A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) korábbi álláspontját felülvizsgálva megváltoztatta a sokak által a véleményszabadságot korlátozó 50-es szabályát pár héttel a játékok kezdete előtt. A tokiói olimpián a versenyzők, ha akarják, szabadon térdelhetnek, igaz ez már az eredményhirdetés során nem lesz megengedett. A NOB Végrehajtó Bizottságának még el kell fogadnia a javaslatot. Amennyiben ez megtörténik, akkor futball után a világ legnézettebb sporteseményén is az szolgáltathat témát, hogy ki és hogyan fejezi ki politikai véleményét.
A NOB olimpiai chartája eddig határozottan tiltotta a politikai, vallási vagy társadalmi ügyekkel kapcsolatos tiltakozásokat a nemzetközi sporteseményen.
Egészen mostanáig olyan hírek érkeztek, amelyek szerint a térdelés vagy az ököl felemelése azonnali büntetést von maga után Tokióban, de ez változhat.
Június végén került napirendre az olimpiai charta 50-es cikkelyének módosítása. A szabályt nem törölték el, de enyhítettek rajta, igaz ezt még a végrehajtó testületnek el kell fogadnia.
A tervek szerint az olimpiai játékok idején megadnák a lehetőséget a véleménynyilvánításra, demonstrációra, de továbbra is szigorú feltételek mellett – írta nemrég az olimpiai sportokkal foglalkozó insidethegames.biz.
A versenyzők továbbra sem demonstrálhatnának az eredményhirdetésnél, a dobogón vagy az olimpiai faluban, de ez is lényeges változtatás jelent a jelenlegi gyakorlathoz képest.
A sportolói véleménynyilvánításoknak az olimpiai értékkel összhangban kell lennie és nem irányulhatnak konkrét személyek, országok, szervezetek ellen és nem lehetnek bomlasztóak vagy rendbontóak. A NOB szerint ezek a szabályok azt szolgálják, hogy megőrizzék a sport és az olimpia semlegességét.
„Az olimpiai játékokon a hangsúlyt továbbra is a sportolók teljesítményére, a sportra és a nemzetközi egységre és harmóniára kell helyezni” – tették hozzá
A szabályokat megszegők fegyelmi büntetésekkel is számolhatnak, de konkrétumokat nem árultak el erről az ABC News kérdésére.
Az Egyesült Államok Olimpiai és Paralimpiai Bizottsága még módosítás előtt közölte, hogy nem bünteti sportolóit, ha politikai véleményüknek adnak hangot a július 23-án kezdődő 32-i olimpiai játékokon.
A 85 ezer profi sportolót tömörítő, az élsportolók érdekvédelmét ellátó Játékosok Világszövetsége szintén jelezte, hogy nem fogja megengedni, hogy az elavult sportszabályok felülírják az alapvető emberi jogokat. Véleményük szerint az 50-es cikkely a sportolók jogainak cenzúrázásával ér fel.
Politikai megnyilvánulások az olimpiákon
Az újkori olimpiák történetében visszatérően fordultak elő esetek, amikor egy-egy sportoló nemzeti, vallási, etnikai vagy politikai kérdésben foglalt állást.
Valószínűleg az első sportoló, aki ebbe a sorba illik, az ír Peter O’Connor. Az 1906-os athéni játékokon az ír versenyzők még brit színekben versenyeztek, révén Írország csak 1921-ben vált függetlenné. Peter O’Connor távolugrásban második helyet szerzett.
Tiszteletére is eljátszották a himnuszt. De mikor felvonták a lobogót, az öntudatos ír sportoló odaugrott és kicserélte a Union Jacket egy korábban becsempészett ír zászlóra, miközben játékostársai védelmezték.
Az egyik legmarkánsabb politikai akció az 1968-as mexikói játékokon történt. A 200 méteres síkfutás díjátadóján a két afroamerikai érmes John Carlos és Tommie Smith fekete bőrkesztyűs kezét magasba tartva, mezítláb hallgatja az amerikai himnuszt, ezzel fejezve ki szolidaritását a feketék polgárjogi mozgalma iránt. Carlosékat ezután hazaküldték az olimpiai faluból.
Szintén az 1968-as játékokon történt, hogy a neves csehszlovák tornász Vera Cáslavská az éremátadó ünnepségen a szovjet himnusz alatt fejét elfordítva, a föld felé bámult, tiltakozásul országa szovjet megszállása ellen.
Az olimpia után nem utazhatott többé külföldre, és visszavonulásra kényszerítették. A rendszerkritikus sportolót csak a rendszerváltás idején fogadták vissza a tornászsportba.
A sport és a politika 1980-ben és 1984-ben szinte teljes mértékben összefonódott. Az Egyesült Államok a Szovjetunió 1979-es afganisztáni inváziója után hirdetett bojkottot, amire válaszul a szocialista országok és a Szovjetunió távol maradt a négy évvel később rendezendő Los Angeles-i olimpiától.
A 2004-es athéni olimpián az akkori iráni világbajnok Miresemaeili megtagadta az izraeli dzsúdós Ehud Vaks elleni küzdelmet.
„Bár hónapokig edzettem és jó formában voltam, azért utasítottam vissza az izraeli ellenfelem elleni küzdelmet, hogy együtt érezzek a palesztin nép szenvedéseivel” – nyilatkozta az iráni sportoló, aki hazatérésekor hősöknek járó fogadtatásban részesült.
A 2012-es londoni játékokon Damien Hooper félnehézsúlyú bokszoló első mérkőzésére olyan felsőben érkezett a ringbe, amire az őslakosok zászlaja volt rányomva. A NOB és az ausztrál olimpiai bizottság is kiakadt, mivel a szabályok szerint a versenyzők kizárólag országuk hivatalos formaruháját viselhetik. Hooper később elnézést kért.
Tokióban kire figyeljünk?
Az amerikai olimpiai válogatóversenyeken Gwen Berry atléta az eredményhirdetések során rendszeresen „félre fordult”, amikor az amerikai himnuszt játszották.
A magát „aktivista sportolóként ” aposztrofáló Berry többször is ezzel a kívülállók számára flegmának tűnő pózzal demonstrált a véleménye szerint Amerikát sújtó „rendszerszintű rasszizmus” ellen.
„Soha nem mondtam, hogy gyűlölöm az országot” – mondta a 32 éves kalapácsvető egy interjúban. „Csak annyit állítottam, hogy eléggé tisztelem a népemet ahhoz, hogy ne ismerjek el valamit, ami tiszteletlen velük szemben”.
Jen Psaki fehér házi szóvivő Joe Biden elnök nevében támogatásáról biztosította a sportolót. „Tiszteletben tartjuk az embereknek az alkotmányban biztosított jogát a békés tiltakozásra” – mondta.
Nem mindenki ért egyet ezzel. Több republikánus politikus is bírálta az atlétát. A texasi Dan Crenshaw szerint nincs szükség több aktivista sportolóra. „Az olimpiai csapat lényege, hogy egységesen képviselje az Amerikai Egyesült Államokat” – jelentette ki Crenshaw.
Szerző: hirado.hu
A címlapfotó illusztráció. MTI/Illyés Tibor
