Vízkereszt napjával, január 6-val lezárult a karácsonyi ünnepkör, és elkezdődött a télbúcsúztató-tavaszváró időszak, a farsang, amely hamvazószerdáig tart. Az ősi tavaszváró ünnephez sok néphagyomány kötődik, így a jelmezes bálok, a táncos mulatságok és a fánksütés is. A fánk elterjedéséről több legenda is létezik, de ezek közül kettő él leginkább a köztudatban.

Az egyik szerint Marie Antoinette királyné (1755-1793), XVI. Lajos hitvese, egy kalandos karneváli éjszakán ismerte meg a fánkot. Történt ugyanis, hogy a királyné a Tuilleriákban rendezett farsangi álarcosbálról megszökött, és álöltözetében elvegyült a tömegben. A sétálás közben megéhezett és egy mézeskalácsos mestertől fánkot vásárolt. A fánk rendkívül megízlett neki és a karnevál elmúltával a fánksütőt a palotába rendeltette. A mézeskalácsos elmondta a fánk receptjét és elkészítési módját a királyné cukrászának. A cukrász finomította, és egy kicsit módosította a receptet. Ettől kezdve a királyi lakomák kedvelt finomságává vált a fánk.

Egy másik forrás szerint a fánk bécsi eredetű. Egy bizonyos Krapfen nevű pék halála után, műhelyét özvegye vezette tovább. Így továbbra is ebből a pékségből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér. A város legtávolabbi részéből is elzarándokoltak érte az emberek. Egy napon azonban valami okból a kenyér nem készült el idejében. A vásárlók közül volt, aki bosszúsan ment el, volt ki türelmetlenül várt, s cifrákat mondott, mígnem a pékné végképp kijött a sodrából és egy darab kenyértésztát, valakinek a fejéhez akarta vágni. Szerencsére rosszul célzott és a tészta a kályhán lévő lábasba pottyant, amelyben zsír forrt. A célját tévesztett tészta néhány perc alatt szép aranysárgára sült. Így született meg az első fánk, amit a bécsiek azóta is Krapfennak neveznek.

Hazánkban a fánk a XIX. században terjedt el széles körben, de egy korabeli feljegyzés szerint 1603-ban gróf Thurzó Szaniszló galgóci várában egy lakomán – hetedik fogásként – már fánkot szolgáltak fel. A fánksütés szokása a Dunántúlról terjedt el és vált egyre több helyen divattá, hogy a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsangkor édességként az asztalra kerülhessen ez a finom nyalánkság.

Jó tudni: Ha úri helyen eszünk farsangi fánkot két villával illik fogyasztani, nem szabad késsel vágni, csak mintegy tépni a két villa segítségével. (Beleharapni azonban a legjobb, úgyhogy otthon mellőzhető az úri előírás.)

Kép és szöveg forrása: netfolk.blog.hu