Ott tartunk, ahol a part szakad, már ami a +bölcs nyugati” médiát illeti. Majdnem olyanok ők, mint a Bourbonok: nem tanulnak – bár felejteni felejtenek. Például elfelejtenek beszámolni a magyar balliberális oldal disznóságairól, a karlendítős köszöntésekről, a kommunisták és fasiszták közös képviseletéről. Bezzeg nem felejtenek el ezerrel támadni,  ha Orbán Viktor valami olyat mond, ami nem tetszik nekik.

Mint arról portálunk is beszámolt, a CNN üdvöskéje,  Christiane Amanpour a választások után Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkárt próbálta sarokba szorítani, monomániásan arra utalva, hogy hazánk kormánya „Putyin-barát” és Ukrajna ellensége. Sem ő, sem a balliberális mainstream-hez tartozókollégái nem értik, vagy inkább nem akarják érteni, hogy az Orbán-kormány miért tagadja meg az orosz olaj-és gázcsapok lezárását, miért nem szállít fegyvereket Zelenszkijnek,

Pedig nagyon egyszerű a válasz, ezt a magyar miniszterelnök kiválóan megfogalmazta: ezen a háborún nem nyerhetünk semmit, de mindent elveszthetünk. Az energiahordozók importjának leállításával nagyon rövid időn belül bekövetkezne a katasztrófa, Magyarország gazdasága villámgyorsan összeomlana. Öngyilkos lépés lenne, amit még a nálunk jóval erősebb Németország sem tesz meg, holott ők – lévén tengeri kikötőik – elméletileg vásárolhatnának orosz gáz helyett amerikai palagázt.

A fegyverszállítás pedig egyet jelentene hazánk háborús célponttá tételével. Csak nem gondolják a nagyokosok, hogy az ilyen lépés nem eredményezne orosz ellencsapást?

Mi vagyunk az igazi szálka a nyugati médiamunkások szemében, ami sár csak a kezük ügyébe kerül, azt mind ránk dobálják. A németeket bezzeg békén hagyják, holott ők sem állították le az orosz gáz behozatalát, az Unió sem hozott ilyen döntést. Igaz, Ursula von der Leyen visítozik, ha azt hallja, hogy a magyarok rubelben is ki tudják fizetni az orosz gázt és olajat, az embargó megkerülését emlegeti, eljárással fenyeget, de félrebeszél. Milyen embargó? És miért nem honfitársain kéri számon az orosz gáz és olaj behozatalát?

Kár is ragozni, a képlet egyszerű és világos. Amit szabad nekik, azt nem szabadna nekünk. Mert papíron ugyan minden EU-s tagállam egyenlő, a gyakorlatban viszont mi lennénk az alattvalók, akik az uralkodók minden kívánságát ellenvetés nélkül kötelesek teljesíteni. Legyen az a migráció, az LMBTQ gyermekmegrontás, vagy bármi más.

Ez a pökhendi lenézés, felsőbbrendűségi téveszme jellemzi az amerikai médiát is, aminek mintapéldája a már idézett Amanpour interjú is. A riporter úgy gondolja, joga van egy szuverén ország döntéseit számon kérni – és nem csak gondolja, meg is teszi.

Az interjú lényegét Kovács Zoltán Facebook-bejegyzésben már ismertette, most a teljes beszélgetést is közzé tette. Íme: