Édesanya… Micsoda gyönyörű szó ez a magyar anyanyelvben. Bár nem vagyok biztos benne, de ismereteim szerint a legtöbb nyelvben csak simán az anya szót használják. A magyar nyelv nagyszerűsége ebben is megmutatkozik. Anya, édesanya!… Mert valóban az anya édes, amellyel kifejezzük azt is, hogy a fogantatás pillanatától kezdve óvja, védi, táplálja szeretete világával gyermekét.
Az édesanya kifejezésben benne van az életre szóló kötődés, az éltető aggodalom, még akkor is, amikor a gyermek már saját családot alapít. Az édesanya ilyenkor már nem csak saját gyermekét, hanem annak családját is félti, óvja, miközben nagymamaként igyekszik anyaszerepet is betölteni az unokák gondoskodásával.
Az ember talán nem is tudja igazán értékelni ifjú és felnőttkorában sem mindazt, amit egy édesanya jóságos lelkével megtesz gyermekéért. Mert az nem elég, ha csak anyák napján, és nevezetes ünnepekkor adjuk tanújelét némi ráfigyelésnek, gondoskodásnak, hanem állandó hálával, szeretettel viszonozhatjuk édesanyánk jóságát, ahogy azt Dsida Jenő versében is nagyon szépen megfogalmazta:
Dsida Jenő: Hálaadás
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
– itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!
