Ezt a címet kaptam a Kereszténység, esélyteremtés, a cigányság felzárkózása elnevezésű, márciusban tartott baranyai konferencián. Nyelvészeti munkatársként (Wycliffe Bibliafordítók Egyesülete) a Biblia átültetésével foglalkozom beás nyelvre, ennek a vállalkozásnak a motivációs hátteréről, nehézségeiről és messzebb mutató lehetőségeiről beszélhettem. – írja a reformatus.hu-n megjelent cikkében Komlósiné Sümegi Nóra.

Kiemelte: amikor a szervezetünk jó pár éve szembesült azzal, hogy a Dél-Magyarországon élő cigányság nyelvén, beásul (amelynek önmagában több nyelvjárása van) nem létezik a Szentírás, elkezdtük keresni az alkalmas anyanyelvi fordító(k) személyét. A nyelvtanulás és sok zsákutca után végre elkezdődhetett a munka, de néhány történet lefordításán túl nem jutottunk. Mindehhez látnunk kell azt is, hogy a beások között zajlik a nyelvcsere folyamata, vagyis a fiatalabb generációk már nem vagy alig beszélik, ismerik az idősebb generáció által még használt nyelvet. Erősen megkérdőjeleződött tehát az utóbbi időben a magyarországi beás bibliafordítás létjogosultsága.

A nyelv sokkal több pusztán kommunikációs eszköznél (úgynevezett corpus mysticum, ha úgy tetszik, az ember istenképűségének egyik lenyomata), ezért nagy identitásmegtartó erővel bírhat, a méltóság ajándékát hordozhatja az anyanyelvi Biblia még azon nemzedék számára is, amely már nem beszéli nagyszülei nyelvét. Az egészséges, erős identitású emberről pedig általánosságban mondhatjuk, hogy nem fél sem önmagától, sem a másiktól; vagyis másokat gazdagító életet tud élni. De elsősorban sosem felülről, rendszerszintű beavatkozásokkal, hanem a kis mikroközösségek nyelvhasználatának megerősítése által – a családok, barátságok, bensőséges kapcsolatok szintjén. Vagyis ott, ahol az anyanyelvi Bibliának is éppen a legfontosabb szerepet tulajdonítjuk.

További fontos támpontokkal szolgált a beás nyelvű Biblia szükségességéhez – az ismert akadályok ellenére is – egy hátrányos helyzetű közösségek transzformációs fejlődéséhez modellt nyújtó, indiai gyökerű megközelítés (Jayakumar Christian), amely a szegénységet elsősorban olyan egészségtelen vagy éppen pusztító kapcsolatok általi meghatározottságnak fogja fel, amely okait tekintve spirituális. Minden egyén története belehelyezhető a nagy emberi történetbe, amely mindig a „ki ment meg minket?” kérdése körül forog, és erre egyedül Isten nagy története, annak is a szíve, Jézus története nyújt választ. Ilyen értelemben még a „felzárkózás” sem a legalkalmasabb kifejezés, hiszen valójában nem másokhoz zárkózunk mi magunk sem, hanem a saját, Istentől kapott utunkat, egyedi ajándékainkkal működő legjobb önmagunkat keressük. Ez a modell egyébként gyakorlati megközelítése szerint elismeri, hogy Isten mindenütt jelenvaló, és kiindulópontként a közösség életében már jelen lévő erősségekre épít. De a változáshoz elengedhetetlen a találkozás és belehelyezkedés Isten megmentő nagy történetébe – amelyet a Biblia tár elénk! A hátrányos helyzetből való gyógyulás fontos pillére lehet, ha ez a történet a saját identitásomhoz kötődő nyelven szólít meg. És ahogy a bűn, maga a gyógyulás is elsősorban kapcsolati természetű – nevezhetjük megbékélésnek. Vágyunk látni ilyen gyógyulásokat, hiszen ez mindig Istent dicsőíti!

Forrás, teljes cikk,: reformatus.hu

Kiemelt képünkön Komlósiné Sümegi Nóra.  Fotó: Dezső Attila