A filozófus a Mérce hasábjain fejtette ki a véleményét arról, hogy az ellenzék csöndben maradt Jakab Péter legutóbbi parlamenti felszólalása kapcsán.
Tamás Gáspár Miklós Jakab Péter azon hétfői parlamenti megszólalására reagált, melyben elmondta a magyar miniszterelnöknek, hogy a börtönben Orbán Viktorból is lehet Orbán Viktória.
A filozófus kifejtette, hogy a Jobbik miniszterelnök-jelölt-jelöltjének a felszólalása esztelen volt, mivel helyeslőleg és kárörvendőleg hozta szóba azt az eshetőséget, hogy az ellenzék választási győzelme után Orbán Viktort a cellájában megerőszakolják.
„Szörnyű mondatát lehetne elemezni, de túlságosan undorító hozzá.”
A politikus arról értekezett, hogy Jakab Péter „verbális gesztusa, habár példátlanul visszataszító, nem áll egyedül”. Elmondása szerint az a bestialitás, „amely a politikai ellenfél (urambocsá, vitapartner) fizikai büntetésének, megveretésének, megerőszakolásának, kivégzésének képzelmében kéjeleg” kifejezetten neonáci kommentelők és posztolók gondolat- és szókincséből szivárgott át a politikai kultúrába. (Mondjuk TGM a neobolsikat innen elegánsan kifelejtette!)
Az »elszámoltatás« gondolata a közjogi reform terepéről átcsúszott a szadisztikus bosszúvágy területére.
A „mainstream ellenzék jelentős része (amely eddig is páratlanul elfogult volt, akárcsak ellenfele) ebben a patologikus élvezetben elfelejtette az igazság és hamisság, a jó és a rossz különbségét, amennyiben önmagát igaznak és jónak, az ellenfelet hamisnak és rossznak tekinti, bármiről legyen szó” – fogalmazott TGM.
Forrrás és kép: Mandiner/Földházi Árpád
