Vitaindító cikket írt Forgács István romaügyi szakértő a Mandiner hasábjain arról, hogy vajon a Momentum mivel próbálja meg magához édesgetni a romákat a következő választásokig.

A cikkből szemezgettünk részleteket:

„A Momentum szerint a cigányellenes hozzáállás teszi kevésbé versenyképessé a hazai gazdaságot. Érteni vélem, hogy mire gondolnak, amikor ez elhangzik, csak közben azért csúsztatás ez a gondolat, mert a versenyképes gazdaságnak megfelelő képzettségű munkavállalókra van szüksége. A tanult, és legalább szakmát szerzett ember pedig a szakközépiskolából kerül ki, amit viszont el kell végezni.

Bármennyire is szeretnék egyesek azt a képet láttatni, hogy cigánygyerekek tízezreit hajítják ki a szakmát kínáló iskolákból, a valóság az, hogy ezeknek a fiataloknak a nagyon nagy része önhibájából, saját, és a közössége rossz döntéséből adódóan kerül távol a szakmától és a megfelelő munkahelyektől. És ez valóban rontja a hazai versenyképességet.

És a magáncégek nem rasszizmusból hoznak százával, ezrével külföldi munkavállalókat, hanem azért, mert helyben a cigányoknak elsősorban végzettség hiányában nem tud munkát adni. Elsősorban a gazdasági alapú társadalmi felzárkózásban hiszek, évek óta dolgozom a szakképzés fejlesztésén, és keserűen tapasztalom, hogy ezeken a cigány közösségekben
meghozott egyéni döntéseken múlik a hazai gazdaság, sőt, az ország sorsa is. (…)

A Momentum azt mondja, közösen kell dolgozni a cigányokkal az ő érdekükben. A legklasszikusabb témák egyike, amelyet általában egyetlen kormány sem tud valóban teljesíteni, és leginkább azért nem, mert ahhoz szükség lenne olyan roma szereplőkre, akik alkalmasak arra, hogy bevonhatók és használhatók legyenek. Ilyenek ma gyakorlatilag nincsenek, vagy csak olyanok, akik esetleg egy-egy témakörben alkalmasak feladatokra, de nem merik kellően komplexen látni a dolgokat, valamint nehezen nyilatkoznak meg arról, hogy az egyes folyamatok milyen jövőképet festenek elénk, félnek sokszor a saját szavuk súlyától.

Az úgynevezett „roma értelmiség” jelentős része megakadt azon a szinten, hogy egyszerre művész, aktivista, forradalmár, de a gyakorlati feladatokhoz szükséges megosztott felelősség kérdését már elutasítja, valamint ugyanúgy általánosít a többségi társadalom vagy éppen egyes területek képviselői irányába (rendőrség, tanárok, orvosok), mint ahogyan azt az ő megítélése szerint a cigányokkal szemben teszi ez az ország.

Sértett, kollektív áldozatiságot megélő roma véleményformálókkal nem lehet arról beszélni, hogy miért sikeres az Iskolaőr program. Vagy hogy miért lenne fontos az agrárium és a cigány felzárkózás kérdésének az összekapcsolása.  (…)

A Momentum és az egész ellenzék célja a tankötelezettség 18 éves korra való visszaállítása. Az elmúlt évek egyik legszélesebb körű vitája az, hogy meddig kellene „bent tartani” a gyerekeket az oktatásban. Százával találkoztam az elmúlt években olyan cigány fiatalokkal, akik megbánták, hogy otthagyták az iskolát. Nem kidobták őket, ők hagyták ott. Hamis az a kép, amely kollektív áldozatként mutatja azokat a cigány fiatalokat, akik egyszer csak már nem az iskolapadban találják magukat, mert „kiszorította őket”, vagy éppen „lemondott róluk” a hazai oktatási rendszer. Az igazság az, hogy ők szorították ki saját magukat, és ők mondtak le egy felelőtlen pillanatban saját magukról, és a jövőjükről.

A szegregáció felszámolása is örök téma. Értse meg végre mindenki: a szándékkal történő iskolai elkülönítés ellen fel kell lépni, fel kell számolni, az törvénytelen, a bíróságnak kell döntenie ezekről. De a passzív szegregáció az ország számos térségében egy elfogadni szükséges folyamat. Egyszerűen nem születik annyi nem cigány gyerek, hogy ne a cigánygyerekeket lássuk az óvodákban és az iskolákban többségben. És cigány emberként mondom: nem az a baj, hogy ha az osztályban mindenki vagy nagyon sok a cigány. Az a baj, hogy ha elhanyagolt az iskola, vagy ha nem dolgozik jól a tanár. Erre pedig azt tudom mondani, hogy ilyen iskolák is vannak. De az elmúlt egy évtizedben hihetetlen mennyiségű óvoda, iskola újult meg, illetve folyamatosak a bölcsődefejlesztések.

Rossz példa persze mindenhol akad, de a cigány gyermekeknek és a családjaiknak ebben a helyzetben egyetlen dolgot kell megérteniük és elfogadniuk: a kormány ad felújított, felszerelt iskolát, ingyenétkezést, ingyen tankönyvet, miközben sokszor valóban altruista és lelkes tanárok ezrei küzdenek a tehetséges gyerekekért, és nekik csak egyetlen dolguk van: tanulni.

Szóba kerül még, hogy az egészségügy és a romák kérdése mennyire fontos. Saját véleményem, hogy ez még a cigánytelepek témájánál is nehezebben vállalható fel kellő őszinteséggel. Mert amíg sokan csak azt szeretnék látni, hogy mennyire nehéz a cigányembernek eljutnia az orvoshoz (ami nagyon sokszor valóban így van), addig látni kellene, és foglalkozni azzal is, hogy mit jelent az egészség-tudatosabb életmód, a fiatalkori drog-veszélyeztetettség, a koraszülések magas száma Borsodban, a sport hiánya (különösen a cigánylányok esetében, akiknek a nagy része a 8. osztály után már szinte semmilyen testmozgást nem végez), vagy éppen az egészségügyi szűrővizsgálatokról való félelem, idegenkedés.

Mindezek alapján úgy vélem, a Momentum elsiette és rossz irányba vitte azt, hogy mit akarnak ők (és az össz-ellenzék) képviselni romaügyben.”

Forgács István teljes cikkét itt ovashatják el.