Nálunk az ellenzék szerint nem nálunk, ám minden rendben, meg van mentve a sajtószabadság. Vagy meg lesz.

 

Hiszen (újra) itt az úgynevezett Szabad Európa Rádió, amelyik megmondja a tutit, szabadon, európai (vagy inkább amerikai) módon.

Mit is ír a Hogyishívják? Majdnem mindegy. A lényeg, hogy szabad és független. Amivel azért akad egy kis baj. Valaha ez az éterben sugárzó rádió jelentette a magyaroknak a kommunista diktatúra elleni harc támaszát, az eltitkolt hírek forrását. Igaz, akkor sem volt független és objektív (az amerikai kongresszus pénzelte, tehát az USA szándékai szerint működött), de akkor egy diktatúrával szemben tevékenykedett.

Ma az interneten osztják az észt, függetlenségük garanciája pedig az, hogy – az amerikai kongresszus pénzén múködnek. Ami, ugye, nagy különbség. Vagy nem. Munkatársai között pedig olyan pártatlan és elfogulatlan tollnokok találhatók, mint az MSZP volt kommunikációs igazgatója, vagy éppen a Magyar Narancs (ez is egy objektív hírforrás, ugye?) volt űjságírója.

Az, hogy eme alig jelentős orgánum online felületén mi jelenik meg, szinte közömbös. Csak akkor bosszantó, ha kicsit aljas eszközökkel próbálják igazzá tenni azt, ami hamis. Erre szolgál például Kisnarancs (kerülöm leírni a nevét, annyit nem érdemel) elmeszüleménye, amely a lengyel és szlovén sajtó állítólagos elnyomásáról született.

Még ez sem lenne említésre méltó, annál is inkább, mert egyik médiapiacot sem ismerjük eléggé, de a szerző nem mulasztja el, hogy orbánozzon egy jóízűt. Mint objektív. És pártatlan.

Ismerjük azt az állandóan emlegetett hazugságot, mely szerint Magyarországon nincs sajtószabadság, elnyomják a „tiszta hangot”, felszámolja a kormány az őt támadó orgánumokat. Emlegetik az Index elleni támadást, amihez a kormánynak a világon semmi köze sem volt, ellenben jót lehetett balhézni. Az Index pedig köszöni, jól van, csakúgy, mint a belőle osztódással elszaporodott Telex. Fúj, csúnya kormány, egy helyett két ellenzéki portált csinált. Ez az elnyomás maga.

Vagy itt a másik bizonyíték, a méltán csekély hallgatottságú Klubrádió „eltiprása”. Leszámítva azt az apróságot, hogy a rádió maga tette lehetetlenné sugárzási engedélyének automatikus meghosszabbítását, mert törvényt sértett, most újra (és egyedül!) pályázik a frekvenciára és ha tényleg akarják, ismét megszólalhatnak az éterben. Kérdés, valóban akarják-e, vagy csak egy újabb nemzetközi botrányt szeretnének kavarni. Arról pedig hallgatnak, hogy a Karc fm sem kap automatikus működési engedélyt, hisz ők is megszegték a szabályokat, azaz újra kell pályázniuk. Csak éppen őket nem siratja a balliberális oldal.

 

Hol a sajtószabadság mostanában? A Szabad Európa miért nem aggódik a német sajtóért, ahol a kormányt bírálni szinte lehetetlen? Ahol a „renitens” újságírók repülnek, akár a vadlibák. De ott, ugye, szabad a sajtó. Nagyjából úgy, ahogy a rendszerváltás előtti vicc mondja, kicsit átigazítva: szabad országban szabad újságíró szabad véleményét úgy írja meg – ahogy szabad.

A NagyonSzabad NagyonEurópa rádió furcsa módon – de ez csak véletlen lehet – valamiért csak azokban az országokban félti a sajtószabadságot, ahol keresztény-konzervatív kormányokat választottak meg – valóban szabad választásokon.

Érdekes, nem?