31 éve. 1990. április 8-án az első szabad parlamenti választások második fordulójában dőlt el, hogy a népi erőket, a konzervatív, keresztény polgárságot és a hagyományos értékeket képviselő nyugatosokat tömörítő pártok alakíthatnak kormányt Dr. Antall József vezetésével.

„Kamikáze-kormány” volt, ahogy ő maga fogalmazott. A paktumok kormánya, mely csírájában hordozta a kommunista nómenklatúra átmentését, a hatalom egyfajta megosztását az SZDSZ által vezetett liberális erőkkel és utcahossznyi előnyt biztosított a Horn-féle restaurációnak.

De volt-e más választás? „Tetszettek volna forradalmat csinálni” – mondta a miniszterelnök az őt bíráló népieknek. Pedig a nép csinált forradalmat! A „Nyugodt erő” és a csendes többség  forradalmát, melyek korábban sem voltak soha a vér és a vas forradalmai, ellentétben a baloldal leninista-sztálinista, az erőszakon alapuló, sőt azt deklaráló, majd sötét diktatúrát bevezető puccsaival, Kun Béla nyílt és Rákosi ravasz hatalomátvételével.

1848 március 15-e már-már költői forradalom volt. Nem rántottak kardot, csak összegyűltek az emberek, esernyőik alatt vagy hajadonfőn, meghallgatták a Nemzeti dalt, a 12 pontot, elkísérték az ifjú forradalmárokat a Landerer-nyomdába, föl a Várba a helytartóhoz, újságot nyomtattak, éltették a szabadságot. 1956-ban is mosolygó, felszabadult emberek vonultak a széles utcákon, kivágva a zászlókból a kommunista címert, hallgatva a 16 pontot, melyben többpártrendszert, a szovjetek kivonulását, szabad sajtót, és demokráciát követeltek. És a regnáló, törvénytelen hatalom mindig „reszketni méltóztatott!”

Ezeket a forradalmakat a megszállók és hazai csatlósaik eltiporták a kegyetlen terror eszközeivel. A kacsintgató Kádár pedig kijelentette még a hetvenes évek közepén is, amikor a 68-as reform leállításával vádolták, hogy Magyarországon továbbra is proletárdiktatúra van érvényben.

Az MDF-SZDSZ paktum Antall szerint a kormányozhatóságot tette lehetővé és annyiban igaza lehetett, hogy akkor már érvényben volt az 1989 őszén megszületett ideiglenes alkotmány. (Figyelem! A kommunista Németh-kormány engedményeként!) Ez olyan módon szabályozta a 2/3-os törvények körét, hogy a sima többségi kormányzást jelentősen megnehezítse. Az április 28-án kelt paktumot nem is hozták nyilvánosságra, csak az új parlament megalakulása után, május 3-án. (Persze keringtek és keringenek összeesküvés elméletek további paktumokról is, például az u.n. rózsadombiról, mely szerint állítólag a nagyhatalmak és Izrael titkosszolgálatai szabták meg a rendszerváltozás menetrendjét, de ez csak városi legenda maradt.)

Miért is lett sárkányfog-vetemény a paktum? Nos először is megosztotta a hatalmat, melyet a választók, mint felelősséget és jogot, a konzervatív erőkre ruháztak. A köztársasági elnöki poszton Göncz Árpád egy erős pozíciót foglalt el, igyekezett mindenben akadályozni a kormány tevékenységét, Sólyom László alkotmánybíróval egyetemben, aki a 1949-es (ideiglenessé finomított) alkotmány bázisán állt.

Hankiss Elemér a televízió élén nem engedte, hogy augusztus 20.-án a miniszterelnök tájékoztassa a kirabolt ország helyzetéről az embereket, majd Pető Iván, az SZDSZ frontembere egy erőszakos taxisblokádot szervezett, melynek Antall József kórházi ágyon elhangzott nyilatkozata és a „Nyugodt erő” ismét csak csendes, de állandó provokáció alatt álló vonulása vetett véget. A paktum magával hozta a médiaháborút és a konzervatív erők gyors szétesését.

Egyesek szerint Antall József halálos ágyán Orbán Viktorra bízta Magyarországot. „Ne felejtsd el, amiért harcoltunk” – mondta. Az, hogy az akkorra már sikeres konzervatív fordulatot vett Fidesz elnökét odahívatta magához, önmagában is jelzésértékű.

Orbán szakított a paktumpolitikával. 2000-ben már egy konzervatív tanárember lett a köztársaság elnöke, Mádl Ferenc személyében, 2010-ben pedig elindult egy új alkotmányozási folyamat, melyre a nép kétharmados felhatalmazása adott lehetőséget. Megszüntette a nómenklatúra nyílt nyomulását és az ország kifosztását. Szembeszállt azzal a hazugságon alapuló, Apró-klán által vezérelt Gyurcsány-rezsimmel amely, ha tiltakozni mert a „Nyugodt erő” szemkilövetéssel és bebörtönöztetéssel válaszolt.

Az ellenzék – történelmi hagyományait követve – a szélsőbaltól a szélsőjobbig most egy érték nélküli paktummal kívánja megbuktatni a kormányt. Mindezt teszi akkor, amikor iszonyú járvány dúlja az országot, amikor mindent félre kellene tenni, a megosztást, a szalámizást, a fenyegetőzést és menteni, ami és aki menthető. Ahogy Babits írja a nagy háború közepette „aki él, az éljen…a szegény nép reméljen!”

A felelősség és a jog a negyedik Orbán-kormányé, Magyarország pedig demokrácia. Ezt mondta a napokban egy provokatív újságírói kérdésre Navracsics Tibor is, akit talán a legjobban respektál a baloldal és szeretne a Fidesszel szembeforduló européerként felmutatni. Nem megy! A balliberális oldal – ugye ide tartozik a Jobbik is már, sőt Csurka szerint mindig is idetartozott – jó szokása szerint ellenségként lép fel és „a múltat végképp eltörölni” jelszóval mindenkit fenyeget: ha hatalomra kerül, még kenyér se jut a „fideszesek” asztalára.

Dönteni azonban egy év múlva a „Nyugodt erő” fog!