A pünkösd a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe húsvét és karácsony után, amikor is a Szentlélek eljövetelére emlékezik a keresztény világ.
A pünkösdi ünnepkör középpontjában az a Bibliában leírt jelenet áll, amikor a Jézus halála után összegyűlt tanítványokra lángnyelvek képében leszállt az Isten Lelke. Az apostolok ekkor különféle nyelveken kezdtek el prédikálni a jeruzsálemi népnek. A csoda hatására háromezren tértek és keresztelkedtek meg egyetlen nap alatt.
A pünkösd a görög pentekoszté, azaz “ötvenedik” szóból ered, ami világosan utal arra, hogy a Szentlélek eljövetelét már az őskeresztények is a húsvét utáni 50. napon ünnepelték.
Az egyház Kr.u. 305-ben rendelte el hivatalosan a Szentlélek eljövetelének megünneplését pünkösd napján.
Hetekkel Jézus kereszthalála után szétszéledt követői ismét egybegyűltek Jeruzsálemben, és az áruló Júdás helyére megválasztották Mátyás apostolt a tizenkettő közé.
Az Apostolok Cselekedetei szerint, “amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket. Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből. Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek.” (ApCsel 2:1)
A pünkösd liturgikus színe a piros. Pünkösdkor a misét celebráló pap piros miseruhát és stólát ölt. Ez azért alakult így, mert a katolikus hagyományban a piros a Szentlélek színe. De a piros utalhat a vértanúságra is, ezért Nagypénteken, virágvasárnap és a vértanú szentek ünnepén is megjelenik.
A piros szín erősen megjelenik a pünkösdi néphagyományban is. Így kapta a nevét az ekkortájt virágzó pünkösdi rózsa (bazsarózsa), és innen ered a magyar “piros pünkösd” elnevezés is.
Piros Pünkösd napját ezer éve virággal köszöntik Európa sok országában. A templomokban évről évre megemlékeztek erről a napról, a lángnyelveket a pünkösdi rózsa szirmaival helyettesítették, a Szentlélek jelképeként fehér galambot repítettek szabadon. A lányok és asszonyok bíborvörös ruhába öltöztek, befont copfjukat a hagyomány szerint a bal vállukra kanyarítva, a férfiak felöltötték ünneplőjüket és kezdődhetett a mulatság.
Néhány faluban még ma is élnek a pünkösdi hagyományok, játékok, az Alföldön a Pünkösdölés, a Dunántúlon a Pünkösdi királyné járás. A Pünkösdi királyválasztás sajnos teljesen eltűnt, pedig a mai napig él a szólás: Rövid, mint a pünkösdi királyság.
Forrás: pünkösdinfó
