Boris Kálnoky az MCC Média Iskolájának vezetője a Corvinák hasábjain megjelent véleménycikkben elemezte a közelgő magyarországi választáson induló erők, elsősorban az ellenzék állapotát és azt, miként értékeli a közvélemény a pártok tevékenységét.

2010 óta, tehát 12 éve kormányozza Orbán Viktor Magyarországot. 1998 és 2002 között is miniszterelnök volt már. Aki ma 25 éves, nem emlékezhet Orbán Viktor nélküli időszakra. Ebbe bele is unhatnak és a magyar fiatalok, mindenek előtt a világlátott városi ifjúság valaki újra vágyik az ország élén. De nem csak a fiatalokról van szó, mert mindazok a magyarok, akik szívesen panaszkodnak arra, hogy mi minden olyan rossz (és ebben az országban nemzeti sport a panaszkodás), pontosan arra panaszkodnak, hogy minden olyan rossz – történetesen Orbán vezetése alatt.

Azt azért Magyarországon tényleg senki sem mondja, hogy előtte bármi jobb lett volna, még azok sem, akik már látni sem bírják Orbán arcát, amikor felbukkan a képernyőn. A korábbi szocialista kormány alatt mindenek előtt gazdaságilag senyvedett az ország. Az elégedetlenek – és ez a lakosság nagyjából felét jelenti – mégis nehéz kérdéssel szembesülnek: ki más vezetné az országot? Csupán két új arc bukkant fel a lehetőségek között és bizony egyiküket sem tennék ki minden további nélkül a kirakatba.

Az egyik miniszterelnök-jelölt Márki-Zay Péter, aki hat ellenzéki párt első pillantásra abszurd szövetségét akarja győzelemre vinni. Ebben a szövetségben két párt alkotja a meghatározó tengelyt: a korábbi kommunisták (Demokratikus Koalíció, DK néven) és a jobboldali Jobbik párt korábbi fajgyűlölői. Igen, az utóbbiak azt mondják, hogy korábban volt náluk antiszemitizmus és cigányellenesség és el is akarták hagyni az Európai Uniót. Mára viszont már teljesen megváltoztak, már Konrad Adenauer szellemi örökösei – így változik a világ.

Jakab Péter pártvezér persze nem különösebben hasonlít Adenauerre, és nem is úgy beszél, mint Adenauer. Farmerben és bőrkabátban jár-kel és szívesen adja a bárdolatlan, de aranyszívű vidéki fiatalembert. Persze a legtöbb magyar realista és nem hisz az aranyszívűeknek. Múlt ősszel az ellenzék előválasztásokat rendezett a miniszterelnök-jelölt kiválasztására. Jakab remélte, hogy bejut a végszavazásba, de szánalmasan megbukott.

Márki-Zay mellett a másik arc azé, aki a választási győzelem esetén ténylegesen kormányozna, ugyanis ez nem Márki-Zay lenne, még akkor sem, ha miniszterelnök lehetne. Márki-Zaynak ugyanis nincs saját pártja, az országgyűlésben ezért más pártok tagjainak kellene őt kormányfővé választani. Ezek a pártok szabnák meg a választási győzelem esetén a kormányprogram tartalmát és nem Márki-Zay. A legerősebb párt erős embere pedig Gyurcsány Ferenc, a DK vezetője és korábbi miniszterelnök (2004 és 2009 között volt kormányon), aki ki sem állhatja Márki-Zayt.

Ez azért van így, mert Márki-Zay tavaly októberben a várakozások ellenére megnyerte az ellenzéki szövetség előválasztását. Az előválasztáson az ellenzéki szövetség pártvezetői közül akartak egy miniszterelnök-jelöltet állítani, helyettük viszont a pálya széléről induló Márki-Zay nyert, pedig alig járult hozzá az előválasztás finanszírozásához és szervezéséhez. Márki-Zay Hódmezővásárhely kisváros polgármestere. Az ellenzék újsütetű vezetője a választás éjszakáján kijelentette, hogy legyőztük az ellenzéket! Ezzel valószínűleg Gyurcsányra gondolt, ezért feltételezhetjük, hogy ő sem kifejezetten kedveli az új fiút.

A legtöbb magyar történetesen éppen Gyurcsányt nem kedveli, és pont ezért nyerte meg Márki-Zay az előválasztást. Azért nem szeretik, mert 2006-ban elvtársai előtt, zárt körben arról beszélt, hogy miként is nyerték meg a választásokat: „hazudtunk reggel, délben és este”. Erre tüntetések törtek ki. Gyurcsány azonosító jel nélküli rendőröket vonultatott fel, akik gumibottal, könnygázzal és gumilövedékekkel mentek neki a tüntetőknek. Ez volt a rendőri erőszak legsúlyosabb megnyilvánulása a kommunizmus óta. Ezzel össze is rúgta a port a választókkal. 2008-ban Gyurcsány vezetése alatt Magyarország volt az első uniós tagország, amelynek a Nemzetközi Valuta Alap mentőcsomagjára volt szüksége.

Gyurcsány a leggazdagabb tagja a magyar országgyűlésnek. Felesége, Dobrev Klára európai parlamenti képviselő viszont talán még nála is gazdagabb. A házaspár vagyona abból az időszakból származik, amikor magánosították a korábbi kommunisták az ingatlanokat. Dobrev nagyapja, Apró Antal Moszkva vasökle volt a magyar kommunisták központi bizottságában. Egykori (400 négyzetméteres) villája ma Dobrev Klára tulajdona. Gyurcsánynak ezért nehéz dolga van és a feleségének, aki a párt miniszterelnök-jelöltje akart lenni, szintén nincs egyszerű feladata mikor a választókat meg kívánja szólítani. Ellene győzedelmeskedett az előválasztáson Márki-Zay és ez üdvrivalgást váltott ki szerte az országban, legalábbis azok között, akik új kormányt akarnak, de nem kedvelik a régi ellenzéket. Azt hitték, hogy végre új szelek fújnak és itt az ellenzék új arca!

Az üdvrivalgás mára elcsitult, és ez Márki-Zay miatt van így. A magyarok nem igazán ismerték őt, mára viszont megismerhették. Járja az országot, az egyik interjút adja a másik után és szívesen ül a számítógépe elé is, hogy akár másfél órán át beszéljen online a választóihoz. És ilyenkor gyakran el is szalad vele a szekér, legalábbis gyakran mond olyasmit, amiről később azt kénytelen mondani, hogy nem is úgy gondolta vagy talán nem is mondta.

Ilyen volt például, amikor a Fidesz szavazóit gombához hasonlította, akiket sötétben tartanak és trágyával etetnek. Ez azért is kissé kínos, mert valójában éppen a csalódott Fidesz-szavazókat kellene megszólítania. A koronavírus-világjárványról azt vélte, hogy sok öreg Fidesz-szavazó halálát okozta, ami az ellenzék esélyeit javítja majd. Ez azért kínos, mert saját magát „konzervatív katolikusnak” nevezi és ezért meglehetősen kegyeletsértőnek tűnt ezen állítása.

Ha már a katolikusnál tartunk: Márki-Zay az azonos neműek házassága mellett szállt síkra. Németországban ez a két kijelentés talán megfér egymással, de Magyarországon nem. Azért is kínos ez, mert keresztény választókat akar megnyerni. Ha már a „konzervatív katolikus” kijelentésnél tartunk: szerinte „Jézus baloldali volt”. Na most akkor ő mi, konzervatív és Jézus ellen szól? Azt mondta, hogy az ellenzék a kommunistákat és a fasisztákat képviseli és támogatja. Valószínűleg ezt nem akarta így kimondani és nem is így gondolta, de mégis ez hangzott el a szájából. Ez több tekintetben is kínos volt, nem utolsó sorban azért, mert éppen a legerősebb szövetségeseire gondolt, a Gyurcsány-féle DK-ra és Jakab Péter jobboldali Jobbikjára.

Orbán a lakosság rezsiköltségeit rendeletben korlátozta már 2013 óta. Ez hozta meg neki a választási győzelmet 2014-ben. Innentől a lakosság kevesebbet fizet az energiáért, mint másutt Európában. Márki-Zay erről azt mondta, hogy a rezsiköltséget inkább azzal csökkentsék, hogy kevesebbet zuhanyoznak. Ez olyannyira elszomorító, hogy Márki-Zay most már legtöbbször egy szóvivő kíséretében jelenik meg a nyilvánosság előtt és jóval rövidebb beszédeket tart. Az ellenzéki rajongók októberben még meglehetős lelkesedése lelohadt. A szocialisták régi motorosai közül néhányan már elkezdték követelni, hogy váltsák le Márki-Zayt a miniszterelnök-jelöltségből, mint ahogy az annak idején (1994-1995-ben) Békesi László pénzügyminiszterrel történt.

A Fidesz kormánypárt rutinos és kőkemény politikai kommunikációja természetesen nagy élvezettel csemegézik az elszólásokban. A választási kampányban átálltak a harsány saját jelmondatok helyett Márki-Zay kiszólásaira, amelyeket persze gyakran kissé el is torzítanak, de ezeket csak folyamatosan ismételni kell, hogy mindenki tudomást szerezzen róluk.

Mára megváltozott az is, hogy a választók milyen kérdéssel szembesülnek. Most arra kell válaszolniuk, hogy utálják-e annyira Orbánt, hogy Márki-Zay és Gyurcsány ellenére is ki akarják szavazni a hatalomból, mindegy, hogy milyen áron?

Az ellenzék hónapokon át élen állt a közvélemény-kutatásokban. Ma már a Závecz közvélemény-kutató intézet (február elején készült) felmérése szerint megint a Fidesz áll az élen 49 százalékkal az ellenzék 46 százalékával szemben. Mégis szoros eredményre számíthatunk, mert az ellenzék először fogott össze. De igazán egységes és harmonikus benyomást azért nem kelt.

Forrás: Corvinák

Szerző: Boris Kálnoky

(Címkép: MTI/Szigetváry Zsolt)