Főméltóságú Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó 65 évvel ezelőtt február 9-én hunyta le örökre a szemét portugál száműzetésében. 1957-ben már bőven tombolt a Kádár-féle kommunista terror, végigverték a fél országot, sortüzeket rendeltek el, kivégzések százai történtek, többnyire az ő nevére hivatkozva. A forradalmárokat horthysta söpredéknek titulálták, akik vissza akarják forgatni a történelem kerekét, restaurálni a háború előtti rendszert.

Persze, hogy azt akarták! Többpártrendszert, ami a kormányzó vezetése alatt evidencia volt. A jogos tulajdonok visszaszolgáltatását, a szabad vallásgyakorlást, egy plurális berendezkedésű országot, ami a két világháború közötti konszolidációban működött is.

Horthy Miklós a „tolakodó Gráciát” ellökte, bár megtehette volna, nem koronáztatta soha királlyá magát. De Magyarország államformája királyság maradt, miután átélt egy kérészéletű, gyalázatos népköztársaságot, egy véres tanácsköztársaságot és egy nyúlfaknyi köztársaságot is röpke egy év alatt.

Az összeomló hazában az ellentengernagy megszervezte a Nemzeti Hadsereget, erős kézzel rendet teremtett, az országot végig rabló cseh, román és szerb hadsereget  kiszorította a mai határokon túlra, hallgatólagosan támogatta a Nyugat-magyarországi felkelést, melynek révén Sopron népszavazás útján magyar város maradhatott. Felszámolta a bolsevista terror fészkeit. Tevékenysége nyomán életben maradt az ország és a remények.

Kerek egy évre rá, hogy – áruló módon gróf Károlyi Mihály 1918. november 16-án kikiáltotta a népköztársaságot – fehér lován Horthy bevonult Budapestre. Gróf Tisza István meggyilkolását követően ő maradt az egyedüli, akiben újra bízhattak, reménykedhettek az emberek a legnagyobb nyomor és félelem közepette.

Lesz-e országunk? – kérdezték. Van-e remény, hogy a porig alázott, Trianonban szinte minden kincsétől megfosztott Magyarország feltámad és elindul a fejlődés és ősei útján. Megmarad-e a Magyar Királyság?

És megmaradt! Igaz, hogy határait át-, meg átszabták a Nyugat erői, de Szent István országában a Szent Korona uralkodott. Horthy pontosan tudta, hogy az elcsatolt, elrabolt területekre vonatkozó minden igényét csakis az ezeréves magyar királyság nyújthatja be érvényesen és jogfolytonosan a nemzetközi szervezetek, bíróságok felé. A területén kialakult új államoknak ki kell vonulniuk, ez volt a legfontosabb vezérlő elv, amely a kormányzó minden cselekedetét meghatározta, fókuszba rendezte.

Ha kellett diplomáciával, ha kellett kultúrfölénnyel, ha kellett katonailag, de céljait nem adta fel. Amerika és az atlanti erők becsaptak, elárultak minket, keleten a sztálinizmus tombolt, és persze a fasizálódó Németország sem ígérkezett a legjobb kilátásnak.

Mégis elérte diplomáciai úton a szlovák és észak-erdélyi területek visszacsatolását, a nemzetközi jog normái szerint. Ezzel persze belesodródtunk a totalitárius rendszerek újabb világháborújába, de nem volt mit tenni.

Horthy személyesen és családilag is nagy veszteségeket elszenvedve tartott ki a német szövetségben, de Hitler nem bízott benne. A kormányzó megpróbált tájékozódni ismét az atlanti országok felé a békekötés lehetőségeit illetően, de ott újfent csak hitegették a dél-európai partraszállással. (Vö: Kállay-kettős) Majd jött Sztójay Döme és vele a német megszállás.

Ma is szívesen döngöli Horthyt a földbe a baloldali történetírás és a sajtó, mert a holocaustot nem tudta megakadályozni.  És nem fogadják el azt az érvelést sem, miszerint 1944. március 19-től Magyarország a németek által megszállt tartomány lett. Még azt tehette volna a kormányzó, hogy ellenáll és akkor a diktátor erővel foglalja el a kivérzett hazánkat, amely ki tudja hány további áldozatot jelentett volna.

Így is néhány hét alatt mintegy 10 ezer embert – köztük politikusokat, újságírókat, közéleti személyiségeket – vettek őrizetbe. Közülük sokan előbb börtönbe, majd koncentrációs táborba kerültek. Horthy ellátja az államfői protokollt, de nincs hatalma a letartóztatásokat, a Gestapo gaztetteit megakadályozni.

És a vidéki zsidóság deportálását sincs! Ebben is szabad kézzel jár el Veesenmayer helytartó és Sztójay Döme kormányfő. A budapesti zsidóságot azonban sikerül megmenteni, mert Koszorús Ferenc vezérkari ezredes esztergomi páncélosait elrejtette a németek elől és júliusi akciójukkal megakadályozták a gettó kiürítését. Ezt megelőzően a koronatanácsban ezt mondta a kormányzó:

„Én ezt tovább nem tűröm! Nem engedem, hogy a deportálás továbbra is szégyent hozzon a magyarságra! A budapesti zsidók deportálását pedig szüntessék be! A kormány tegye meg a szükséges lépéseket.”

Persze ezenkívül a katonai akción kívül valóságos hatalma továbbra sincs, a háborúból való októberi kiugrási kísérlete után a németek letartóztatják, a nyilasok rémuralma következik.

A háború után bebörtönzik Nürnbergben, próbálják tanúként felhasználni, de ez nem járt sikerrel. Családjával Portugáliába száműzik, ahol megírja emlékiratait. 1957-ben halt meg Estorilban, és kezdetben a lisszaboni brit temetőben temették el. Horthyt nagyon elkeserítette az 1956-os magyar forradalom bukása, végrendeletében azt kérte, hogy holttestét ne vigyék vissza Magyarországra, „amíg az utolsó orosz katona el nem távozik”. Örökösei tiszteletben tartották a kérést. 1993-ban, két évvel azután, hogy a szovjet csapatok elhagyták hazánkat, Horthy holttestét visszaszállították Magyarországra, és szülővárosában, Kenderesen temették el, ezzel a baloldal heves tiltakozását kiváltva.

Számukra a kormányzó megtestesíti ma is mindazt, ami nekik száműzendő. A hazafiságot, a honszeretetet, a nemzet egységét, a vallás és a hagyományok tiszteletét, a Szent Korona fenségét.

Emlékirataiban Horthy Bismark kancellárt idézi – Jókai nyomán – saját hitvallásaként és üzenetként: „…Európa keleti részén kis nemzeti államok felállítása képtelenség, ott csak történelmi államok állhatnak fenn!”

És végül idézzünk ebből az alkotásából egy személyes vallomást:

“Gondolataim az Atlanti-óceán partjáról szüntelen hazaszállnak a Duna-Tisza partjaira, édes hazámba, melyet számomra a világ legszebb országa sem pótolhat. Itt naponta látom a tengert, eredeti élethivatásom annyira kedvelt életelemét, és gyönyörködöm benne. Mély a tenger és végtelen… de mélyebb szeretetem mely szülőhazámhoz fűz, és nagyobb vágyódásom mely a magyar földre, a magyar nép körébe hazavonz!”

Kiemelt kép: wikipedia.hu