Idén augusztus 20-án is odatette magát a baloldal. Persze ilyenkor mindig odateszik magukat. – írja Apáti Bence az Origo-n. Írásából most néhány részletet adunk közre.

Próbálják szétszaggatni, belevájják a fogaikat, és fejüket vadul rázva, prüszkölve támadnak. Elszabadul ilyenkor a dühös horda, és közben a szemük csak úgy szikrázik a gyűlölettől.

2000-ben is hasonló tombolásnak lehettünk szemtanúi és elszenvedői.

Kéri László és elvtársai, a Heti Hetes úgynevezett nagyágyúi, már akkor is minden hétvégén őrjöngve gúnyolták a nemzetünket, drágálltak minden forintot, amit a méltó megemlékezésre, az ünnepre, a hagyományaink ápolására fordított az első Orbán-kormány.

A baloldaliak ugyanis nemcsak dühösek lesznek, de végtelenül idegessé is válnak, ha arról hallanak, hogy a jobboldali kormány a nemzeti érzések ápolására, uram bocsá’ felébresztésére és életben tartására költ.

A Népszava, a Népszabadság, az Élet és Irodalom, a 168 óra, a Magyar Narancs és a kereskedelmi tévék 2000-ben is ugyanígy reggeltől estig a millenniumi ünnep ellen hergeltek, ráadásul a legaljasabb módon, legtöbbször a legótvarosabb hazugságokat segítségül hívva.

Számítani lehetett rá, meg is lehet próbálni lélekben felkészülni a primitív gúnyolódásra, a nagyüzemi prolihergelésre, de azért amit az idei augusztus 20-án a baloldal művelt, az minden előzetes várakozásunkat felülmúlta.

Előkerültek a szóvicceket puffogtató lakossági Geszti Péterek is, és a baloldali humor felsőbbrendűségéről újfent tanúbizonyságot téve gurulmadárként kezdték emlegetni a művet.

De nyilván igazából azzal volt bajuk, hogy a turult nem szivárványszínűre álmodta meg az alkotója, hogy Szent István nem két fekete előtt térdelt – ráadásul roppant kirekesztő módon egy méretes keresztet is vitt -, és hogy a csodaszarvason nem egy-egy afgán és iraki „menekült” lovagolt gyönyörű népviseletben, arab nyelvű népdalokat énekelve.

Hiszen ami magyar az csak gagyi, giccses meg gáz, de elsősorban magyarkodó lehet, ellentétben a csodálatos közel-keleti kultúrával, amire minden magára valamit is adó igaz demokrata csak borsozó háttal, könnyes szemmel és libabőrözve tekinthet.

Fájt nagyon ez az augusztus 20-a is a libsiknek, mert nem a migránsokat és a legkülönfélébb kisebbségeket, meg az LMBTQ-közösséget ünnepeltük, hanem Magyarországot.

Mindig is fájt, és mindig is fájni fog a haladóknak az összes augusztus 20-a.

Nem baj, hadd fájjon.

A teljes írást itt olvashatják.

Fotó: vadhajtasok.hu