A demokrácia egyik alapkövének tekinthetjük a pártpluralizmus meglétét a jogállamiság keretei között

A pártok versengése a választók kegyeiért egészséges folyamat, ha megkülönböztethetőségük, céljaik és követett ideológiájuk, elkötelezettségük világosan megismerhetőek. Az országgyűlési választások során láthatóvá tehetik munkásságuk eredményét, mert a választók tényleges helyzetüket a társadalmi megítélés eszközével objektíven visszaigazolják. A választások előtti közvélemény-kutatások legfeljebb útjelzőként jelennek meg.

A demokrácia lényege a többségi népakarat érvényesülésének biztosítása. Alapesetben a legtöbb választási voksot elérő párt alakíthat kormányt, ha a törvényben megállapított szavazati arányt elérte. Ha ez nem történik meg, mint legtöbb szavazatot kapott párt, keresheti koalíciós partnereit, szem előtt tartva választási ígéreteinek betarthatóságát. A tartós kormányzati pozíció akkor őrizhető meg, ha ez esetben minden pártalku a nyilvánosság előtt történik, és a pártok mögött álló szavazók támogatóan viszonyulnak ezekhez.

Mondhatnánk, hogy ez a demokrácia egyszeregye, hiszen a többség akarata érvényesül, a kompromisszumok kölcsönössége alapján, de a választópolgárok akarata szerint. A vázolt klasszikus országgyűlési választási forma egyben tükrözi a népfelség elvét is.

2022-ben a választási urnákhoz járuló magyar civil társadalom tagjainak érdeke, hogy objektíven mérlegeljenek. A különböző pártok szirénhangjai, ígéretei elszállhatnak, a számbavehető tények azonban helyes utat mutathatnak.

Írásomnak nem célja a gyurcsányizmus gazdasági gaztetteinek ismételgetése, a 2002-től 2010-ig regnáló kormányzatok bűnszövetségben elkövetett, nép- és országrabló tevékenységének elemzése. Foglalkozzunk inkább azzal, hogy a már három cikluson keresztül kétharmados többséggel támogatott Fidesz–KDNP-kormány milyen kézzelfogható eredményeket ért el velünk, civilekkel együtt gondolkodva és cselekedve. Erre büszkék lehetünk, és ne hagyjuk a sajtot kiénekelni a szánkból. Itt is eltekintenék a szinte végtelen számú pozitív tény felsorolásától, és attól is, hogy a kijavítandó hibákat külön elemezzem.

Békemenetes, nyugodt, dolgos munkáskezekkel megáldott nemzet vagyunk. Hitünk töretlen, de emellett nap mint nap tesszük a dolgunkat. Hosszú a mögöttünk hagyott kitaposott ösvény, tele olyan tanulságokkal, amelyeket családjaink és gyermekeink tarisznyájába útravaló hamuba sült pogácsaként helyezhetünk. A közmondás szerint: „Járt utat a járatlanért el ne hagyj!” Ez igaz, ha a 2010–2022-ig közötti időszakra tekintünk vissza. Bejártuk azonban az előtte lévő nyolc év szánalmas szocliberális kormányzás nemzet- és országromboló, enyveskezű vezetése melletti, csapdákkal tarkított utat is. Megtapasztaltuk, hogy az akkori országirányítás miként vezetett bennünket orrunknál fogva.

A kontraszelektált politikusfigurák választás előtti színjátékát azonban érdemes elemezni. A baloldali pártok és az újmarxistává vált Jobbik közös előválasztási cirkusza elfuserált „salto mortale”, ráadásul elfelejtették kifeszíteni az artisták alatt a védőhálót. A védőhálót az identitását megőrizni vágyó választópolgárok jelentik.

A baloldali pártok vezetői, megélhetési érdekeiket előtérben tartva, támogatóikat nem kérdezték arról, hogy egyetértenek-e a kolhozba vonulással, szívesen veszik-e, hogy a DK igájába fogták őket. Egyre többüknek vált világossá a baloldal kettős árulása, azaz a pártjaikra bízott identitásuk elárulása és a Gyurcsány Ferenc lábai elé borulás ténye. Észrevehetjük, hogy a kis pártok elvesztik önállóságukat a választások után – vagy szolgálják a porondmester elképzeléseit, vagy ahogy mondják, mennek a lecsóba.

A ellenzéki pártok vezetői semmibe vették választóik akaratát, előre „mutyikoalíciós” paktumot kötöttek, egy ellenőrizhetetlen, legitimitást nélkülöző előválasztási cirkusszal. Ez hasonlít az „Itt a piros, hol a piros?” játék átverősdijéhez.

A közvélemény-kutatások mutatják, hogy leáldozóban a baloldali összefogás, amelyre váltott miniszterelnök-jelöltjeik nem kicsit, nagyon rásegítettek. Nem vitatható, hogy a pártpluralitás megőrzendő. Normalitást követő ellenzéknek azonban nem mondhatók azok, akik konstruktivitás helyett arról álmodoznak, hogy alaptörvényünket önakaratukból, a jogállamiság elveit felrúgva saját képükre alakítanák.

Családjaink, gyermekeink, unokáink jövője többségi népakaratból vezetett országot, békét és nyugalmat kíván.

(Csizmadia László, a CÖKA kuratóriumának elnöke)

Forrás: Magyar Hírlap