Az április 3-i megmérettetésen súlyos vereséget szenvedett a baloldal. Ennek sokan és sokféle módon fogják elemezni az okait, de emeljük ki: talán soha nem volt ennyire egységes és elsöprő erejű népakarat egy kormányzás folytatása mellett.
Egyértelmű, egységes a jelzés: el a kezekkel Magyarországtól. A magyar néplélekben talán ősidők óta benne van a virtus: mikor a legnagyobb erők támadnak, akkor vagyunk a legegységesebbek és leghősiesebbek. Történelmi helyzetünk, hogy mindig túlerővel kellett megküzdenünk, de feledhetetlen sikereket értünk el, melyek mélyen gyökereznek öntudatunkban: Szent István, Hunyadi, Rákóczi, 1848, Kossuth, 1956 és sorolhatnám.
Most is jelentős nemzetközi nyomás mellett voksoltunk, az európai és amerikai baloldal megpróbált fölépíteni egy kívülről irányítható, az ő elvárásaiknak, ízlésüknek, érdekeiknek megfelelő politikai formációt, amely szembement a magyar emberek akaratával. Egyáltalán nem értették meg, hogy nem lehet olyan globális mintákat ráerőltetni egy nagy múltú, egykor Európa nagyhatalmai közé tartozó és lélekben ma is jelentős középhatalomnak számító, emelkedő horizontú országra, melyek elvennék a nemzeti karaktert és identitást, relativizálnák az ezeréves kereszténységet, elfogadtatnák a merjünk kicsik lenni elvet.
Nem! A magyarok nagyok akarnak lenni! Mernek és tudnak is küzdeni érte, ha a hazájukról van szó. A világ elkerekedett szemmel bámult ismét, hogy „ilyen nagy dolog a szabadság”.
Igen a magyar szabadságnak egyszerű, de annál szilárdabb sarokkövei vannak: Isten, haza, család. Minden, amit Orbán Viktorék eddig megvalósítottak ezen alapvetéssel jellemezhető. Nem véletlenül mondta tegnap Milos Zeman cseh államfő a magyar miniszterelnöknek, hogy te mindig kiálltál a magyar érdekek mellett.
Nem könnyű ez a vállalás. Hiszen olyan közegben kell helytállni, ahol nem igazán kívánatosak a nemzeti eszmék, a hagyományos családi modell, a kereszténység vállalása és tisztelete, a saját érdekek előtérbe helyezése. Ezzel szemben terjed a multikulti, az LMBTQ, zajlik Európában egyfajta iszlámosodás, párhuzamos társadalmak alakulnak ki számos nagyvárosban, ahová nem ajánlatos fehér embernek betenni a lábát. Lásd a mindenható európai fővárost: Brüsszelt. Egyre nagyobb teret kap a szabad országok uniója helyett a föderatív, központosított, jogokat elvonó birodalmasítás, az Európai Egyesült Államok víziója, melyet a baloldal és a globalizáció felkentjei és főpapjai, élükön Soros Györggyel próbálnak – minden eszközzel- megvalósítani és ennek a törekvésnek a magyarok és Orbán Viktor útját állják.
Bezzeg a magyar baloldal, mely elsősorban ezen erők pénzén és eszmei munícióin szerveződik azonnal csatlakozna és kiszolgálna minden idegen elvárást, ahogy tette ezt a kommunizmusban Moszkva, majd később Brüsszel felé. Számukra épp a magyar emberek idegenek, érthetetlenek, a magyar néplélek törzsökös, taszító a szemükben, mindenképp felül akarnak kerekedni és átengedni a nemzetet mások kénye-kedvének. Láttuk ezt a nagy kiárusítást, a rendszerváltás közvetlen előzményeként, majd a Horn-Kuncze liberál-bolsi kormány működése idején, és ezt a stafétát vette át aztán az Apró-klán megbízottja Gyurcsány Ferenc is, aki most sokadszorra ismét megbukott -nem kicsit, nagyon! – manipulatív kísérletével, a nagy mestertervvel.
Tetszettek volna tisztességesek lenni-mondhatná néhai Antall József a mai korszellemnek megfelelően. Azért senkit nem lehet teljesen hülyére venni. Mégis hogy gondolta a nagyfőnök: beveszi a Jakabot és a jobbikos haverjait a balliberálisok közé és vele mennek a radikális szavazói is? Hát nem, nem mennek vele! Így aztán sikerült bejuttatnia az igazi radikálisokat a parlamentbe, a Mi Hazánk képviselőinek személyében. Vagy azt gondolta jó szemmel nézik majd mindezt a sajátjai, a kommunisták, vagy a liberálisok és az általuk náciknak tartott jelöltekre fognak szavazni? Ráadásul lejátszat egy háziválasztást, ott kiválaszt egy ambiciózus dilettánst és azzal indul el a nemzeti egység ellen?
Azt gondolom –Schiffer Andrással egyetemben-, hogy ez a hamis diskurzus megbukott. A baloldal csak akkor lesz esélyes, ha elzavarja egyszer és mindenkorra Gyurcsány Ferencet, megszünteti az Apró-klán hatalmát és megpróbál felépíteni egy nemzeti minimumot tisztelő szociáldemokrata pártot, mely tudja, hogy nem az internacionálé a magyar himnusz.
Nem fog kevés időbe telni, főleg úgy nem, hogy már most azon spekulálnak, hogyan fojtsák meg az új kormányt, lesben állnak mikor ragadja el a magyarságot a válság és a háború, hogy eljöhessen végre az ő idejük. Egymásra mutogatnak, Márki-Zay lett a bűnbak, akinél amúgy tényleg kevés tehetségtelenebb politikust hordott a föld a hátán.
Nagy volt rá a kabát és most ráadásul egy nagy zakót is kapott.
Így hát Ön most nem nyert Gyurcsány úr! Magyarország viszont győzött, méltón régi nagy híréhez lemosta a gyalázatot.
A Jóisten mindnyájunk felett…
Kiemelt kép: Facebook
