A kommunizmus butasága és a sötétség hatalma elleni harcról, több diplomás segítőtárssá vált, problémás fiatal lányról, és a Szentháromságról, mint „környezetbarát energiaforrásról” is szó esett a Nobel-békedíjra jelölt ferences testvérrel, Böjte Csabával készített, két részben sugárzott beszélgetés második részében, mely nagypénteken került adásba a Kossuth Rádióban.

Miközben az adás első, nagycsütörtökön sugárzott részében többek között az 1956-os versei miatt bebörtönzött édesapa korai elvesztéséről esett szó, az újabb részben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, Magyar Örökség díjjal, Sütő András-díjjal, Pro Cultura Hungarica díjjal, valamint Makovecz Imre-díjjal kitüntetett ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója, Böjte Csaba arról is beszélt beszélgetőtársának, Süveges Gergőnek, hogy mit váltott ki belőle mindez ifjúkorában.

„Úgy nőttem fel, hogy tudtam: apámat a kommunista rendszer megölte. A börtönben elszenvedett kínzások, bántalmazások tették őt a sírba. Én is olvastam a Monte Christo grófját, a bosszúra gondoltam.

Mikor kezdtem felnőni, kezdtem gondolkodni, hogy ha majd megnövök, kit fogok én felkeresni és megnyuvasztani. Gondoltam, azokat, akik megverték. De ők parancsszóra tették.” Később az ügyészen, a bírón gondolkodott, aki apját törvénytelenül elítélte. Majd arra jutott, hogy a kommunista rendszer volt ilyen.

.„Rájöttem, hogy én inkább a butaságra, a bunkóságra, a sötétségre haragszom”

– fogalmazott a szerzetes. „De aztán arra gondoltam, hogy a sötétséget nem lehet feldarabolni, kilapátolni az ablakon.

Egy szál gyertyát ha meggyújtok, az többet árt a sötétségnek, mint bármi egyéb. A szeretet, ami megváltoztatja a világot, a bölcsesség, a tanulás. Ez a hatezer gyerek az én bosszúm mindazért, amit gyerekként elszenvedtem.”

A kommunizmus ugyanis gyakran az egyszerű, tanulatlan réteget célozta meg. „A maguk erőszak-birodalmát, forradalmát az ilyen utcán ténfergő, félárva emberekből” építették fel. „A jövendőbeli diktátorok nyersanyagát próbálom átképezni, hogy hasznos adófizetői legyenek a társadalomnak” – tette hozzá.

Az országszerte és a határon túl is előszeretettel Csaba testvérnek is szólított atya több példát hozott fel arra, hogy miképpen sikerült gyakran szívós, évekig tartó próbálkozásokkal konszolidált életvitel felé terelni meglehetősen problémás fiatalokat. Egy tinédzserkorában gyermeket szült, majd zűrös életet kezdő lány például csak hosszabb kitérők után kezdte náluk hagyott gyermekét nevelni, aztán más gyermekekkel is foglalkozott – ma már több diplomás segítője az alapítványnak.

A gyereknevelés nem bokszmeccs, hogy bedobjam a törülközőt – fejtette ki Böjte atya, aki az alapítványt egy fához hasonlította, „amire rászálltak az ég madarai”.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy feladataihoz „honnan töltődik fel”, azt válaszolta: „jó főnöke” van. „Én hiszem, hogy az Isten a végtelen. Nemcsak a telefonunkat kell bedugni a töltőbe, hanem magunkat is (fel kell töltenünk). Egy olyan energiaforrás a Szentháromság, ami környezetkímélő, nem ártalmas senkire.”

Az alapítványra és a több generáció óta fölnevelt gyermekekre kezd lassan nagyszülőként tekinteni – válaszolta arra a kérdésre, hogy kiválasztotta-e esetleges utódját – és az eleve önállóan működő intézmények mindegyike képes önmagában is megállni a helyét, ráadásul számos jól képzett, fiatal szakember is dolgozik náluk.

Nyugdíjkora felé haladva valóban úgy érzi – élt kedvenc, máskor is kibontott hasonlatával Böjte atya – hogy a „buglyát bé kell hegyezni”. Ezt egy korábbi alkalommal így fejtette ki: „Nagyapám mondogatta, hogy a boglyát nem csak rakni kell, hanem be kell tudni hegyezni. Érezni kell, hogy most már elég nagy és a vele való munkát be kell tudni fejezni úgy, hogy a szél fel se döntse, és az eső be se áztassa. Eljön az elengedés ideje”.

Életkora megéléséről is beszélt: „a bölcsesség az, hogy az Isten által felkínált örömök felé nyúlsz, és nem azután nyúlánkozol, ami talán nem neked van felkínálva.”

Forrás: hirado.hu

Kiemelt kép: Kovács Attila / MTI