A magyar politikai közbeszéd – miként arra Áder János volt államfő is felhívta a hazai nyilvánosság figyelmét – drámai mértékben megromlott az elmúlt évek során. A szélesebb nyilvánosságban folyó vita gyakorta el is veszíti diskurzus jellegét, és ehelyett nemegyszer verbális durvaságokban, trágárságokban csúcsosodik ki akár a szóbeli, akár az írásos kommunikációban; a gyűlöletig terjedő hangnem akár a politikai közszereplőket párthovatartozásuk alapján, akár például egy vallási vagy etnikai közösség tagjait érintheti.

A hazának ártó politikusok kapcsán történelmi tapasztalat, hogy a velük egyet nem értő választókat gyalázzák, fenyegetik, ellenségnek állítják be – ahogy ezt teszi Magyar Péter is. „Mindig a belső ellenség az igazi és az életveszélyes, és nem a külső” – mondta Szálasi, Rákosi Mátyás pedig arról beszélt, hogy „Fokozni kell az éberséget az ellenséggel szemben”.

Az azonban,

ha egy politikus állatoknak nevezi a választópolgárok egy beazonosítható csoportját, az túlmegy egy határon.

Timo Büchner német író az „Antiszemitizmus és állathasonlatok” című kötetében arról értekezik, hogy az emberek leállatiasítása a politikai közéletben a mai napig a náci beszédre vezethető vissza. Az antiszemitizmus történetében az állatmetaforák és állatösszehasonlítások évszázadok óta elemi stilisztikai eszközök a dehumanizálásra Büchner szerint, aki kifejti a kötetben, hogy

„az az állítás, hogy nem emberek, hanem vadállatok, a kiirtás akaratát rejti magában: a vadállatoktól csak úgy lehet megvédeni magunkat, ha levadásszuk őket”.

Ami a gyűlöletbeszédet illeti, az legtöbbször a nemi, faji, etnikai, nemzeti, vallási, vagy szexualitás szerinti csoportok ellen irányul. A magyar Büntető Törvénykönyv 269. §-a közösség elleni izgatás néven bünteti az ilyen nagy nyilvánosság előtt elhangzó, gyűlöletre uszító megnyilvánulásokat. Németországban tilos szidalmazni, gyalázni és rágalmazni egyes embercsoportokat, vagyis a megfélemlítés önmagában büntetendő, amelyért már alapesetben három hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztés jár (német Btk. 130. §). Németországban ehhez a problémakörhöz értik természetesen a nemzetiszocialista eszmék terjesztését is. Ausztriában a különböző társadalmi csoportokkal szembeni ellenséges cselekvésre felhíváson túl már a megvető kijelentések is bűncselekménynek minősülnek, és a gyűlöletbeszédért alapesetben két évig terjedő szabadságvesztés büntetést szabhatnak ki (osztrák Btk. 283. §).

„A magyar emberek kétharmada jobbikos, csak még nem mindenki tud róla” – mondta Vona Gábor, a Jobbik akkori elnöke 2010-ben. Hogy ez a kijelentés mennyire bírt létjogosultsággal, azt a párt szégyenteljes politikai gyötrődése jól szemlélteti, ugyanakkor a „jobbikos attitűd” nem veszett ki a honi közéletből, hiszen politikai fantomként újra és újra visszatér kísérteni.

Magát a habitust könnyen lehet definiálni, alapja a szélsőséges kirekesztő hangnem, a politikai ellentábor fenyegetése, sőt megfélemlítése.

A Jobbik politikai előképe ez alapján nem a MIÉP, hanem a Magyar Dolgozók Pártja és a Nyilaskeresztes Párt. A másként gondolkodók, vagy éppen a más vallásúak listázása, lealacsonyítása a Jobbik lényegét jelentette, a párt a hetedik helyre került az izraeli Simon Wiesenthal Központ tízes listáján, amely 2012 leginkább antiszemita vagy Izrael-ellenes kijelentéseit gyűjtötte össze.

Mindezek alapján egyáltalán nem meglepő, hogy Magyar Péter jobbikos befolyásoltsága napról napra növekszik. Összenő, ami összetartozik.

A szerző alkotmányjogász

Forrás: Magyar Hírlap

Címlapkép: Magyar Péter, a Tisza párt európai parlamenti listavezetõje, a párt alelnöke felszólal a közmédia által szervezett uniós választási vitamûsor helyszínénél, a Várkert Bazárnál tartott ellenzéki demonstráción 2024. május 30-án. MTI/Koszticsák Szilárd