Fővárosunk vezetése úgy tűnik, csatlakozik a Városok Energiatakarékossági Sprintje (Cities Energy Saving Sprint) nevű brüsszeli kezdeményezéshez, amelyet az Európai Bizottság, a Polgármesterek Szövetsége – Európa és a Régiók Európai Bizottsága nevű szervezetek indítottak el.
A program dokumentációja az alábbi pontokat sorolja fel a kívánatos intézkedések között:
- A középületek fűtésén és hűtésén való spórolás: télen csak 18 Celsius fokra lehet felfűteni, míg nyáron 25 fokig lehet lehűteni az épületeket;
- Korlátozzák az üzletek kivilágítását és a közvilágítás idejét;
- Rendszeresen autómentes napokat tartanak;
- Több autómentes övezetet alakítanak ki;
- Csökkentenék a sebességhatárokat;
- A közszolgáltatások leállítását vagy korlátozását javasolják – például uszodák, sportközpontok, múzeumok – a magas energiaárak miatt.
Nem ez az első eset, hogy a gondolat- és ötlethiányban, azaz szellemi restségben szenvedő városvezetés érintetlenül adaptál olyan nyugati ötleteket, amelyek személyre szabottan sem túlságosan vonzóak, anélkül viszont teljességgel értelmezhetetlenek. Ilyen volt például a BLM-szobor felállítása Ferencvárosban, de ilyen a Mandela-emlékpark ötlete is, mint Gellért-hegyi kuriózum.
A magyar balliberális politika ma már nem a politikaelméletből, hanem a nyugati mintákból inspirálódik, valamiféle globális osztályharc nem létező helyi leágazását keresve, miközben a jobboldal számára a filozófia által inspirált örök érvényű kérdésekre adható lokális politikai cselekvés számít. Röviden, míg a baloldal univerzális válaszokat keres lokális kérdésekre, addig a jobboldal lokális válaszokat keres univerzális kérdésekre. Ez a megállapítás persze nem szimmetriára utal, hanem a jobboldali politikai gondolkodás elsőbbségének a bizonyítéka, amely a sikerét is adja.
A balliberális oldal fenti kezdeményezésével csak egy újabb kényszerzubbonyt húz a valóságra, ezért is nehéz eldönteni, hogy az eredeti ötlet hipokrita volta irritálóbb-e, vagy a „hogyan ne dolgozzunk?” színdarab budapesti bemutatója.
A programpontok kifejezetten vonzóak, a „ne fürggyé le!” domesztikált változatai, mindjárt el is képzelem, amint Tüttő asszony az összes fővárosi potentáttal egyetemben napi nyolc órát tölt a hivatali számítógépe előtt, 18 fokban. Ja, nem.
Az autómentes nap ötlete is kiváló, a sok unatkozó, mihaszna család végre elkezdhet logisztikázni, hogy a nehezen összeegyeztetett heti útitervüket hogyan is fűszerezhetik még egy hangyányit csípősebbre a zöld nap keretében. Persze, ha az uszodák bezárnak, akkor Pistikét sem kell edzésre vinni, ilyenformán két legyet is üthetünk egy csapásra. Ja, hogy a gyerek nem tanul meg úszni? Hát nem. De kit érdekel, az iskola szivárványos Mókus Örse majdcsak kárpótolja valamivel.
A korlátozott nyitva tartás mondjuk nem tudom, mennyiben csökkentheti az energiafelhasználást, egy uszoda kihűtése, majd újbóli felfűtése elképzelhető, hogy nem gazdaságosabb, mint a hőmérséklet szinten tartása, de én csak egy bölcsész vagyok, szóval…
Szóval, komolyra fordítva, ez a városvezetés bár a megoldást ígérte, mégis villámsebesen vált a probléma részéve, és azóta is kitartóan az. Egy jó nagy probléma. Szemléletmódjukból fakadóan pedig a lehető legrosszabb válaszokat sorakoztatják fel, csakúgy, mint brüsszeli elvtársaik. A hülyeség tényleg határtalan.
Kiemelt kép: squarefoot.com