott századának.”
Kövér László koszorúz (Fotó: Matúz Péter/Magyarság Háza)
Kövér László az Országgyűlés elnöke székely táltosnak nevezte Tamási Áront, aki írásaival óvta népét, szülőföldjét és gyógyította székely derűvel életerejét egy olyan korban, amikor a székelyek és magyarok igazsága nem volt kimondható, de elhallgatható sem, mert „Énlaka felett, a Firtos-lova hátán, lehajtott fejjel elaludt a Gondviselés”.
A házelnök felelevenítette Tamási Áron életének három nagy próbatételét, amellyel farkasszemet kellett néznie:
1918-ban, az első világháborúban az olasz fronton a halállal, 1937-ben az etnikai kirekesztéssel fenyegető romániai fasizmussal, 1956-ban pedig a nemzetáruló magyarországi kommunistákkal került szembe.
„Mindhárom esetben emberként, magyarként és írástudóként erkölcsileg ő került ki győztesen a szembenézésből. Az ő művészi igazságai azért váltak örök igazságokká, mert aranyfedezetük a valóságban, a nemzeti hűségben és az írástudói felelősségben, a jellemben rejlik” – hangsúlyozta Kövér László.
/……../
Matl Péter szobrászművész alkotását Kövér László, Pokorni Zoltán, Erős Kinga és Csibi Krisztina, az emlékévet lebonyolító és a szobrot adományozó Magyarság Háza elnöke leplezte le.
A szobrot Jakab Gábor pápai káplán, szentszéki tanácsos, gyulafehérvári plébános, Adorjáni Dezső erdélyi evangélikus püspök, Ráduly-Baka Zsuzsanna kovásznai református lelkész, valamint a szintén Erdélyből származó, de Budapesten szolgáló Czire Szabolcs unitárius lelkész áldotta meg. /…/
A Miatyánk közös elmondása után az áldás így hangzott: a szobor emlékeztessen Erdély és az anyaország kulturális egységére.
A szobor megkoszorúzásával és a Székely Himnusz közös eléneklésével ért véget az ünnepség, amely után a szereplők és a vendégek, köztük Farkaslaka küldöttsége, elvegyültek, beszélgettek, ismerkedtek Matl Péter szobrászművésszel és alkotásával, készültek a fotók, a székely ruhás kislányok kosaraikból frissen sütött kürtöskalácsot, a fiúk pedig otthonról hozott pálinkát kínáltak körbe.
Tamási Áronnal szólva: otthon voltunk a világban.
Szerző: Cservenka Judit/felvidék.ma)
Címképen: Pokorni Zoltán, Csibi Krisztina, Erős Kinga, Matl Péter és Kövér László a szobornál. Fotó: Matúz Péter/Magyarság Háza)
