Kérek egy hekket! – mondjuk nyaranta a strandok zsírbüféjénél sorban állva. Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi is az a hekk? Hiszen ilyen halat – élve, természetes közegében – senki sem látott még idehaza, ami nem meglepő, hiszen egy tengeri ragadozó halról van szó. Akkor hogy lett a hekk a magyar emberek kedvenc nyári csemegéjévé – és mi köze van mindennek az elvtársakhoz?
Teszi fel a kérdést Tóth Gábor a vasarnap.hu portálon, természetesen közölve a megfejtést is.
A hekket sokan tartják balatoni halnak. Az igazság azonban az, hogy a hekkek a magyar tengertől körülbelül 12 ezer kilométernyire látták meg a „napvilágot”, Argentína partjainál kerülnek a halászok hálóiba. Ott konyhakész állapotban kerülnek fagyasztásra, majd óriási szállítóhajókon érkeznek meg Európába, ahol forró olajban kisülve kerülnek az éhes szájak elé.
A hekk számos néven ismert, bár a magyar strandközönség talán nem találkozott a „csacsihal” vagy éppen a „tengeri csuka” megnevezésekkel. A hal latin neve a „Merluccius merluccius” sem segít túl sokat abban, hogy a tőkehalak családjában tartozó uszonyos nyalánkságot megismerhessük.
Aki hekket eddig csak papírtálcán látott sültkrumpli-ágyon, annak döbbenetes lehet az a tény, hogy a pár dekás kis jószágok közel másfél méter hosszúra is megnőhetnek. A súlyuk pedig a tizenöt kilogrammot is elérhetik! Ebből következik, hogy a Magyarországon az asztalra kerülő hekkeket még kölyökkorukban küldték az örök halász mezökre.
A magyar emberek minden bizonnyal alaposan meglepődnének, ha hekket élőben látnának. Ugyanis ez az ezüstszürke tengeri hal, roppant ronda. Hosszú, hegyes fogaival teli szájával szerepelhetett volna a Cápa mozifilm bármelyik epizódjában. Nem véletlenül csak fej nélkül, gyorsfagyasztott kiszerelésben kerülhet be az országba.
Szegény vízi jószág valóban gyomorforgató, de az ungarische paprikás-lisztes panír csodákra képes: megszépít minden tengeri szörnyet.
(Forrás: Pixabay.com)
Hogyan került mégis a hekk a magyar tenger legkedveltebb fogásává? A válaszhoz, vissza kell tekintenünk a kollektivizálás időszakára. A ’60-as években ugyanis jelentősen megnövekedett a hazai halexport. Történt mindez úgy, hogy az akkori vezetők nem vették figyelembe a belső halfogyasztás mértékét!
Az országban jelentkező „halhiányt” ellensúlyozandó az elvtársak kitalálták, hogy Argentínából rendelnének olcsó tengeri csukát. A gyorsan elkészíthető halakat pedig a nyaralások helyszínein, éttermekben, büfékben árusítják majd.
Az ötlet valljuk be bevált. Kádárék hekk-hackerkedése máig velünk él. Tömegekkel hitették el azt is, hogy e fej nélküli jószág, a magyar tenger fia-borja. Közel hét évtizede nagy örömmel faljuk a szinte teljesen szálkamentes vízi rémséget. Finom és omlós húsát is igen könnyű megszeretni. A hekk a Kádár-korszak egyik gasztronómiai ikonja, mely máig velünk él.
Fotó: Pixabay.com
