Egy nagylelkű gesztust nehéz bírálat tárgyává tenni: kimenekített kárpátaljai testvéreink e pillanatban szabadok, de ki tudja, milyen megpróbáltatások várnak még rájuk – Bánó Attila írása.
A legnagyobb tisztelet és elismerés illeti azokat, akik közreműködtek a tizenegy kárpátaljai magyar hadifogoly kiszabadulásában. A sajtóban megjelent hírek alapján hálásak lehetünk az orosz ortodox egyháznak, azon belül Kirill moszkvai és összoroszországi pátriárkának, Antal Volokolamszki metropolitának és Nyikolaj Balasov főpapnak, akik nagyban elősegítették az akció zavartalan lebonyolítását.
Köszönet illeti a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, Semjén Zsolt egyházügyekért felelős miniszterelnök-helyettest és azokat is, akik a háttérbe húzódva munkálkodtak a nemes ügy sikeréért. Magyar részről különösen nagy bátorság kell az ilyen lépések megtételéhez.
Jól emlékszünk, hogy néhány hete, áprilisban tizennyolcra emelkedett a háborúban elesett kárpátaljai magyar katonák száma, legalábbis amennyi a híradásokból napvilágot látott. A Kárpáti Igaz Szó adta közre, hogy a 42 éves Lengyel Ottó március 28-án esett el Bahmutban, a 29 esztendős Guti Miklós pedig február 19-én valahol Donyeck megyében. Vele kapcsolatban a lap idézte nővére megrázó szavait:
„Halála előtt egy nappal beszéltem vele utoljára, boldogan újságolta, hogy három nap múlva, tíz hónap után néhány napra hazaengedik. Eltelt a három nap, de nem jelentkezett. Február 19-én esett el, 21-én hivatalosan tájékoztattak arról, hogy meghalt, február 25-én temettük el Munkácson. Hazatért, de nem úgy, ahogy mi vártuk.”
Nem tudjuk, mi lenne a sorsa Ukrajnában az orosz hadifogságból kiszabadult magyaroknak. Ismerve az ukrajnai háborús törvények könyörtelenségét, feltehetően ismét a frontra kerülnének. Amit tudunk, hogy Oleh Nyikolenko ukrán külügyi szóvivő kijelentette: az ukrán kormány nem kapott tájékoztatást az akcióval kapcsolatos magyar–orosz tárgyalásokról, és a hadifoglyok Magyarországra szállításáról csak Semjén Zsolt nyilatkozataiból értesült.
Meg merem kockáztatni, hogy amennyiben magyar részről előzetes tájékoztatást kapott volna az ukrán vezetés, abból hatalmas botrány, újabb magyarellenes rágalomhadjárat keletkezett volna.
A történtek után viszont ez már nem megy olyan könnyen, elvégre mégiscsak hadifoglyok elengedéséről, vagyis egy nagylelkű gesztusról van szó, amit nehéz lenne bírálat tárgyává tenni. A szóvivő tájékoztatást kért az ukrán állampolgárokról, valamint azt, hogy engedjenek hozzájuk egy ukrán konzult „konzuli segítségnyújtás” végett. Nem lennék meglepve, ha egy ilyen „segítségnyújtáson” elhangzana, mit írnak elő az ukrán katonai szabályok. Kimenekített kárpátaljai testvéreink e pillanatban szabadok, de ki tudja, milyen megpróbáltatások várnak még rájuk.
Egy-egy jó hírre jóval több rossz jut. A brüsszeli vezetés gondoskodik róla. Ha bátor magyar politikusok, szeretetszolgálatosok kiharcolnak valamilyen lélekemelő eredményt, szinte azonnal megkeseríti az örömöt a velünk élő balliberális akciócsoport. Miközben egyházi közbenjárással, Ferenc pápa fogolyszabadítási missziójához illeszkedve magyar hazafiak munkálkodtak határon túli nemzettársaink kiszabadításán, azalatt az uniós belügyminiszterek többsége megszavazta, hogy az EU bevezeti a migránsok kötelező szétosztását a tagállamok között.
Ezt a politikai indíttatású, erőszakos lépést magyar ellenzéki uniós képviselők is támogatták.
A hazai balliberálisokat nem zavarja, hogy a magyar polgárok nemet mondtak a kötelező kvótákra. Az Európai Parlamentben mindegyikük megszavazta a migránsok kötelező szétosztását célzó javaslatot. Nacsa Lőrinc, a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti frakcióvezető-helyettese videónyilatkozatban közölte: „Nem hagyjuk, hogy Brüsszel bevándorlóországot csináljon Magyarországból!”
A KDNP politikusa név szerint is megemlítette a jellemtelen magatartás dicstelen szereplőit. Ők a következők: Ara-Kovács Attila, Cseh Katalin, Dobrev Klára, Donáth Anna, Gyöngyösi Márton, Molnár Csaba, Rónai Sándor és Ujhelyi István.
Ez a háborúpárti, szolgalelkű, a nemzeti oldalt rendre hátba támadó társaság – Rákay Philip találó megállapítása szerint hazaáruló tagozat – nagyban nehezíti a külföldről érkező politikai támadások elleni védekezést. Tagjai folyamatosan magyarellenes intézkedések megtételére sarkallják a brüsszeli vezetést, s közben azt próbálják elhitetni a szavazópolgárokkal, hogy mindezt hazafias buzgalomból teszik.
Amikor nyugatról és ukrán oldalról is hatalmas nyomás nehezedik a magyar kormányra a békepártisága, az oroszokhoz fűződő – az energiaimportra és a paksi bővítésre korlátozódó − gazdasági kapcsolatai miatt, akkor a kényszersorozásokkal is sújtott kárpátaljai magyarok melletti bátor kiállás felettébb elismerésre méltó. Akik ebben részt vesznek, valóban hazafiak!
És ha már szóba hoztuk a bátorságot, ne feledjük, hogy történelmünk során gyakran neveztek bennünket renitensnek, rebellisnek azok, akik uralkodni akartak rajtunk, akiknek nem tetszett, hogy nem hajlítjuk meg a gerincünket. A nagy európai országokhoz képest kisebbek vagyunk, de látjuk, hogy a nagyok kormányai igencsak híjával vannak a bátorságnak, amikor nemzeti érdekeiket, a határaikat, a polgáraik életszínvonalát és a biztonságát kellene megvédelmezni.
Pedig jó lenne öntudatra ébredniük, mert van igazság a régi mondásban, miszerint gyáva népnek nincs hazája.
