Bogár László közgazdász véleménycikke Magyar Hírlapban a hanyatló birodalom széteső elnökéről és azokról, akik “hatalomban” tarják.

Az amerikai elnök komótosan monoton hangon felolvasta a súgógép kijelzőjén számára adott instrukciót is, vagyis, hogy „End of quote. Repeat the line.”, („Idézet vége, ismételje meg az előző sort.”). Az elmúlt hónapok során volt már olyan is, hogy kezet fogott az üres térrel, ahol nem volt senki, Elindult egy olyan irányba, ami a semmibe vezetett, nyilvánosan és hangosan szellentett és sorolhatnánk hosszan azokat a „történéseket”, amelyek elég egyértelműen utalnak arra, hogy alkalmatlan megbízatásának betöltésére. Mindez így egyszerre végtelenül szánalmas, tragikus és vérlázító is egyben.

Mármint leginkább az, ahogyan a világ „nem létező” urai egy demenciába süllyedő, önmaga mentális állapota feletti legelemibb ellenőrzését is elveszteni látszó aggastyánt „üzemeltetnek” az Amerikai Egyesült Államok elnökeként. Ezzel cinikusan azt üzenve, hogy bármit megtehetünk, és az egész világ tehetetlen a mindenek felett uralkodó akaratunkkal szemben.

A globális birodalom formálisan hihetetlen hatalmat kezében tartó vezetője egy magatehetetlen emberi roncs. Érdemes azonban egy kicsit mélyebben is eltöprengeni azon, hogy mi is történik mindezzel valójában. Némi cinizmussal akár azt is mondhatnánk, hogy a dolgok lényegében így vannak egyensúlyban, hisz ugyan milyen legyen egy hanyatló széteső világbirodalom vezetője, mint egy hanyatló széteső személy.

A semmibe hanyatló agonizáló Szovjetunió három év alatt három legfelső vezetőt „darált le”, pedig ők mindhárman jóval fiatalabbak voltak, mint most Joe Biden. Az első halálánál 1982-ben még talán érezhetett is a világ valamit a drámából, de amikor alig egy évvel később a másodikat is eltemették már megszülettek az összeesküvés-elméletek, majd amikor egy újabb éven belül a harmadik szovjet pártfőtitkárt temették már mindenki inkább valami rossz és röhejes paródiának érezte az egészet. Úgy látszik a globális fődestruktőr „stylistjeinek” valóban van stílusérzéke, s most is valami hasonló tragikomédiához készülődnek.

Persze Biden személyes történetének is van tragikus üzenete, ami mögött olyan sötét sors-energiák működnek, melyek talán mélyebben mutatják meg, hogy ez az egyszerre röhejes és szánalmas demens aggastyán miért is ér ilyen méltatlan véget. Gyenge közepes képességekkel bíró, egy harmadik vonalbeli jogi egyetemet is éppen, hogy elvégezni tudó, ám módfelett opportunista, ügyesen helyezkedő fiatalemberként harmincéves korára Amerika történetének egyik legfiatalabb szenátoraként kerül be a törvényhozásba.

Gyors felemelkedés, gazdagodás, szép fiatal feleség, három kisgyerek, akik 1969, 1970 és 1971-ben születtek, elegáns villa egy még elegánsabb suburb előkelő helyén, igazi amerikai álom. Ami 1972 karácsonya előtt egy héttel szörnyű rémálommá változik, egy teherautó rommá töri az autót, amelyben az anya utazik három gyermekével. Az anya és kislánya a helyszínen életüket vesztik, a két kisfiú életét sikerül megmenteni.

Akik közül az idősebb fiatal, de már családos emberként meghal. Az életben maradó egyetlen gyerek, Hunter globális botrányhős, aki apja pozícióját olyan gátlástalan szabadrablásra használja fel Ukrajnától Kínáig, hogy még a globális média védelmező kapacitása is kimerülni látszik vele kapcsolatban.

Hogy ezek a pusztító sors-energiák miként roncsolták szét Biden személyiségét, hogy ennek nyomán miként vált a globális birodalmi Amerika mélyállamának egyik közismert „hasznos idiótájává”, aki ugyan mindenre képtelen, de éppen ezért bármire felhasználható, az hosszú történet volna, ami meghaladja ennek az írásnak a kereteit.

Talán legyen elég annyi, hogy fő mentora az a Tom Lantos, aki Soros Györgynél is sötétebb karakter volt, és szülőhazája Magyarország elleni tevékenységének kiteljesítésében csak 2008-ban bekövetkező halála akadályozta meg.

Biden 2020-as „megválasztása” is „méltó” volt addigi karrierjéhez, hiszen amikor már napokon keresztül zajlott egy nem is dél-amerikai banánköztársaságra, hanem inkább egy fekete afrikai országra emlékeztető „választási-paródia”, a szavazatok összeszámlálása helyett a globális média egyszerűen „kinevezte” Joe Bident az USA elnökévé.

De most az ebül szerzett jószág ebül vész, Biden és az amerikai birodalom egymást kölcsönösen szimbolizálva most egyszerre látszanak a semmibe hullni. Vagy talán mégsem?

Érdemes talán elgondolkodnunk a császárkori Római Birodalom nagyjából négyszázéves történetén. A császárság valójában egy brutális katonai diktatúra volt, amelyet abban reménykedve hoztak létre a birodalom elitjei, hogy ez a berendezkedés talán alkalmas lehet a permanens polgárháború intézményes kezelésére. Nagyjából egy évszázad alatt ez a konstrukció a teljes összeomlással ért volna véget, de mégis képes volt évszázadonként olyan szellemi teljesítményekre, amelyek a jelek szerint stabilizálták Róma világbirodalmi talapzatát. A császárok legalább felét már uralkodása első évében meggyilkolták, a gyászos emlékű 69-es évben például egyetlen év alatt négy császárt végzett ki „ítéletvégrehajtóként” saját testőrsége.

Ám nagyjából évszázadonként azonban mégis csak felépült egy Hadrianus, Trajánusz vagy Nagy Constantin. Voltak azonban „harmadik típusú” császárok is, akik többnyire gyenge képességű vagy éppen gyenge elméjű, opportunista hasznos idiótaként nagyon is megfeleltek a világot persze már akkor is irányító, és persze már akkor sem létező erőnek, aki bár „nem létezett”, de azért a kereskedelem, pénz és média feletti totális uralmat csak fenntartotta. E mintázat jelenik meg Amerika és Biden esetében is.

Forrás: Magyar Hírlap

Szerző: Bogár László közgazdász

(Címkép: Hír tv)