Németországban emberek veszítik el munkájukat azért, mert mást gondolnak a világról, mint a politikusok. Ez tény. Petry Zsolt, Jens Lehmann tudna erről mesélni. Németországban az emberek nem merik elmondani a véleményüket a migrációról, az LMBTQ-témáról, mert félnek a következményektől. Ezt maguk a németek állapították meg nemrég egy kutatásban. Az Allensbach Demoszkópiai Intézet szerint Németország ma ott tart, hogy nem lehet nyíltan beszélni az iszlámról, a hazaszeretet pedig kényes témának számít. Értik? A hazaszeretet kellemetlen. Nekik, akiknek a himnuszában a „Vaterland” kifejezés szerepel. Akik oly büszkék voltak a németségükre! Nemrég azonban már meg akarták változtatni himnusz szövegét „nemsemlegesre”. Oh, mein Gott!
Németország rendszeresen provokál, támad olyan országokat, amelyek nem értenek egyet a német politikával. Erről mi, magyarok tudunk sokat mesélni. Például most csak azért szerették volna szivárványszínű stadionvilágítással fogadni a magyar válogatottat Münchenben, hogy a magyar népet vad, intoleráns, keleti hordának állítsák be. Mindennek az értelmi szerzője egy szocdem politikus, München polgármestere. Aztán kiültetik a válogatott hátvédjét, Hummelst a sajtótájékoztatóra szivárványszínű mezben, mert ők meg akarják nekünk mondani, mit gondoljunk. Neuer szivárványszínű karszalagban lép majd pályára a magyarok ellen. (Karszalagban a németek mindig jók voltak.) Mert őket nagyon zavarja, ha Magyarországon nem transzvesztita óvónők érzékenyítik a gyerekeket, ha esetleg délután be lehet kapcsolni a tévét úgyis, hogy nem két kamaszfiú szerelméről kell ifjúsági filmet nézni.
Az a minimum, hogy Orbán nem megy Münchenbe.
Nem tudjuk, mi jön még Németországban, nem világos, hogy ez az egyre veszélyesebbé váló őrület meddig jut el. Nemsemleges futball? Kötelező homoszexuális kvóta a Nationalelfben?
Az egyetlen remény, hogy Merkelt még Muttinak hívják.
Nyitóképünkön: Németországban: egy ismert német napilap, a TAZ szivárványos karszalaggal ábrázolta Puskás Ferencet a szerda esti magyar-német Eb-mérkőzés felvezetőjében.
Szikszai Péter írását itt olvashatják