Nem, nem vesztette el Magyarország az uniós forrásai 70 százalékát. Meg a 20 százalékát sem.
Másfél éve tart a Magyarország EU-s pénzei körüli szappanopera. Másfél év egy ilyen eljárásra túlságosan is sok idő, a hosszan elhúzódó eljárásoknak pedig nagy hátránya,
hogy aki nagyon szeretne, annak sok időt hagynak hazudni.
Nem is értem, miért csámcsogunk olyan jóízűen az orosz közmédia vagy tetszőleges ukrán napilap aktuális hazugságain, mikor a Magyarország ellenében a Belpest-Brüsszel tengelyen felhúzott dezinformációs gépezet önmagában munkát adna egy tízfős tényellenőrző gyorshadtestnek.
Ők hozták össze a fake news-kutyakomédiát júliusban is, amikor az Európai Bizottság felmérte az uniós Covid utáni helyreállítási programban résztvevő országok gazdasági növekedését, és ehhez igazította a helyreállítási keretüket. Magyarországnak, mivel rekord magasat növekedtünk, történetesen lefelé korrigálták a keretét 560 milliárd forinttal – ezt adták el a kollégák „Orbánék miatt elbukott” félezer milliárdnak.
Be’ jó is lett volna nem növekedni és több pénzt kapni, ugye.
És most újra támadnak, mert megint hír van. Pontosabban nincs, mert a két hónappal ezelőtti, a jelennel semmilyen kapcsolatban nem álló dolgok felmelegítését nem hírszerkesztők művelik a mi szakmánkban, hanem a facebookos konteó-csoportok népe. De valakik tényleg azt gondolják, hogy ha egy július 20-i levéllel berúgják a nyilvánosság kapuját szeptember 10-én, amikor a Duna összes vize már kétszer lefolyt és újra cserélődött, majd abból jó zaftos következtetéseket vonnak le, az nekik politikai hasznot hoz. Hát, nem hoz.
Hogy miről is van szó? A Magyarország ellen kicsivel a választás után megindított jogállamisági kondicionalitási eljárás keretében az Európai Bizottság és a magyar kormány mindenféle hivatalos leveleket vált egymással, melyben a Bizottság problémákat vet fel, a kormány megoldásokat javasol vagy korrekciókra tesz ígéretet, a Bizottság pedig postafordultával értékeli a válaszokat. Az értékelés úgy zajlik, hogy az illetékes biztosok javaslatokat tesznek.
Most az egyik ilyen javaslatot szivárogtatta ki Jávor Benedek volt párbeszédes EP-képviselő, Budapest brüsszeli képviseletének vezetője,
melyben Johannes Hahn költségvetési biztos taglalta a Magyarországgal kapcsolatos aggályait,
és javasolt egy elég kemény pénzügyi szankciót. Jávor írt is hozzá gazdagon fűszerezett kommentárt: „nagyobb baj van, mint gondoltuk”, mert „a kritikák sokkal szélesebb körűek, mint amiről tudni lehet, és nem orvosolják őket az elmúlt napokban nyilvánosságra hozott kormányzati javaslatok egy független korrupcióellenes hatóság felállításáról vagy egy korrupcióellenes munkacsoport létrehozásáról”, „eddig ugyan mindent elloptunk, de kikérjük magunknak a feltételezést, hogy ezután is lopni fogunk. Igazi fideszes tempó”, valamint „most tényleg mindent vagy semmit játszik Orbán. A baj az, hogy az ország hever az asztalon tétként”.
Káncz Csaba, a Privátbankár geopolitikai szakírója is levonta a nagyot szóló következtetéseket, idézem:
„A maffiaállam vezetőjének ezért minimum háromszoros életfogytiglan járna. Egyezzünk ki 150 év kóterben, és cserébe az utazóközönség megkapja a járandóságot.”
S hogy miből vonták le e kőkemény következtetéseiket? Hogy ne kelljen a biztosi javaslatot végigolvasniuk, leírom röviden az izgalmasabb részleteket: Hahn „rendszerszintű szabálytalanságokat, hiányosságokat és gyengeségeket” azonosított a közbeszerzési rendszerben 2007-től kezdve folyamatosan, túl sok egyszereplős közbeszerzést, állami földeladáshoz kötődő potenciális szabálysértéseket, közszolgálati közalapítványokkal, az ügyészség teljesítményével és bírósági ellenőrizhetőségével kapcsolatos aggályokat talált, és azt javasolta, hogy három nagy operatív program, a környezetvédelmi és energiahatékonysági (KEHOP+), a közlekedésfejlesztési (IKOP+), valamint a terület- és településfejlesztési (TOP+) forrásainak 70 százalékát vegye el a bizottság a következő hétéves költségvetési ciklusra, vagy ha még nem hagyta jóvá azokat, függessze fel őket teljesen. Ezzel az összes magyar uniós pénz nagyjából ötöde veszett volna oda. Volna.
Csakhogy ez a biztosi javaslat az előző, nyár eleji jogállamisági levélben foglalt kormányzati megoldásokat értékelte
– akkor még szó sem volt korrupcióellenes hatóságról, nem hangzott el Lázár János nyilatkozata az állami közbeszerzési és beruházási rend teljes átalakításáról, s legfőképpen: még előtte voltunk a legutóbbi jogállamisági levélnek, amely augusztus 22-én, határidőre megérkezett az Európai Bizottsághoz, s csak szeptember 22-ig értékelik ki.
Azaz: Hahn lesújtó megállapításai és hetvenszázalékos forrásvesztésről szóló javaslata rég aktualitásukat vesztették, kevésbé relevánsak, mint egy tegnapi Népszava. Hiszen a magyar kormány éppen azokra az aggályokra reagálva írta meg a legutóbbi levelét augusztus végén, amelyeket Hahn megfogalmazott, éppen azon szankciók elkerülésének érdekében, amelyeket Hahn abban a levélben javasolt. Idézem a biztost: „A Bizottságnak tájékoztatnia kell Magyarországot, hogy sem 2022. június 30-i, sem július 5-i levelében nem adott le adekvát korrekciós intézkedéseket. Ugyanakkor azt is világossá kell tennie, hogy Magyarország továbbra is benyújthat adekvát korrekciós intézkedéseket a megfelelő időben úgy, hogy azokat a Bizottság értékelni tudja. A Bizottságnak jeleznie kell azt is, hogy készen áll tárgyalásokat folytatni bármely olyan intézkedés adekvát voltáról, amelyet Magyarország megfontolni tervez.”
Éppen ezen korrekciós intézkedések benyújtása történt meg az augusztusi levéllel,
és ezért lehetünk teljesen biztosak abban, hogy a jogállamisági eljárás vége nem a Hahn biztos által javasolt 70 százalékos forrásmegvonás lesz. Aki egy korábbi tárgyalási fázis alapján ilyesmit állít, az hazudik, vagy legalábbis a tavalyi havat próbálja a jelenben releváns jégkockává műteni.
Akkor minek az egész hajcihő? Hát azért, mert
vannak, akik nem akarják hogy Magyarország egy szép, őszi uniós megállapodással hozzájusson végre az őt megillető pénzekhez.
Fél évtizedük munkája menne kárba, hosszú évek károgását, áskálódását, lobbizását és vészjóslását árazná be a tárgyalószobából kirobbanó valóság.
Mert félnek attól, hogy a magyar kormány augusztusi levele – melyet egyébként nem ismernek sem ők, sem mások, épp azért, hogy a politikai bajkeverőket kihagyják az érzékeny eljárási folyamatból – érdemi, és hogy ezt a bizottsági értékelés – amelyről szintén nem tudhat semmit – is így fogja találni.
Úgyhogy még kevernek kettőt a közélet nagy méregkondérjában, még rúgnak egy utolsót a közhangulatba, a forintba, a befektetői bizalomba, hogy amikor végül eljön a megegyezés nagy pillanata, és minden aknamunkájuk egyenest a lecsóba megy, maximális politikai haszonnal sétálhassanak el a méregkondér mellől.
Nem fog menni. Nem Brüsszelnek üzenjük, hanem nekik:
tudunk olvasni, főleg dátumot.
És nem nézzük mai hírnek a tavalyi havat.
Magyarország ellenségei talán épp azért nem kormányoznak, mert ők bizony annak néznék.
Kiemelt kép: ipu.org
