Kolléganőnk és munkatársunk Rab Irén szavait idézve: „ritkán fordul elő, hogy valaki védőbeszédet tartson az igazáért harcoló magyarság érdekében. Ezt tette frissen megjelent könyvében a magát „Auslands-Österreich”-nak nevező, Magyarországon élő Elmar Forster.

Az osztrák szerző szabadúszó újságírónak tartja magát, aki Bregenzben érettségizett, Innbruckban majd Berlinben járt főiskolára, számtalan nemzetközi projektben vett részt és utazásai közben beleszeretett Magyarországba. 2018 óta németet tanít a mosonmagyaróvári Kossuth Lajos gimnáziumban, ma pedig Dunaszentpálon él.

A könyv megírásának indoka a 2015 -ös menekültválság volt. Amint emlékezhetünk rá, Faymann volt osztrák kancellár egy Spiegel-interjúban a holokauszttal hasonlította össze Magyarország menekültpolitikáját. Forster a botrányos kijelentés ellen a bécsi magyar nagykövetnek küldött e-mailben tiltakozott. Ezt a gesztust annak idején a magyar közszolgálati televízió is méltatta.

Az első fejezetben Forster a kultúrák összecsapásával foglalkozik, amelyet a nyugati elit a keletiek „lappangó rasszizmusával” magyaráz. Ez a nyugaton divatos „politikai korrektség” talaján áll amely egyszersmind elfojt minden  demokratikus párbeszédet Nyugat-Európában. (Hozzátennénk, hogy nyugat és közép-kelet Európa között is – a szerk.)

Erre reagált Orbán Viktor magyar miniszterelnök az il-liberális demokrácia államelméletével – folytatja a szerző – merthogy a nyugati hozzáállás teljesen idegen a volt keleti blokk országaitól a diktatúrákkal kapcsolatos fájdalmas tapasztalataik miatt. E felismerés nyomán az „Orbanizáció” már megállíthatatlan és nyugat-Európában is elterjedőben van. Talán kissé elhamarkodottan, de a szerző szerint éppen ezért „a multipluralista tolerancia-totalitarizmus összeomlik Nyugaton.”

A könyvben megállapítja, hogy a Nyugatnak nincsenek történelmi ismeretei e tekintetben Évtizedek óta vegetálnak a felelőtlen jólétben, miközben összekeverik a szabadságot az anyagi biztonsággal. Márai Sándort idézi aki azt írta a Mennyből az angyal című versében:

 “De most sokan kérdik: mi történt?

Ki tett itt csontból, húsból törvényt?

És kérdik, egyre többen kérdik,

Hebegve, mert végképp nem értik.

Ők, akik örökségbe kapták-:

Ilyen nagy dolog a Szabadság?”

A nyugatnak hiányzik a történelmi elszántsága – írta Forster. Szerinte Oswald Spengler elmélete a történelem dekadenciájáról megismétlődhet: „A meghódított népek erénye a türelem, nem a lemondás.” Mindezek következménye a Magyarország ellen irányuló hazug médiakampány – olvasható a könyv 3. fejezetében, amely Orbán Viktor 2010 -es hivatalba lépése óta egyre hamisabb álhíreket produkál Magyarországról, mint például a menekültválságról, a koronavírus-intézkedésekről, ill. ami Orbánt mint „Európa legveszélyesebb politikusát” (Paul Lendvai, az ORF újságírója) illeti.

A szerző arra a kérdésre is megpróbál válaszolni: létezik-e médiában “Soros NGO-szindikátus” Magyarország destabilizálására?

Forster szerint mindezek világtörténeti arányú „korszaktöréshez” vezetnek. A könyv szerzője szerint az a kérdés, hogy a nyugati Uniós államok szakítanak-e az erkölcsi relativizmussal, a menekültválsággal és nemzeti identitásuk hiányával?

Vagy a keresztény Európa jövője a visegrádi négy államban rejlik? Vajon a „Keletnek” van-e “utóvilágító” szakasza, mint akkor amikor a Római Birodalom megbukott, mert Magyarország a keresztény civilizáció védelmezőjének tekinti magát.

Az eredeti írást itt olvashatják Német nyelven.