Hallgatom, olvasom a politikusok és a biztonságpolitikai szakértők megnyilatkozásait és véleményét az Ukrajnában folyó harcokkal kapcsolatban, s próbálom kihámozni miről is szól ez az egész háború.

Ne bonyolódjunk bele olyan kérdésekbe, mint például az ukrán nagykövet hölgy azt üzente: Stratégiai nyugalmatok csak a sírban lesz, vagy, hogy az ellenzéki szócséplőknek milyen megnyilvánulásai vannak önös érdekből, hogy az ellenzéki uniós képviselőknek még ebben a helyzetben is legfőbb gondja, miként fúrják Orbánt, mint ahogy teszi azt a német Weber vagy a lengyel Tusk. Mert hát tudjuk, manapság divat a bolondnak tapsolni, leinteni a bölcset.

Mindennek tükrében csak próbálom a magam módján összerakni az elhangzottakat, és arra a megállapításra jutottam, hogy hogy itt alapjába véve Európa gyengítéséről van szó. Ez USA és orosz érdek is. Persze itt nem egy ripsz-ropsz döntésről van szó, hanem igenis egy jól átgondolt gyengítésről. Csak nagy vonalakban rakjuk össze puzzle-t.

Ne menjünk időben messzebbre, csak a Brexit-ig. Itt már kapott egy jobbhorgost az unió. Következő lépés a jól szervezet migráns áradat volt, amely már azzal is gyöngítette az uniót, hogy a befogadásnak voltak ellenzői, nem beszélve arról, hogy az asszimilálásban csak azok hittek, akik a globális széltolók szekerét tolják a mai napig.

Közben a nyílt társadalomért rajongó civilek önmutogató szivárványos világuk egyre hangosabb terjesztésével újabb éket sikerült vernie a tagországok között, megosztva az uniós társadalmakat.

De a boszorkánykonyhán főtt mérgek még nem bizonyultak elég erősnek, így némi „ciánnal” tovább fokozták az üstben lévő fortyogást, és hipp-hopp, megjelent a Covid. No, ez már gazdasági értelemben egy KO-t okozott az EU-ban, igaz, más országokban – így az USA-ban – is, de ahogy szakzsargonban mondják, ez amolyan járulékos veszteség. A Coviddal nem csak a fogyasztás és a termelés esett vissza, hanem a társadalmi elégedetlenségek is felütötték a fejüket.

A mai napig ennek gazdasági hatásai érezhetők, de mindez még mindig nem elég a kivéreztetéshez.

Oroszország fegyveres erővel megindul Ukrajna ellen. Miért is?

Felerősödtek azok a hangok, hogy Ukrajna csatlakozzon a NATO-hoz és az Európai Unióhoz.

Mindenki tudja, hogy geopolitikailag ezt nem fogják engedni az oroszok, mert már azt is nehezen viselték, ami az ukrán- orosz lakta területeken történtek. Tessék csak a kisebbséggel szembeni megnyilvánulásokat megnézni, de akár a történelemben visszalapozni. Ennek ellenére az USA fennhangon támogatta a mielőbbi csatlakozást, aminek persze az EU-ban is voltak és vannak követői. Csak emlékezzünk: az Európai Parlament felállva tapsolt és éljenzett, amikor Ukrajnának megadták a tagjelölti státuszt – ami ugyan semmire sem jó –, miközben a képviselők már azt sem vették észre, hogy ezzel a székeket is kihúzták alóluk.

Az egyeduralomra törekvő másik földrészről pedig csak megy a további bomlasztás, mi küldünk nektek fegyvert, paripát, ti pedig adjatok a fegyverzeteikből az ukránoknak, mert kérik. Nincs mit ezen csodálkozni, hiszen tudható. a színész mindig azt teszi, amit a rendező mond.

Így az amúgy sem erős európai gazdaság tovább gyengül, az energiaválság a küszöbön,

Átgondolta ezt valaki? Bizonyára, csak éppen azok, akik az unió gyengítésében érdekeltek szekerét tolják. Hiszen az amúgy sem erős európai gazdaság tovább gyengül, az energiaválság a küszöbön, jönnek a társadalmi elégedetlenségek, a vezetők saját polgáraik felé fordulnak, külön gazdasági alkut köttetnek az USA-val, ide is, oda is megy az amerikai kölcsön, a beruházások, hogy a tengerentúli gazdaság ismét növekedésnek induljon, és erősödjön az USA vezető hatalma. De hogy Ukrajnával mi lesz, az valójában már senkit nem érdekel.

Természetesen mondhatja a tisztelt olvasó, mindez utópia. Legyen úgy, de abban mindannyian egyetérthetünk, hogy olyan biztosan nem lesz, mint amit magát Európa koronázatlan királyának tartó Gyurcsány Ferenc jelentett ki Facebook bejegyzésében néhány napja:

AZ EU ERŐSEBB LESZ A VÁLSÁG UTÁN, MINT VALAHA.

Kiemelt kép: pixabay