Május 10-e a Mentők napja, ugyanis 1887-ben ezen a napon alakult meg a BÖME. Ebből az alkalomból, most röviden idézzük a kezdeteket.
Kresz Géza (1846-1901) magyar sebészorvos volt, aki először felfigyelt az elsősegélynyújtás elhanyagoltságának problémájára. Így 1887 május 10-én megalakult a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület (rövidítve BÖME), amelynek az elnöke gróf Andrássy Aladár, az igazgatója pedig Kresz Géza lett. Sőt, az egyesület fővédnökének sikerült megnyerni József főherceget. Emellett az egyesületnek több orvosi tagja is volt, különböző pozíciókban. Az egyesület jelmondata: „Mindnyájunkat érhet baleset!”
Az egyszerű mentőknek 1893-ig 757-re nőtt a számuk, ebből 184-en tettek sikeres vizsgát elsősegélynyújtásból. Egyébként mind orvostanhallgatók voltak. A mentők szolgálata önkéntes és ingyenes volt, vagyis fizetést nem kaptak. A betegszállítás nem volt ingyenes, csak a BÖME első működési évében. 1888-tól az egyesület anyagi gondok miatt rákényszerült, hogy a betegszállításért fizetséget kérjen, csak az elsősegélynyújtással kapcsolatos betegszállítás volt térítésmentes.
Először csak egy ideiglenes épületük volt, de 1890. augusztus 1-én be tudtak költözni egy állandó épületbe a Markó utca 22. szám alá (Itt székel ma az Országos Mentőszolgálat). A BÖME központja egy kétemeletes főépületből, egy emeletes kocsiszínből és egy istállóból állt (mivel a kocsikat lovak húzták).
Az egyesületnek 14 különböző kocsija volt. A BÖME rendelkezett 6 közönséges mentőkocsival. Ezekben általában egy könnyen kihúzható és betolható, szíjakon függő hordágy volt. Minden kocsi két szekrényt vitt magával (különböző felszereléssel), és egy tartalék hordágyat is. Ezeket a sürgős esetekhez és az egyszerűbb rétegekhez tartozóak esetében használták.
Birtokoltak még 2 úgynevezett Landauer-kocsit is. Ezeket inkább csak betegszállításra használták, s ezekben csak a jobb társadalmi rétegekhez tartozóakat szállították. Ezek a kocsik angol acélrugókkal voltak ellátva (a zökkenések ellen). Az egyik típusa hátulról nyílt, és a hordágy mellett volt benne egy ülés. A másik típusa oldalról nyílt, két ülés is volt a kocsiban és egy szekrény megfelelő készletekkel.
Forrás: Fortepan
Egy külön kocsijuk is volt elmebetegek szállítására. Az ilyen típusú kocsiknak nem voltak ablakai, felül volt csak egy rácsozott nyílás, belül párnázottak voltak két ülőhellyel, csak egy ajtajuk volt hátul, de azt belülről nem lehetett kinyitni, és volt bennük két csengő, ha a bent ülő mentősnek segítség kellett, azt húzta meg. Az egyesületnek volt még kétkerekű kézi, és tolható szállítókocsi, egy omnibusz és egy halottaskocsi is a birtokában, de ezeket csak tömeges baleseteknél használták. Ezeken kívül az egyesület rendelkezett 74 különféle hordággyal, 4 hordszékkel, 8 nagy és kis mentőszekrénnyel és 35 kötszertáskával.
A BÖME mintájára vidéken is elkezdtek szerveződni az önkéntes egyesületek, melyek 1926-ban Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesülete néven egyesültek, majd 1948-ban létrejött az Országos Mentőszolgálat.
Forrás: Emlékezz Budapest.
