Öt perc történelem 1.

Mottó: „Amelyik nemzet a múltját nem ismeri, az a jelenét sem érti, s a jövőjét meg nem teremtheti!”

1. rész

Ráhangoló tájékoztató

A következő hetekben, reményeim szerint sorozatban megjelenő Öt perc történelem fiataloknak és minden érdeklődőnek címmel, a magyar történelemmel foglalkozó írásokat szeretnék közzétenni. Azzal a kéréssel fordulok Hozzád, ha időd engedi, juttasd el barátaidnak, ismerőseidnek. Természetesen csak akkor, ha a témákat alkalmasnak tartod arra. A sorozat nem titkolt célja, hogy ezeregyszáz éves történelmünk pozitív oldalát mutassa be. (A teljesség kedvéért vissza kellene tekinteni a szkíta, a hun, az avar gyökerekhez, de az nagyon messzire vezetne. Terveim szerint ezt később, egy külön sorozatban tárgyaljuk.)
El kell jutnunk ide, mert az utóbbi hetven, illetve százötven évben jobbára az idegen hatalmak által ránk erőltetett negatív, önmarcangoló történelemszemlélettel találkozhattunk. Hiszen maga az a tény, hogy ennyi megpróbáltatás, ennyi támadás után – sajnos, ezt ma is tapasztalhatja minden magyar – már az csoda, hogy Magyarország még egyáltalán létezik.
Nagy a hiányosság társadalmunk széles rétegeinél, különösen a fiatal generációk történelmi ismeretét illetően. Már a címből is kiderül, azzal a reménnyel tárom az ifjúság és minden érdeklődő elé történelmünk egy-egy szeletét, hogy talán öt-tíz percet rászánnak azok elolvasására. A rövid szövegeket gazdag képanyag egészíti ki, ami megkönnyíti a téma jobb megértését. A kronológiai sorrendet időnként megtöri egy-egy tematikus fejezet, ami átível históriánk ezer esztendőjén. Ilyen például a Hősök tere kialakításának története, a magyar-lengyel kapcsolatok évezredes históriájának rövidített ismertetése, vagy a magyar szentek arcképcsarnokának bemutatása.

Az internet, a YouTube és számos más forrás ontja a történelmi témájú cikkeket, interjúkat, tanulmányokat, könyveket. Ezek egy része azonban – annak ellenére, hogy szimpatikusnak, újszerűnek, hihetőnek tűnnek és nagy a nézettségük, olvasottságuk – feltételezésekre épülnek. Többségükben jó szándékkal születnek meg ezek az alkotások, amik azonban részben a fantázia szülöttjei, ám kevés tényanyagot sorakoztatnak fel. A közelmúltban megérlelődött bennem egy fogalom. Feltűntek a történelem celebjei. Kikre gondolok? Rendelkeznek egyetemi végzettséggel, de fiatal koruk ellenére a franciától a szláv és török nyelveken keresztül a perzsáig mindegyikben otthon vannak. Egyszemélyben keleti zenészek, lovasíjászok és fegyverkészítők, régészek és nyelvészek, turkológusok és finnugorászok. Ám ki nem ejtenék a szájukon László Gyula, Bakay Kornél vagy Kassai Lajos nevét, hiszen ők a „másik oldal”. Szerintük a 2019-ben alakult Magyarságkutató Intézet csak elviszi a pénzt az igaz ügyek feltárása elől, de a 2003 óta működő Habsburg Történeti Intézet (2010-től tagja a Közép- és Kelet-európai TTK Közalapítványnak) munkássága az rendben van. Azért veszélyesek ezek a történészek, mert szavakban, kutatási területüket tekintve az eddig elhanyagolt magyar történelem feltárásáért dolgoznak, de a mélyáramlatban éppen hogy aláássák azt.

A történelem iránt érdeklődők előtt a soron következő témák ismertek, számukra sok újat nem tudok mondani. Ám sajnos, nagyon sokan vannak azok, akik korántsem tájékozottak történelmünk legelemibb korszakairól, jeles történelmi személyiségek szerepéről, tetteiről. Nem kizárólag az ifjúságra gondolok. Sokkal inkább a megélhetés nehézségeivel, betegséggel küszködő, vagy az elszakított országrészekből az anyaországba átköltöző magyarokra. Ez utóbbiaknak például az alapiskolában – Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken, Őrvidéken – nem volt lehetőségük a magyar történelmet, irodalmat, földrajzot tanulni. Szerencsés lenne őket is megkeresni a rövid írásokkal.

Szent Imre szobra Fehérvárott, ahol a hagyomány szerint a szülőháza állt

Mátyás király szobra Révkomáromban (Szlovákia) az Európa Udvarban

Zrínyi Miklós szobra Szigetváron, amit a dédnagyapa hősiessége tett híressé.

Az alábbi feldolgozások csak részben követik a régi tematikát. (Például azt semmiképpen, hogy csak egy honfoglalás volt, a kitalált finnugor eredetet, a rabló „kalandozások” lealacsonyító meséjét, vagy a pogánynak beállított honfoglaló magyarokat.) Történelmünk ne a vereségek kiemelésére, a nyereg alatt puhított hús hazugságára, vagy a szegény szlávok elnyomására épüljön. Évtizedeken át belénk sulykolták a „merjünk kicsik lenni” önsorsrontó szemléletét, ami éppen ellentétes nemzetünk kiemelkedő szerepével, tehetséges embereink sokaságával.
Fogadjuk kétkedve Szent Imre (1031), Mátyás király (1458), Zrínyi Miklós (1664), Széchenyi István (1861), Teleki Pál (1941) vadászbalesetnek, illetve öngyilkosságnak bemutatott halálát. Továbbá vessük le végre magunkról az „utolsó csatlós” 20. században keletkezett, hazugságra épülő szerepét, illetve a még mindig ránk sütött Horthy fasiszta korszak bélyegét.
Egy tényt érdemes mindegyik – a szobrok által is kiemelt – történelmi személyiség esetében végig gondolni. Lehet annyi „véletlen”, hogy ők éppen akkor haltak meg – életük teljében –, amikor kulcsszerepük lett volna Magyarország sorsának jobbá tételében? A felsorolást tucatnyi más példával lehetne folytatni, de az egy teljes könyv terjedelmét is meghaladná. Lássuk ennek is a pozitív oldalát! Életüket adták, de voltak mindig, akik folytatták a nemzetépítést.

Széchenyi István szobra Budapesten, a Kamaraerdőn

Teleki Pál szobra Balatonbogláron, amit Budapesten nem állíthattak fel

 

Esterházy János szobra Révkomáromban, az Európa Udvarban

A kiragadott példák tehát a jéghegy csúcsát jelentik. A magyar történelemben valóban megjelennek tragikus elemek is. Hiszen a Mohácstól Trianonig vezető négy évszázad nem másról szól, mint népünk önvédelmi harcáról, egyben Európa védelméről. A magyar nemesség egy része, valamint a földjéhez, családjához, papjához, falujához ragaszkodó parasztok és mesteremberek soha nem hajtották a fejüket rabigába. Erről szól a Zrínyieknek a globális hatalmak /Oszmán Birodalom, Habsburg Birodalom/ elleni helytállása, a győztes Bocskai szabadságharc, a főúri összeesküvés Bécs ellen, a Rákóczi szabadságharc, Mária Terézia kétarcú „magyarbarátsága”, akit aztán a nyíltan magyargyűlölő császárok sora követ. Ezután törvényszerűen következett a magyar reformkor.

Arany János szoborkompozícióját 1893-ban avatták fel a Nemzeti Múzeum előtt. Stróbl Alajos művében a nagy költő szoboralakja mellett Toldi Miklós és Rozgonyi Piroska, lent középen egy kiterjesztett szárnyú turulmadár látható

Petőfi Sándor szobra Pesten, a Petőfi téren áll. Izsó Miklós alkotását, a művész halála után Huszár Adolf szobrászművész fejezte be. Az Ybl Miklós tervezte talapzatra 1882-ben helyezték el a nagy költő szoboralakját

Jókai Mór ülő szoboralakja a nagy író szülővárosában, Komáromban látható. Berecz Gyula alkotását 1937-ben helyezték el a Városi Múzeum előtt

A 19. század első felében olyan irodalmi és történelmi nagyságok sokasága emelkedett fel, amihez hasonló „jelenség” páratlan az egyébként jeles emberekben minden korban bővelkedő Kárpát-medencében. Az ezeregyszáz esztendős magyar történelem kiemelkedő eseménye az 1848/1849. évi forradalom és szabadságharc, ami kiváltotta az európai nagyhatalmak figyelmét, majd érdekeik szerinti beavatkozását is. Mondhatnánk, hogy ez „természetes” módon vezetett a győztes magyar szabadságharc leveréséhez, ami azonban csak az európai nagyhatalmak fegyveres és politikai összefogásával sikerült. Ezek a nagyhatalmak aztán az első világháború után „megköszönték” Magyarországnak, hogy évszázadokon át megvédte Európát. Köszönetként megkaptuk Trianont.

Bocskai István lovas szobra Hajdúdorogon az egyik hajdúvárosban áll. Győrfi Lajos alkotását 2005 októberében avatták fel, a győztes hajdú szabadságharc 400. évfordulója alkalmából

 II. Rákóczi Ferenc legismertebb lovas szobra az Országház előtti Kossuth Lajos téren áll.  Pásztor János alkotása 1937-re készült el

 

 Kossuth Lajos ceglédi szoborkompozíciójának másolatát New Yorkban is felállították. Horvai János alkotását 1928. március 15-én avatták fel mintegy huszonötezer ünneplő jelenlétében. Kossuth derekán Washington kardjának másolata látható, amit 1851. évi körútja során kapott Amerikában

A 20. század pusztító eseményei, majd a 21. század két évtizede alatt az európai kulturális és keresztény értékrend aggasztó romlása, szándékos pusztítása erősen hat a magyar eseményekre is. Igyekszem alátámasztani azt a gondolatmenetet, hogy a magyarok minden időben, minden alkalommal betartották és ma is betartják az eredeti európai becsületkódex minden pontját. Ennek ellenére folyamatosan fegyveres és politikai támadások érik hazánkat. Felvetődik a kérdés. Talán azért történik mindez, mert a kontinens vezető szerepére igényt tartó államok nem tartják be a saját maguk által megalkotott törvényeket? Talán az lehet a véget nem érő nyugtalanságuk oka, hogy akik Trianont nyélbe ütötték, azok unokái sem ismerik el a példátlan országcsonkítás bűnét? Igen, ez nyilvánvaló! Velünk megint az a baj, hogy ragaszkodunk az eredeti megállapodásokhoz, s nem akarunk igazodni az önkényesen megváltoztatott
„alaptörvényekhez”. Ezt a játékot ötszáz éve művelik velünk, a naiv, hiszékeny, százszor becsapott magyarokkal. Ezekről szólnak az ötperces olvasnivalók.
A 20. század első fele az ezeréves Magyarország feldarabolásáról és a jogos revízió időszakáról szólt. A magyar népnek a második világháború további szenvedést, további országpusztítást hozott. A világháborút lezáró párizsi szerződések megerősítették a trianoni határokat, sőt még szigorítottak is rajtuk. Az elviselhetetlen sztálini diktatúra ellen Európában elsőként a magyarok keltek fel. Az 1956-os forradalom és szabadságharc bukásához a szovjet túlerő mellett a nyugati hatalmak hangoskodása mellett a valóságos segítség teljes elmaradása párosult. (Mintha csak Mohácsnál, a Zrínyiek, majd a Rákóczi szabadságharc, s hogy teljes legyen a példák sora, az 1848/1849. évi forradalom és szabadságharc eseményeinél járnánk. Nyugat szóban ígérgetett, de nem segített, sőt a magyarok ellen fellépő nagyhatalmakat támogatta.)
A 20. században ez a magára maradott állapotunk még három alkalommal megismétlődött. Ennek ellenére 1989-ben ismét a magyarok voltak azok, akik rést ütöttek a Berlini Fal világokat elválasztó szerkezetén. A helyzet ma sem változott, a célpont a 21. század első évtizedeiben is Magyarország.

A Második Trianon helyszíne. A győztes hatalmak diktálta szerződést 1947. február 10-én írták alá Párizsban, a Luxembourg Palotában

A Magyar Rádió épülete a szétlőtt Budapesten az 1956. október 23-án kezdődött forradalom és szabadságharcban

A Páneurópai Piknik Emlékhelye. Melocco Miklós Áttörés (Umbruch) című szoborkompozícióját 2009. augusztus 19-én avatták fel Sopronkőhidán, az 1989. augusztus 19-én történt jeles esemény 20. évfordulóján

Bánhegyi Ferenc
(Folytatjuk)