T. Túri Gábor: Modern mandragóra, avagy a populizmus varázsszavával megvezetett németek

A mandragóra – hivatalos nevén Alrauna, vagy Mandragora officinarum – egy ősrégi gyógy- és kábítószer tartalmú növény, amelynek gyökerét egykoron varázsszerként is használtak.

Eredete a régmúlt időkig, a sumérek, majd az akkádok Mezopotámiáján át, a biblia világáig nyúlik vissza. (Ter30:14) Népies nevei: varázsgyökér vagy bolondok almája. Természetesen manapság ezt nem használják, már csak azért sem, mert a modern nyugati civilizációban a mandragóra, vagyis a „varázsgyökér” kábító szerepét átvette a televízió.

Így a mai időkben – anélkül, hogy tudna róla –, ezzel kábítja magát a német polgár is. Rászoktatták ugyanis. És ahogy az ókorban, valamint a középkorban a varázsgyökér adagolásához is csak egy szűk csoport, a „bennfentesek” köre értett, ugyanígy ezt ma is a „bennfentesek” adagolják a televízió előtt ülők számára. Vagyis a mandragóra modern változatát, a német polgár bizony éjjel-nappal, ájulásig kapja.

És lám, ezért is hallhatunk a német televízióban egyre gyakrabban Magyarországról és annak miniszterelnökéről, Orbán Viktorról is. Természetesen itt sem reális képet adva róla, amely bemutatná az ország gazdasági fejlődését, azon keresztül pedig vezetője elért sikereit kihangsúlyozva, hanem egy görbe tükrön keresztül, mint „veszélyeztető tényezőről”, aki kockára teszi az európai egységet és ezzel Európa létét.

És ez odáig fajult, hogy még a szatirikus és szórakoztató esti műsorok is foglalkoznak a személyével és az állítólagos „problémával”. Mint például 2020 nov. 23-án a „heute-show” műsorában, amelyet később így foglaltak össze:

„heute-show-Satirikerin hatte Neugründung der EU „ohne die beklopten Ungarn und Polen vorgeschlagen”, vagyis: a „heute Show” szatirikusa javasolta az Európai Unió újraalapítását az ütődött magyarok és lengyelek nélkül.

Ehhez azt hiszem, nem kell kommentárt fűzni, ahogy a tavaly december 6-án, az ARD TV-ben, a kormány hivatalos szócsövében sugárzott Ungarn und die EU: Die Orbán Story című 10 perces, hasonló témájú filmhez sem, amelyet később feltöltöttek a Weltspiegel oldalára, hogy hozzá lehessen szólni.

A film bemutatta a fiatal Orbánt, aki a 80-as évek végen, mint ifjú forradalmár harcolt a Szovjet megszállás ellen. Majd „Micsoda kontraszt?” – sóhajt fel a moderátor, amikor összehasonlítja ezt a „szabadságharcos” fiatal Orbán Viktort a mostani, populista és „egyeduralkodó” (citat: Alleinherrscher) politikussal, aki szerintük lett belőle. Ezt igazolandó, meg is szólaltatták a filmben Hadházy Ákost, aki a tőle már ismert módon adta elő az „igazságot” ellenfeléről, Orbán Viktorról. Feltételezem, hogy igyekezett igen objektíven és részrehajlás nélkül beszélni, amire nyilván büszke is lehet (mert németül beszélt), de azt hiszem közben sokkal inkább arra kellett ügyelnie, hogy az operatőr kamerája felvétel közben nehogy véletlenül a zoknijára tévedjen.

A műsorvezető hölgy ezt követően aggódva kérdezte, hogy melyek a lehetőségek, mit tehetünk MI ez ellen? Ami az agymosás pszichológiájában azt jelenti, hogy MI, a JÓK mit tudunk tenni? Végül a műsorban felszólalók „sajnálkozva” megállapodtak, hogy ők csak egyetlen lehetőséget látnak, mégpedig azt, hogy a két rebellistől, Lengyelországtól és Magyarországtól meg kell vonni a 20, illetve 6 milliárd eurós EU-támogatást.

Tehát ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket hallhatunk ebben a filmben is, s a nézők nagy többsége számára mindez hihető Magyarországról, hiszen nem kapnak (honnan is kaphatnának?) ellenkező, a valóságnak megfelelő képet az EU és Magyarország viszonyáról.

Mégis akadnak olyanok (pl. a Focus és más portálok olvasó-megjegyzéseit átböngészve), akik hozzászólása igencsak ellenkezik a filmben elhangzottakkal, s azért, hogy ezen vélemények ne okozzon zavart a nagy egyetértésben, a Weltspiegel a hozzászólások rovat előtt az alábbiakra hívta fel az olvasói figyelmét:

„Bitte beachten: Kommentare erscheinen nicht sofort, sondern werden innerhalb von 24 Stunden durch die Redaktion freigeschaltet.” Vagyis: Kérjük, vegye figyelembe: A hozzászólások nem jelennek meg azonnal, hanem a szerkesztőség 24 órán belül aktiválja őket.

Ami természetesen nem jelent mást, minthogy a szerkesztőségnek bő 24 óra áll a rendelkezésére, hogy szépen megszűrje a hozzászólásokat, és ezután csak azokat hagyja megjelenni, amelyek megegyeznek a németországi mainstream elfogadott véleményével. Még jó, hogy nem írták utána: mert nálunk véleményszabadság van, nem úgy mint Orbániában.

S hogy ne érjen az a vád, kiragadott, ritka példákkal élek, idézek másikat is, mert ugyanilyen hangvételű volt az NTV 2021. november 14-i jelentése is, amelyben a Fidesszel kapcsolatban ismét felhangzott a jól ismert mantra:

„Zu Fidesz’ EVP-Austritt war es gekommen, nachdem sich die Differenzen zwischen Orban und den deutschen Unionsparteien zum Thema Demokratie und Rechtsstaat zugespitzt hatten.” Vagyis: A Fidesz néppárti lemondására azután került sor, hogy kiéleződtek az ellentétek Orbán és a német uniópártok között, a demokrácia és a jogállamiság kérdésében.”

Természetesen azt megtudni, hogy miről is van szó valójában, és pontosan mit is jelent a jogállamiság kérdése, arra aztán a legkisebb esélye sincs a műsort hallgató német polgárnak. Persze azóta is, megállás nélkül ez folyik a nyugati média csatornáiból, akármelyik csapot is nyitjuk ki, most pedig különösen, amikor az európai jobboldali, konzervatív pártok Varsóban találkozót rendeztek. Nyugaton ezt is olyan színben tüntették fel, mintha valódi merénylet volna az európai demokratikus egység, az emberhez méltó, közös együttélés ellen.

De, hát mindez nem új – mondhatná bárki –, mert így megy évek óta. És teljesen igaza is van! Ugyanolyanok ezek a hírek, mint ami például 2017. december 1-én délelőtt, a Phönix Tv-ben hangzott el, amelyben a 2015-től kialakult „menekült”-kérdést foglalták össze. A film bár látszólag igyekezett neutrális képet festeni a helyzetről és annak eszkalációjáról, a Willkomenskulturtól az AfD Siegeszugjáig (vagyis a migránsok kritika nélküli befogadásától a német politikai ellenzék, az AfD győzelmi útjáig), azonban alapjaiban mégis manipulatív maradt. A kialakult problémáért, amelyben most Európa találja magát, azokat az országokat teszi felelőssé, akik a migránskvóta ellen foglalnak állást, azaz a film egyértelműen a Visegrádi országokra mutat, mint bűnösökre, szerintük ők akadályoznak minden józan (???) megoldást.

Megjegyzem, már az ezt megelőző este is volt ugyanitt, egy ezzel kapcsolatos műsor (a Populisten an die Macht/ Populisták hatalmon címmel), amelyben a populizmus vádjával illetett országok vezetőiről, főleg Orbán Viktorról mutattak be egy 45 perces filmet. Bizony-bizony, puhítani kell a nézőt!

Ez a december 1-én bemutatott film – Europa und die Flüchtlinge (Európa és a menekültek) – oly mélyen igazságtalan, manipulatív és hazug, hogy nehezemre esett végignézni. Ugyanakkor érdekes megfigyelni, a német nép mennyire befolyásolható a média által. Látható volt az örömteli üdvözlése és a kritikátlan mellre ölelése az ideérkezőknek, amely a kezdeti eufóriát jellemezte. Majd aztán az is, hogy bár már 2016-ban is egyre többen látták a bevándorlók befogadására vonatkozó kapacitás csökkenését, majd a lehetőségek (lakások, higiéniás viszonyok, orvosi ellátás, oltások, óvodai kapacitás, iskolai férőhelyek stb.) majdnem nullára redukálódását, mégsem merészelt senki nyíltan fellépni ellene. És itt a hangsúly a „merészelt”-en van!

Ugyanis aki végül mégiscsak fellépett, azt rögtön populizmussal, rasszizmussal és jobboldalisággal vádolták, később pedig még azzal is, hogy az AfD-vel szimpatizál, ami a politikai berkekben több, mint egyszerű megbélyegzés. És a lakosság ezt is bevette! Mint ahogy mindmáig ugyanúgy elhiszik azt is, hogy az összes jelenlegi problémáért csakis a kvóta és a menekültek elosztása ellen fellépő országok a felelősek.

Érezhetően heccelik a német polgárokat, azt a kívánságot sugallva, hogy az amúgy is az EU „tányérszélén” egyensúlyozó Visegrádi országokat onnan végre lelökjék, de legalább szájkosarat kapjanak.

Érezhető, hogy alig várják a 2022-es választások eredményét, nem véka alá rejtve a reményüket, hogy az „Orbán-féle” konzervatív kormány végre megbukik. Ez a nyílt és ellenséges hozzáállás a magyar választásokhoz már-már súrolja a belpolitikai események befolyásolását, ami egy uniós közösségen belül megengedhetetlen.

Persze felmerül a kérdés, mi lenne a helyes magyar politikai lépés ebben az esetben? El kell-e fogadni az EU javaslatát, és átvenni a kvóta szerint kiosztott arab és fekete afrikai bevándorlókat, vagy sem?

Országunk eddigi fáradozását, amely meg kívánta akadályozni ennek a nyugaton mára katasztrofálissá vált szituációnak a kialakulását, dobjuk-e sutba? Éspedig anélkül, hogy a Lajtától nyugatra bárki is elismerné a magyar politikai vezetés eddigi irányvonalának helyességét, vagy hogy legalább azok egy részét szükségesnek, illetve célszerűnek aposztrofálná. Ennek azonban még csak a látszatával sem találkozunk, ha Nyugat-Európában a jelenlegi politikai hangulatra tekintünk, helyette kioktató és az általuk meghatározott „sorvégi” helyünkre mutogató, politikai vezetést látunk, amely lényegében utasít.

Tehát, helyes lenne, ha a kormány beadná a derekát és beengedné a rá kiszabott menekülteket? Mi lenne ennek a következménye? Megköszönné-e valaki? Hallatszódna-e Európa nyugati felén elismerő örömujjongás?

Azt hiszem, nem!

És ezzel ellentmondok azoknak is, akik sajnos Magyarországon – ki tudja miért? – éppen ezt a lépést követelik a kormánytól. Pedig tudhatnák, hogy ez a magyar lépés Nyugat-Európában szimplán csak a napi hírek közé lenne besorolva, és csakis azt hangsúlyozná, hogy lám, az igen következetes német, illetve nyugat-európai nyomás hatására végre a magyarok is beadták a derekukat, és belátták, hogy részt kell venniük a közös problémák megoldásában. És ezután következne a dicsőítő szózuhatag, hogy milyen sokat tett ezért a nyugati (főleg a német) politika.

Arról persze szó sem esne, hogy ezek éppen azok a problémák, amelyek kialakulásáért pont a nyugat-európai országok felelősek, és amelyekre már hat éve a magyar kormány újra és újra fel is hívta a figyelmet. Mindezt azonban ahogy akkoriban, ma sem veszik figyelembe, hiszen hogy is akarhat egy ilyen aprócska ország, mint a magyaroké – amely éppen hogy csak belecsöppent a „jó öreg” Európai Unióba – megfontolásra érdemes ötletekkel előállni? Inkább örüljön, hogy létezik, és nem szaggatták még kisebbre a szomszédjai javára.

Tehát az EU gyorsan napirendre térne a kvóta-kérdés felett, Magyarországnak viszont egyel több problémája lenne hazai fronton, ha egyszer bekerül az uniós húsdarálóba. Törhetné ugyanis a fejét, hogy a következő (és az azt követő, majd az azután következő) menekülthullámból ismét hány ezret vegyen át, természetesen már „önként”, hiszen beadta a derekát. Onnan pedig lehetetlen visszatáncolni.

Vegyük észre, hogy Magyarország (és a Visegrádi országok) nem kerékkötői az európai problémák megoldásának, hanem éppen hogy felhívják a figyelmet (már csak a politikai jelenlétükkel is) arra a hibára és rossz irányvonalra, amelyet az Európai Unió jelenleg folytat.

Egy valódi Unióban a felek egyenlő rangban és elbírálásban részesülnének, a felvetett problémákat pedig tárgyalásokkal, pro és kontra mérlegelésekkel oldanák meg, nem pedig kategorikusan kijelentett utasításokkal, mint manapság. Mert manapság bizony az erős tagállamok testtartásában inkább a zsarolás és a különféle retorziókkal való fenyegetés érzékelhető, mintsem a kisebb tagállamok egyenrangú partnerként való kezelése.

Mindezt pedig teszik a liberális EU-demokrácia nevében, csakhogy a tettük maga inkább diktatórikus, mintsem demokratikus. A német átlagpolgárnak persze erről gőze sincs. De nem is tudhat róla, s ennek okát éppen a mandragóra népies nevében, a „bolondok almájában” találhatjuk meg. Ugyanis amiképpen a bibliai első emberpár, a tudás fájáról leszakított almába harapva a tudást megszerezte, ugyanúgy az, aki ma a mandragórába, vagyis a bolondok almájába harap – a modern világ televízióján keresztül – csak bolondságot és hamis tudást szerez. Ezért hiszi el a német polgár a magyar kormány állítólagos populizmusát, és akik ezt adagolják pontosan tudják, miért teszik.

Hiszen ne felejtsük el, „egyes legendák szerint a mandragóra birtoklásához és használatához szövetséget kellett kötni az ördöggel”, magyarán: az ördöggel kellett cimborálni. Ugyanúgy, mint ma is! És ezzel le is hullik a lepel arról, amit egyes körök valójában álcázni akarnak.

Dr. T. Túri Gábor
Németország

Kiemelt kép: Facebook

A befejező idézet eredetije: „Nach manchen Sagen war, um einen Alraun besitzen und nutzen zu können, ein Bündnis mit dem Teufel einzugehen.”