„Attila esete ma már nem történhetne meg” – egy szerzetes, egy áldozat és egy gyermekvédelmi szakember beszélgetése egyházról, pedofíliáról és gyermekvédelemről.

A 777 OFFLINE áprilisi előadása tabudöntögető kérdéseket érintett egy olyan témában, amely sokáig talán tabu is volt. Az Egyház és a gyermekvédelem témáját Dobszay Benedek ferences szerzetessel, Pető Attila Dániel korábbi áldozattal, gyermekvédelmi aktivistával és dr. Puskás Balázs gyermekvédelmi szakemberrel, a Gyermekjogokért Egyesület alelnökével beszéltük át.

„Nem az egyház ellen, hanem az egyházért rendeztük meg ezt a beszélgetést”

– hangsúlyozta már a 777 OFFLINE elején Martí Zoltán főszerkesztő, az est műsorvezetője.

„Ahhoz, hogy kimozduljunk az eddigi helyzetből az egyházon és a társadalmon belül, az kell, hogy minél többet beszéljünk nyíltan, őszintén ezekről a kérdésekről. Nyilván sok félelem és ellenállás van bennünk, de ha a valósággal nem merünk találkozni, az még ugyanúgy szembe fog jönni, csak felkészületlenek leszünk”

– hangsúlyozta Dobszay Benedek ferences szerzetes.

Az OFFLINE vendége volt Pető Attila is, aki már több éve nyíltan beszél a médiában is az őt ért szexuális zaklatásról, amelyet fiatalkorában követett el ellene négy éven keresztül Sz. Balázs, egykori katolikus pap, akit azóta laicizáltak.

„Az elmúlt időszakban előszeretettel mutatkozom be gyermekvédelmi aktivistaként. Szoktak úgy is bemutatni, mint korábbi áldozat, de az a helyzet, hogy én életem végéig áldozat leszek. Igyekszem átkonvertálni magam áldozatból aktivistává, és eddig jól megy, most jól vagyok”

– fogalmazott Pető Attila. Fontos kérdés, hogy az Egyház mit szűrt le abból az esetből, ami történt.

„Ami Attilával 2010 előtt történt, az az eljárás, ahogy az ügyét kezelték, katasztrofális – de már azt hiszem, már senki nem úgy állna hozzá, mint akkor, például abban, hogy titoktartásra kötelezték őt ebben az ügyben. Nagyon sok képzés indult el ezen a téren, ugyanakkor kimondhatjuk, hogy sok minden még most is fájóan hiányzik” –

mondta Dobszay Benedek. A szerzetes hozzátette,

az áldozati létet már jobban kezdi érteni a társadalom.

Mondjuk arra, hogy miért hallgatnak akár több évtizedig az áldozatok, sokan korábban úgy tekintettek, hogy ez hitelteleníti őket, mára viszont sokkal inkább értjük, milyen pszichés folyamat játszódik le bennük.

„Minden országban volt egy olyan jelentős eset, amely felhívta a figyelmet arra, hogy ez így tarthatatlan: nálunk ez Attila ügye volt. Ezek az esetek mint egy-egy szikra lobbantottak lángot, így vettük észre azt, ami addig sötétben volt.

Egy ilyen eset ma már nem történhet meg.

Minden egyházmegyében, minden szerzetesrendben gyermekvédelmi felelősök ülnek, akik rögtön ugranak az első olyan helyzetre, amikor kommunikálni kell egy áldozattal”

– emelte ki dr. Puskás Balázs gyermekvédelmi szakember.

A Gyermekjogokért Egyesület alelnöke szerint nagyon fontos, hogy ma már sokan vagyunk, akiket foglalkoztat ez a téma, akik tudjuk, hogy ez rossz, és inkább az áldozatra, a túlélőre figyelünk, mint arra, hogy az intézménnyel mi lesz. A botránytól való félelem ugyanis ezekben az esetekben nagyon jellemző volt és talán a mai napig ott van. Jézus is azt mondta, hogy „a megrepedt nádszálat nem töri el, a pislákoló mécsest nem oltja ki”. A megsérült emberhez odahajol, és nekünk ez a hívásunk, Őt kell követnünk ebben is – idézte fel Máté evangéliumát Puskás Balázs.

„Balázs tönkretette az életem egyik nagyon komoly tervét, hiszen ha nem történik ez velem, akkor most valószínűleg papként szolgálnék, és lehet, hogy szorosabban lennék ennek a közösségnek a tagja. Én már nem haragszom Balázsra. Fogalmam sincs, hogy ő tisztában van-e azzal, hogy mit okozott nekem és a többi áldozatnak. Másrészt meggyőződésem, hogy neki ugyanannyira segítségre van szüksége, mint nekünk, áldozatoknak”

– jelentette ki Pető.

Arra a kérdésre, hogy Attilában hogyan változott a Katolikus Egyházhoz való lojalitása, azt mondta: „Erős hullámvasút az elmúlt 25 év. Gyakorló katolikus vagyok, a nagyheti szertartást a Szent István Bazilikában töltöttem. Nem volt jó élmény. Igyekeztem a sötétben maradni, hogy ne vegyenek észre, de a szertartás végén odajött hozzám egy hölgy és megkérdezte: Te vagy az a csávó? Neked itt nincs helyed! Sajnos vannak ilyen élményeim.

A hitem viszont csak erősödött, és nagyon mély Isten-élményeim vannak.”

A gyermekvédelem témája 2024-ben Magyarországon nagyon érzékeny, főleg a bicskei gyermekotthon horrorja után. Ha összehasonlítjuk az állam és az Egyház gyermekvédelmi felfogását, miben különböznek?

„Ami történt a szerzetesi irodákban és egyes egyházmegyékben, az mindenképpen példamutató: preventív szemléletről, az áldozatok felé való odafordulásról van szó. A bicskei eset után sokszor beszélnek a szigorításról, de ez önmagában nem sokat ér, megelőzésre, átvilágításra van szükség”

– hangsúlyozta Puskás Balázs.

„A leírt gondolat és a valós gyakorlat sajnos sem az állami, sem az egyházi rendszerben nem mindig fedi egymást. Jelenleg az egyházi leírt jog szigorúbb, mint a polgárjog, legyen szó az elévülés vagy a korhatárok kérdéséről. Nem egyszer volt olyan ügy, amely az állami büntetőjogi kategóriát nem ütötte meg, de a Szentszék kimért az illetőre büntetést, jogosan”

– hívta fel a figyelmet a ferences szerzetes.

Ugyanakkor ha az Egyháznak jobb a gyermekvédelme, miért van az, hogy a nem hívők szerint a Katolikus Egyház pedofil? „Egy megfelelő kommunikációs stáb biztosan jól jönne, ha az elmúlt éveket nézem” – mondta Pető Attila. Puskás Balázs átvéve a szót úgy folytatta: „Jó lenne, ha minél többen megértenék, hogy ez egy létező probléma, és ezt a klérus is el merné mondani.

De nekünk, civileknek is van szánk, mi is tudunk tanúságot tenni, és lehetünk bátrabbak.

Portugáliában például azért lett vizsgálat, mert az ottani civilek ezt kérték, és végül meg is kapták .”

„Ha az egyházban botrány van, az mindig olyan hír lesz, mint amikor egy repülő lezuhan. Ha azt mondjuk, hogy az evangélium, az erkölcs, a jézusi tanítás nevében működünk, akkor egy botrány mindig hatványozott lesz az esetünkben. Ez hatalmas felelősség, amit tudomásul kell venni”

– emelte ki Dobszay. „Sztereotip gondolkodás mindig lesz, de nekünk az a dolgunk, hogy rendet csináljunk” – fűzte hozzá.

„Egyvalakit, a Jóistent ebből az egész történetből nem kéne kihagyni”

– jegyezte meg a ferences szerzetes. „Értem, hogy legyen egyházmarketing és jó kommunikáció, de azért én hinnék a kegyelemben és abban, hogy a Jóisten ad hitet. Az áldozatok közül nem egy, nem kettő továbbra is a keresztény közösség tagja, és az is akar maradni.

Meg kéne adni nekik a lehetőséget, hogy azok legyenek.

Vigyük a kereszthez azt az iszonyatos terhet, amit ez az egész jelent!

Ez Krisztus Egyháza. Ha mi itt küzdünk, próbáljuk jól csinálni a dolgokat, higgyünk benne, hogy Ő gyűjteni fog ide embereket” – összegezte Dobszay Benedek.

Érdemes visszanézni a teljes adást, mert az ehhez hasonló kérdésekre is kitérünk:

• Sok pap, püspök, hívő nem tud igazán empatizálni az áldozatokkal, inkább az Egyház jó hírét féltik. Hogyan lehet ezen változtatni?

• Mennyire okozott Attilának morális nehézséget, hogy olyan médiumok, szervezetek foglalkoztak a tragédiájával, akik szembemennek az Egyház értékrendjével?

• Konkrétumokban mit jelent a preventív szemlélet az Egyházban? Miben nyilvánul meg?

• Vajon hol van Isten az ilyen helyzetekben?

777

Kiemelt kép: Illusztráció/Shutterstock