Abishur Prakash, indiai származású gondolkodó, a Center for Innovating the Future geopolitikai jövőkutatója, társalapítója. Négy könyv szerzője, írásai rendszeresen megjelennek többek között a Forbesban, a The Wall Street Journalben, a CNN-en és a BBC-n.
A Mandiner által vele készített interjúból idézünk néhány gondolatot.
A geopolitika arról szól, hogy miként harcolnak a hatalomért a nemzetek, ki a nagykutya, ki lő először. Azonban ez nemcsak a globális, hanem a regionális és a helyi hatalmat is jelenti. Az előző hetven évben a geopolitika az olajtól, a gáztól, a valutától, az exporttól és a háborútól függött, ma pedig a technológia kezd vezető szerepre szert tenni. Ezt a jelenséget neveztem új geopolitikának első, kétkötetes könyvemben. Nem csupán az a lényeges, hogy a nemzetek miként használják a technológiát a geopolitikájukban, hanem hogy a politikai rendszerek, társadalmak, üzleti modellek hogyan változnak emiatt. A technológia térnyerése új utakat nyit meg a hatalomra törő államok előtt, jó példa erre Kína.(…)
Új könyvemben szóba kerül majd, hogy az előző hetven évben a földet azonos struktúrák, intézmények – mint az Egyesült Nemzetek Szervezete, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), a Nemzetközi Bankközi Pénzügyi Telekommunikációs Társaság (SWIFT) és mások – mentén integrálták.
Ez az, amit globalizációnak nevezünk. A globalizáció célja az volt, hogy megszabaduljunk a határoktól, hogy a világ minden sarka elérhetőbbé váljon, mindenki mobilisabb legyen, a nagyvállalatok ide-oda telepíthessék a termelés részeit.
Mindennek a motorja az Egyesült Államok volt, így a globalizáció nevezhető amerikanizációnak is.
Ebből fakadóan a föld országai elvesztették a szuverenitásukat, vagyis a határaikat, a függetlenségüket, a cselekvési szabadságukat. A technológia azonban lehetővé teszi számukra, hogy újfajta határokat állítsanak fel, és újfajta szuverenitást harcoljanak ki.
Mindennek a mélyén egy új lokalizmus rejtőzik. A világ nemzetei nem akarnak függeni az amerikai dollártól, az eurótól, az indiai informatikai szektortól. Ez a lokalizmus új paradigmája. (…)
A nemzetek ma adatszuverenitást szeretnének kiharcolni. Szenegál például nemrég helyezte át minden kormányzati adatát külföldi szerverekről hazaiakra, amelyeket a kínaiak építettek jó sok pénzért. Mindezt a szenegáli elnök vezényli le. Minden ország maga szeretné kontrollálni a saját adatait. Jó, hogy az adatok kontrollálnak minket? Nyilván nem. Tudnak kezdeni ezzel valamit a kormányzatok? Biztos vagyok benne, hogy igen.
Izland mondhatja például, hogy adatjogokat vezet be az állampolgárai részére. Ez nagyon jó lenne, viszont nem igazán hatna az Egyesült Államokra, Oroszországra, Kínára, Nagy-Britanniára és más nagyhatalmakra. Az okos kormányok lokalizálják az adataikat. A techvállalatok már a kormányokkal azonos hatalommal bírnak, és akár választásokat, társadalmakat is képesek befolyásolni. A kormányok sajnos későn ébredtek.(…)
Nekem szimpatikus, amit Orbán Viktor tesz. A magyar miniszterelnök nemcsak a népe kultúrájáért harcol, hanem azt is megmutatja a világnak, hogy a kormányoknak hatáskörre, területre van szükségük, és az EU nem szólhat bele mindenbe – szükség van határokra, a nemzetközi és a helyi érdekek kiegyensúlyozására. Orbán visszaköveteli a szuverenitást, eddig azonban nem igazán élt a technológia adta lehetőségekkel, inkább hagyományos reálpolitikus volt. A jövőbeli sikere azon múlik, hogy használja-e, s ha igen, miként a technológia lehetőségeit.
A teljes interjút itt olvashatják el
