A Pegasus szó mellé sokkal inkább való a sztori, mint az ügy, vagy pláne a botrány kifejezés – hangoztatta a Magyar Hírlapnak adott interjújában Horváth József biztonságpolitikai szakértő.
Mint mondta, az első napokat leszámítva itt még mindig csak feltételezések hangzanak és hangzottak el, és az is legalább ennyire fontos, ha tetszik, jelzésértékű, hogy Magyarországon elindult egyfajta verseny, hogy ki és miért kerülhetett föl a listára. „Tragikomikus látni, ahogy megelevenedik Bacsó Péter legendás, A tanú című filmszatírája, amelyben elhangzik az örökbecsű mondat, miszerint »Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni?«” – fogalmazott.
A sztori onnan indul, hogy az Amnesty International (AI) mint „jogvédő” szervezet „hirtelen ötlettől vezérelve” összeállított egy oknyomozó kollektívát, amelynek tagjai elkezdték vizsgálni, hogyan és miért működik egy izraeli magáncég informatikai szoftvere. A szakértő szerint ezt az alapállást erősen idézőjelbe kell tenni, hiszen senki nem gondolhatja komolyan, hogy az AI és az újságírók magasabb számítástechnikai képzettséggel rendelkeznek, mint a profi, titkosszolgálati múlttal bíró szakemberek, továbbá a szóban forgó programot képesek voltak precízen beazonosítani, sőt, még egy ötvenezres listához is hozzájutottak.
„Teljesen nyilvánvaló, hogy ez egy manipulált történet, amellyel valami mást akarnak elfedni. Valójában egy klasszikus legendagyártásnak vagyunk szemtanúi, ahol Magyarországot, de legfőképpen a kormányt egy kabátlopási ügybe óhajtják keverni, ami ugye arról szól, hogy valakinek eltulajdonítják a felöltőjét, de az egészből hosszú távon az marad meg, hogy az illető maga volt a tolvaj” – hangoztatta Horváth József.
A teljes interjú itt olvasható.
Fotó: MH/Papajcsik Péter
