Nem járnak jó idők a Sparra: veszteséget termel, és a vezetés ezt azzal leplezné, hogy több fronton támadja a kormányt. A nemzetközi cég kulturálatlan magatartással vádolja a kabinetet a meghirdetett patrióta gazdaságpolitika miatt.
A rendszerváltozás folyamatának legradikálisabb bírálói már a kezdetektől figyelmeztettek, hogy a fegyverekkel megtámogatott ideológiai elnyomás helyett eljött a gazdasági kényszerek kora. Az akkori Zeitgeist nem engedett semmiféle elhajlást a washingtoni konszenzustól vagy harmadikutas lázálmokat. A szabadpiac jelszava alatt tagadták azt, hogy a folyamat gazdasági önfeladással, szuverenitásunk részleges elvesztésével jár.
A neoliberalizmus tobzódását ma fizetjük, a Spar-botrány is erről szól.
A harminc évvel ezelőtti „a tankok helyett jöttek a bankok” mondás nem szól közvetlenül a kereskedelemről és a médiáról, pedig a pénzügyek mellett ez a két ágazat ugyanolyan kulcsfontosságú közvetítő terület, amivel uralni lehet egy ország bizonyos területeit.
Az eltelt években bebizonyosodott, hogy a kiskereskedelem három évtizeddel ezelőtti átengedése a nyugati tőkestruktúráknak kiszolgáltatottá tette mind a magyar fogyasztót, mind a magyar beszállítót.
Olyan, évtizedek alatt kifejlesztett kereskedelmi technológiát hoztak be, amivel mind a két oldalról le tudták fölözni a hasznot, és maximalizálták a nyereségüket. Már ameddig működött az üzleti modelljük.
Profit mindenáron
A fogyasztók szemszögéből nézve a rendszerváltozás idején az látszott, hogy hozzánk is megérkeztek a kereskedelem új katedrálisai, ahol minden kapható, ráadásul a folyamatos akciózás azt az érzetet keltette, hogy a vásárlók érdekeit szolgálják azzal, hogy az árak is alacsonyabbak némely esetben. Az árubőség arra késztetett, hogy telerakjuk a kosarakat, és a néhány olcsóbb termékkel becsábított fogyasztó bele sem gondolt abba, hogy jóval többet költött, mint ha a sarki boltban vásárolt volna.
Ha csak az utóbbi éveket vesszük, a magyar infláció fő okozójának sokan az élelmiszer-kereskedelmet tartják.
Tény, hogy a piaci szereplők nem a fogyasztók érdekeit tartották szem előtt, és ebből leginkább az élelmiszer-üzletláncok profitáltak. 2021 júniusa és 2024 februárja között hivatalosan 56 százalékos volt az élelmiszer-infláció, de sok terméknél 80-90 százalékos áremelést is tapasztalhattunk. A pandémia, majd az orosz–ukrán háború nyomán jelentkező globális inflációs hullámot meglovagolva az üzletláncok bőven magasabbra árazták a termékeiket, mint amennyire indokolt volt, azaz
a kapzsinfláció jelentős mértékben hozzájárult a jelentős áremelkedéshez.
Látni kell, hogy amikor a kormány bevezette a hatósági árakat, az üzletláncok többsége, beleértve a Spart is, a szabályozott árucikkek kínálatát visszafogta, a helyettesítő termékeket pedig túlárazta.
Tavaly a Makronóm Blog az Árfigyelő bevezetéséig folyamatosan összehasonlította az árakat az üzletláncokban. Márciusban azt is megvizsgáltuk, hogy Komáromban a határ két oldalán miképp alakultak az árak. Megállapítottuk, hogy még 378 forint/eurós árfolyam mellett is érdemesebb volt Magyarországon bevásárolni. Érdekes módon őszre ez megfordult, és szinte minden árufélét jobban megérte Szlovákiában megvenni. Akkor már a magyar gazdaságpolitika is aktívan beszállt az infláció elleni küzdelembe, de hiába indult erősödésnek a forint, az üzletláncok úgy áraztak, mintha 420 forintba kerülne egy euró.
A folyamatnak van egy újabb fordulata is: úgy tűnik, hogy az Árfigyelő és a kötelező akciózás megtette hatását, a szlovákiai oldalon azonban az élelmiszer-infláció továbbra is jelen van. Már nincs jelentős eltérés, a vizsgált huszonöt tételből csak tizenegynek volt kedvezőbb az ára Szlovákiában, érdekes módon főleg
a zöldségeké. A húsfélék és a napi menük akár 20 százalékkal olcsóbbak Magyarországon.
A teljes cikk a Mandineren olvasható!
Kiemelt kép: MTVA/Bizományosi: Róka László
