A polgári kormány hivatalba lépése, azaz 2010 óta szinte folyamatos, sokszor alattomos támadások kereszttüzében él Magyarország. Kezdetben elsősorban Brüsszel felől érkeztek a hazugságok, manapság már a hazai ellenzék is jócskán kiveszi részét ebből.

– Fricz Tamás politológus egyike azoknak, akiket úgy emlegetünk: a Békemenet arcai. Ha minden támadásra egy-egy ilyen felvonulás lett volna a válasz, a résztvevők haza sem mehettek volna 11 éven át. Tehát mindig kérdés, mikor van szükség az ilyen nyílt kiállásokra? És miért éppen most?

– Azt gondolom, 2012 óta talán most van a legnagyobb szükség arra, hogy Békemenetet tartsunk. Egyértelmű, hogy a minket körülvevő nemzetközi környezetből olyan összehangolt támadás indult meg ellenünk, amilyen ebben a formában és mélységben az elmúlt kilenc évben nem volt példa, még azzal együtt sem, hogy több nehéz évet éltünk át és számos kihívás elé került a keresztény és nemzeti tábor Magyarországon. Azt hiszem, elérkeztünk a választóvonalhoz: a globalista pénzügyi elit, s az általuk irányított uniós intézmények – Bizottság, Parlament, Bíróság, s részben az Európai Tanács – most valóban elszánták magukat a megleckéztetésünkre. Sőt, nem pusztán arra: a megbüntetésünkre. Sőt, még annál is többre: a lehetetlenítésünkre, ha nem tesszük meg azokat a lépéseket, amelyek ők diktálnak nekünk. A LIBE-Bizottság magyarországi látogatása sem volt más, mint erőfitogtatás, s egyben kampány idején beavatkozás a belpolitikai viszonyainkba.

És természetesen a végső eszköz a pénzmegvonás. Vagyis, amit az egyik Európai Parlament-i alelnök, nevezett Katarina Barley mondott (persze Soros György és követői mellett), aki kijelentette, hogy az olyan renitens országokat, mint Magyarország és Lengyelország, ki kell éheztetni azzal, hogy megvonják tőlük a pénzügyi támogatásokat. És ennek már valóban fele sem tréfa.

– Már sokan elmondták, ettől azonban még igaz: a nagy európai országok lenézik, gyarmatként kezelik a volt szocialista államokat. Csakhogy azt is látniuk kellene, hogy ezt a szerepet nem vagyunk hajlandók eljátszani. Akkor miért nem adják fel?

– Ennek az összehangolt támadásnak világos, kőkemény üzenete van: vagy alkalmazkodtok a mi „értékrendünkhöz” (ugyan miért kellene?), vagy takarodjatok a klubból. Másként szólva, kulturális értékdiktatúrát kívánnak megvalósítani velünk szemben, ránk akarnak kényszeríteni egy multikulti, kozmopolita, globalista életformát és világlátást úgy, hogy meg sem kérdeznek arról, akarjuk-e ezt vagy sem. Kulturális és értékrendi vasfüggöny hullott le Európa közepén, elválasztva egymástól a Nyugatot és Közép- meg Kelet-Európát. Azonban, míg anno a hidegháborús katonai-politika vasfüggöny rossz oldalára kényszerítettek bennünket a nagyhatalmak, addig ezúttal szuverén döntésünk alapján a jó oldalt választottuk.

Ennek tudatában és magabiztosságával kell szembenéznünk a jelenlegi helyzettel, és kellő bátorsággal, de nem átgondolatlan vakmerőséggel átgondolni a lehetséges alternatívákat – és megindítani a Békemenetet a saját életformánk, erkölcsünk, világlátásunk és hitünk védelmében. Nem beszélve arról, hogy akárcsak a legelső Békemenetnél, most is nyugodtan jelszavunk lehet az akkori, molinora felírt szövegünk: nem leszünk gyarmat! Mert kilenc év alatt sajnos nem változott semmi, vagyis igen: az unió fősodratú urai úgy gondolják, hogy eljött a velünk szemben folytatott végső harc ideje. Ebből kiindulva kell megadnunk, nekünk civileknek, a támadásra a megfelelő és arányos válaszlépéseket.

– Valami azért változott: ma már nem csak a külső, de a belső ellenséggel is meg kell küzdeni.

– A globális hálózat által irányított magyar ellenzék – tisztelet a néhány kivételnek – az elmúlt hónapokban olyan agresszív hangvételt engedett meg magának a kormánnyal szemben, amire talán még öt-hat évvel ez előtt sem volt példa a magyar demokrácia harminc éves történetében. Amit például az ellenzéki miniszterelnök-jelölt-jelöltek a tévés vitáik során állítottak és állítanak azóta is, az riasztó lehet minden józanul gondolkodó magyar állampolgár számára.

Hiszen mit is „ígérnek” arra az esetre, ha hatalomra jutnának?
Röviden szólva hajmeresztő dolgokat: 1. a jogállamiság semmibe vételét, a kétharmados törvények feles törvényekkel való megszüntetését, beleértve a jelenlegi alaptörvény eltörlését; 2. az általuk NER-nek nevezett demokratikus politikai rendszer megszüntetését, tehát rendszerváltást (de vajon mire??), s végül 3. a politikai ellenfelekkel való, nem pusztán elszámolást, hanem leszámolást, totális személycseréket a közélet összes fórumán, a politikai ellenség egzisztenciális megsemmisítését. És ezzel jobb sorsra érdemes hazánkat valójában egy afrikai diktatúra szintjére szállítanák le.

Mindebből látszik: ha van baj Magyarországon a jogállamisággal, akkor az a balliberális ellenzék politikai fellépésének tartalmával és minőségével, illetve a hatalom átvételével kapcsolatos céljaikkal összefüggésben merül fel. Nos ez az, amit vizsgálnia kellene a LIBE-Bizottságnak és az unió egészének! A Békemenetre tehát nincs is nagyobb szükség, mint most, hiszen jól tudjuk, hogy már az első Békemenet is meghátrálásra kényszerítette az akkor Barroso vezette Bizottságot, s erről nem más, mint Orbán Viktor számolt be annak idején.

(Címkép: Somfai Sándor/Demokrata)