Néhányak csodálkozására a magyar társadalom sajátos megnyilvánulása újból és újból feléled.
Ha valami spontán jellegű, érdemes kutatni, mi idézi elő visszatérését. Az ok és okozati összefüggés tételét ismerjük. Előzőleg keressük az okokat. A magyar történelem visszaigazolja, hogy jó helyen kutakodunk akkor, ha szabadságvágyunk környékén tapogatózunk.
Itt, Közép-Európában geopolitikai helyzetünknél fogva sokszor támadtak ránk hódító erők. Őseink, amikor a Kárpát-medencei letelepedést választották, ezer évre nem láthatták előre, de döntésükkel a mai állam működését is befolyásolták. Honfoglalásunk az örökkévalóság eszményét plántálta további generációink tulajdonérzetébe.
A magyarok hazaszeretetben gyökereznek, erről lemondani nem kívánnak. Többségünk hűséges fajta, megbízható szövetséges, még akkor is, ha a vesztesek oldalára szorul. Természetesen nem vagyunk egyformák. Azonban ha szabadságunk visszaszerzéséről vagy nehezen kivívott függetlenségünkről van szó, mindenkor harcra készen álltunk. Tagadnunk sem szabad, hogy vannak köztünk árulók is. Az is igaz, hogy keresztényi felfogásunk sokszor és hosszú ideig a felebaráti szeretetet túlzásba vitte.
A maihoz hasonló történelmi veszélyhelyzetben a késleltetett fellépés megbosszulja önmagát. Most, a 2022-es országgyűlési választások előtt sorsdöntő lesz, hogy miként reagálunk a hazai és külföldi politikai és társadalmi „klímahelyzetre”. Az ok és okozati összefüggéseket vizsgálva sokasodnak a figyelmeztető jelek, ezért éberségünket is fokoznunk kell.
A szorgalmas magyar emberek a gyurcsányi tönkretett országból sokak által irigyelt államot építettek fel kétkezi munkával és nem varázslattal. Ilyenkor azonban visszatérően feltámad az ingyenélők mohósága, ami hataloméhség formájában jelentkezik. Ismét van mit felzabálni, a feltöltött kincstár szinte kínálja magát. Ezért váltunk érdekessé a birodalmi elitek és az áruló és talpnyaló belső „ellenzék” számára.
Kulturált, felépített civilizációnk fegyverekkel történő megdöntése a 21. század Európájában nem lenne tanácsos. Nyilván a nagyhatalmak között már-már létező egyensúly kirobbantott konfliktus esetén bumerángként visszaüthet. Nem véletlen, hogy más módszereket kerestek és keresnek. Tudatosult bennük, hogy a több száz évig fenntartott gyarmatosításból és kifosztásból ma már a régi formában nem lehet megélni. Tudják, hogyha a kifosztás új módszereit nem vezetik be, gazdagságuk hanyatlása bukásukat eredményezi.
Az európai birodalom kialakításának vágya új, merész tettekre sarkallja őket. Ha már lúd, legyen kövér alapon. Az előkészületeik arra utalnak, hogy szemet vetettek Európára. Szép, húsos falatot képzelnek tányérjukba. A kontinensünkön kipróbált izmusok tanulságai szerint abban a hitben élnek, hogy a népeket félre lehet vezetni. Előhúzták az új mézesmadzagot. Megjelentetik az ultraliberalizmus és a nyílt társadalom eszmeiségét, mindehhez fűszerként társítva a szélsőjobboldali nézeteket.
A kommunisták tanítása szerint egypárt struktúrában gondolkodnak, lásd a magyarországi szélsőbal és –jobb összepréselését. Módszerükkel megszüntetik a pártpluralizmust, elveszik a választók jogát saját identitásuk megjelenítésére, azaz eszik, nem eszik, nem kaphatnak mást. Munkálkodásuk célja, hogy az amerikai demokraták pénzügyi elitje és az unió tagországainak megvásárolható képviselői minél előbb létrehozzák szatellitbirodalomként a Brüsszel által fogant európai egyesült államokat.
Terveik mellé állítják a hamis szolidaritást, és ránk szabadítják az illegálisan érkező bevándorlókat, azt hazudva, hogy a munkaerő hiányát és a népesség visszafordíthatatlan csökkenését kívánják megállítani. Porhintéssel vakságot okoznak, hiszen a szabadosság lehetőségeit kínálják cserébe elsősorban a fiataloknak mindaddig, amíg ők egyszer csak észrevehetik, hogy egy új birodalom béklyóba kötötte cselekvéseiket.
A lényegről terelik el a figyelmet, amikor fókuszpontba helyezik a gender- és a Black Lives Matters mozgalmakat. Mindezekkel előkészítik azt a pártpolitikai többséget, amelyet az újkori honfoglalók biztosítanak, ezzel is hatalmukat kívánják beásni. Eszerint, nem feledve az előzőekben leírt megállapításokat, szemünk elé tárul egy összeesküvés, amely ma már nem az elmélet, hanem a gyakorlati megvalósítás stádiumában van.
Az Európai Parlament összetétele változni fog, az országokban bekövetkező választások egyre jobban megkérdőjelezik az ultraliberális globalista többség időtállóságát. A tagországok parlamentjeinek összetétele nemcsak ciklusonként változik, hanem társadalmi események függvényei szerint is. Ezért is érthető, hogy az ultraliberális globalista tábornak sietős. Európa lakói ragaszkodnak civilizációjuk megtartásához és hagyományaikhoz. Erősödik a civil kurázsi, amely nem akarja elfogadni a totális világhatalomra törekvési tendenciákat.
A békemenet ismét kiáll függetlenségünk és a szabadság védelme mellett. A birodalmárok sokszor veszítettek már, de úgy tűnik, nem elégszer. Az ok és okozati összefüggéseket fókuszpontba helyezve polgári kezdeményezésként üzennünk kell a hazai ellenzéknek és a brüsszeli párt- és gazdasági globalizációt magukénak vallóknak, hogy Magyarország és Európa népeié az utolsó szó, miszerint a klasszikus demokrácia szabályait tiszteletben kell tartani, az unió tagországainak alkotmányban vagy egyéb módon rögzített függetlenségét, szubszidiaritását nem lehet elvenni. Erős Európa csak egyenrangú államok szövetségében fejlődhet, ahol az ott élő emberek sorskérdéseikről önmaguk dönthetnek.
Az okok napról napra sokasodnak, az ultraliberális brüsszeli adminisztráció legújabb támadása a magyar szülők és gyermekek biztonsága ellen, fűszerezve adófizetőink befizetésének elvonásával, politikai kampánnyá szennyesült.
A békemenet olyan okozat, ahol elegen leszünk és jelenlétünk sugallja Európa népeinek, hogy meg kell állítani az EP és az EB országgyűlési választásokban történő pártpolitikai beavatkozásait.
Szerző: Csizmadia László
