Közelednek a németországi választások, és láss csodát, egyre-másra hullanak ki a csontvázak a szekrényből. Az alsó-szászországi államügyészség emberei múlt csütörtök reggel megszállták a szövetségi pénzügyminisztérium és az igazságügyi minisztérium épületét.
Házkutatást tartottak egy eddig feltáratlan pénzmosási ügyben. Mindkét minisztérium a szociáldemokraták irányítása alatt áll, ráadásul a pénzügyminisztériumot az SPD kancellárjelöltje, Olaf Scholz irányítja. Az egykori hamburgi főpolgármester a szocialisták konzervatív szárnyához tartozik, ezért elfogadható figura a bizonytalanok és a CDU-szavazók körében is. Ha most lennének a választások, a Scholz vezette SPD lenne a befutó, és valljuk be, a párt előretörését Olaf Scholz személyének köszönheti.
Épp itt az ideje valami botránnyal előrukkolni, ami a szocialisták emelkedő szárnyait kicsit megnyirbálja. Az ügy, amelyben az ügyészség nyomoz, nem mai keletű, a szálak egészen 2018-ig nyúlnak vissza. Egy hannoveri bank három éve (!) egyik ügyfelének pénzmozgását gyanúsnak találta, és törvényi kötelezettségének eleget téve jelentést tett róla az illetékes hatóságnál. Másfél millió eurónál is nagyobb összeg Afrikába utalásáról volt szó, és azt gyanították, hogy az átutalás hátterében a terrorizmus finanszírozása, fegyver- és drogkereskedelem állhat. A bank a bejelentést a speciális pénzügyi hírszerző ügynökségnél, a nemzeti FIU-nál (Financial Intelligence Unit) tette meg.
A FIU a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre létrehozott európai uniós hivatal, a Frontex nevű határvédelmi ügynökséghez hasonló. Minden tagországban van FIU, Magyarországon is, nálunk a NAV-hoz van bekötve. A németek a hivatalt néhány éve a Pénzügyminisztérium hatáskörébe helyezték, személyi állományát és informatikai eszközparkját is jelentősen felduzzasztották. A FIU dolga, hogy minden bejelentést német alapossággal ellenőrizzen, kockázati elemzést végezzen, majd a gyanús ügyeket továbbítsa a nyomozati szervek felé. A hivatal grafikonokkal és színes ábrákkal díszített, irigylésre méltó jelentéseket készít, de a gyanús ügyeket valahogy elfelejti az elemzés után továbbküldeni. Ez bizony a hivatali kötelesség elmulasztása, büntetendő cselekmény, és most végre megindult a nyomozás neve sincs hivatalnokok ellen. Esetünkben több szálon futó, komplex terrorfinanszírozásról van szó, amit a FIU nem küldött tovább, ezzel késleltette az ügy felderítését. Szándékos volt-e vagy egyszerű hanyagság, nem tudni, konkrét felelősök egyelőre nincsenek, csak gyanúsítottak.
A politikai felelősség mindenesetre az illetékes minisztérium fejét, a kancellárjelölt szocialista Scholzot terheli. „Milyen jó, hogy ismét sikerült a jogállam létét bizonyítanunk!” – mondta a miniszter, hiszen egy tartományi ügyészség elrendelhette egy szövetségi minisztérium átvizsgálását. És kiselőadást tartott arról, hogy minisztersége alatt milyen fejlesztéseket hajtott végre az adott területen. Szép svédcsavaros kampánybeszédet rögtönzött, a labdát pedig odavágta jelenlegi koalíciós partnere nyakába, mert lám, hiába a nyolcéves együttműködés, most övön alul támadnak.
A választási kampány finisében mindig felmerül a politikai lejáratás gyanúja. Vajon melyik pártnak áll érdekében Scholz kancellárjelölt befeketítése? Berlini körök szerint a CDU-nak, mert a házkutatást elrendelő alsó-szászországi igazságügyi minisztérium a CDU-hoz tartozik, az osnabrücki államügyész pedig évekig a CDU embere volt. Nincs más témájuk, mondja Scholz kereszténydemokrata ellenfeléről, csak ez a FIU-ügy. (Lehetne pedig, akár a tavaly kirobbant Wirecard-botrány is, melynek szálai szintén a Scholz-vezette minisztériumba futottak.)
A többi párt, nevezetesen a Zöldek, a Linke és a Szabaddemokraták (FDP) a parlamenti pénzügyi bizottság azonnali összehívását kérték, még a választások előtt. Igazi tetemre hívás, sarokba akarják szorítani a politikai riválist, mert hogy fogást találtak rajta. Amúgy Németországban főleg a Zöldek forszírozzák a korrupciós és pénzmosási ügyek feltárását. A baden-württenbergi pénzügyminisztériumban, ahol övék a tárca, egy úgynevezett „adócsaló portált” nyitottak, és ezt szeretnék az összes tartományban majd bevezetni.
A polgárok a régi barna és vörös időkre emlékeztető házmesteri módon névtelen feljelentést tehetnek a szomszédjuk vagy bárki ellen. Annyi kell csak, hogy adócsalónak, korruptnak, tolvajnak etc. nevezzék őket, és máris elvetve az emberek közötti bizalmatlanság magja. Mire számíthatunk még, kérdi a CSU, ha a Zöldek kormányra kerülnek? A besúgók, a feljelentgetők országa leszünk?
Mit ad Isten, a sajtó előbb tudott a minisztériumi házkutatásról, mint az illetékesek. Ők kürtölték világgá a diszkrét ellenőrzésként indult akciót: hiszen csupán két tucat civil ruhás sétált be munkaidőben a minisztérium épületébe. Vajon honnan és hogyan jutottak információhoz a sajtómunkások? Az is kérdés, szükség volt-e egyáltalán házkutatásra, hiszen a szükséges dokumentumokhoz másként is hozzájuthatott volna a hatóság.
Minden csoda három napig tart, még Németországban is. A hír ahogy jött, úgy csengett le. Pedig nem ártana foglalkozni vele, mert – és itt a nagyon balos Süddeutsche Zeitung és Spiegel kommentátorait idézem: „Németországnak strukturális pénzmosási problémája van; a bűnözők túlságosan könnyen tisztára moshatják illegálisan szerzett pénzüket ebben az országban.” „Németország a bűnözök paradicsomának számít, ahol a piszkos üzletekből származó pénzt tisztára tudják mosni. És ha a bűnözőket elkapják és elítélik, a zsákmányt szinte mindig megtarthatják maguknak.”
Forrás: Magyar Hírlap
Szerző: Rab Irén
(Címképen: Olaf Scholz. Forrás: MTI/EPA pool/Clemens Bilan)
