Mi lesz veled, Svédország?

Valamikor 2000 körül voltunk Svédországban, ahol meglátogattuk régi barátainkat, Juli nénit és Jóska bácsit, akik korábban Kolozsvárról vándoroltak ki, még a Ceausescu-korszak utolsó éveiben. Nem csupán azért választottak új hazát, mert elegük lett az akkori Romániából, hanem mert az egyetemet végzett fiuknak is jobb életet képzeltek el. A tornatanár-agrármérnök házaspár eleinte takarításból élt egy Malmö melletti kisvárosban, ahol néhány magyar sorstársukkal  találkoztak. Elsősorban velük barátkoztak össze, mert – mint mesélték – az „igazi svédek” igen zárkózottak. Nekünk, mint vendégeknek az tűnt fel, mennyire nyugodt, kiegyensúlyozott az életük. Úgy láttuk, hogy minden pont úgy igaz, ahogy azt előzetesen gondoltuk az országról. Sőt, amikor elmagyarázták nekünk, hogy egyes házakon azért lobog a svéd zászló, mert ott éppen vendégek vannak, még irigyeltük is „a svédeket” az általunk feltételezett nemzeti érzelmeikért.

Ez az idilli állapot körülbelül 2014-2015-ig tartott. Az akkori svéd kormányzat szélesre tárta a kapukat a bevándorlók első nagy hulláma előtt, és 190.000 képzetlen és munkanélküli bevándorló érkezett Svédországba. Alig telt el néhány hónap és a svéd, valamint a dán lapokban is arról írtak, hogy a svéd lakosság – jobb híján – önvédelemre rendezkedett be.

„Hatalmas az igény a riasztó és önvédelmi fegyverekre”

– mondta egy fegyverkereskedő cég eladója. A vásárlók egynegyede nő. A kamionosok azt mondták, hogyha láttak egy tolvajt, aki épp leszívja a benzint a tartályból, már nem is hívták a rendőrséget, hanem megpróbálták ők maguk elkergetni. Sok állampolgár pedig úgy feküdt le, hogy baseballütő volt az ágyuk alatt.

Svédországban számtalan önvédelmi csoport alakult a Facebookon.

„Amikor kiderül, hogy egy-egy helységben menekültszállás nyílik, akkor a környékbeli fegyverboltokban ugrásszerűen megnő a fegyvereladások száma.”

– mondta egy biztonsági cég vezetője. Az a baj, hogy hat éve a rendőrség bezárta a kisebb rendőrőrsöket, ezért most nagyon lassan érnek ki egy helyszínre. „Gyakran előfordult, hogy a rendőrség azt mondta: vegyük fel a bűnelkövető adatait és engedjük el…”– tette hozzá.

A Svenska Dagbladetben jelent meg egy nagyon érdekes cikk egy családról, akiket már háromszor kiraboltak. Előbb egy furgont, majd egy autót, végül egy quadot loptak el tőlük. Amikor kihívták a rendőrséget azt a választ kapták, hogy nem tudnak rajtuk segíteni, mert minden rendőr a bevándorlók szálláshelyeinek rendfenntartásával van elfoglalva… A svéd újságíró azzal zárta a cikkét:

ez az első alkalom, hogy félek Svédországban élni.

Az őrület pedig tovább fokozódott, a politika minden szintjén.

Talán még emlékeznek rá, hogy szintén 2015-ben Eva Brunne, Stockholm – amúgy leszbikus – püspöke azt javasolta, hogy a muzulmánok megnyugtatására távolítsák el a keresztet a stockholmi Tengerészek Templomáról, amelyben alakítsanak ki muszlim imaszobákat is. A dolog iróniája, hogy a nőkhöz való vonzódása miatt a püspököt kivégeznék jó néhány szélsőséges iszlám államban – írta akkor az Infowars.

2017-ben a svéd rendőrség 211 robbantásról kapott bejelentést. Egyedül Malmö városában 40 robbanás történt.

A kereszt elleni harc pedig azzal folytatódott, hogy 2017-ben kampány indult az interneten. Elindítói azt szerették volna, hogy a jelenlegi, kereszttel ellátott nemzeti lobogót váltsa fel egy török stílusú zászló, ami jobban megfelel az országban gyorsan terjedő iszlámnak.

A petíciót aláírók arra figyelmeztették a svéd miniszterelnököt,  hogy a svéd zászló sértő, mert emlékeztet az ország „sötét és elnyomó múltjára”. A menekülteknek és migránsoknak egy kereszt árnyékában kell élniük, ami a kereszteshadjárat alatt jelképe volt több millió lemészárolt muzulmánnak, akik úgy érzik, hogy Svédországban nincsenek biztonságban.

A kampány által célul kitűzött 5000 aláírásból két nap alatt már valamivel több mint 3000 összegyűlt.

2018-ban Stockholm egyik leghíresebb gimnáziumában, ahova egyre több bevándoroló gyerekét vették fel, a vezetőség – félve attól, hogy nem elég polkorrektek – az egyik napról a másikra meghozta a döntését, miszerint el kell távolítani minden svéd zászlót, dísztárgyat, medált az intézményből, ami Svédországra utal. Az, hogy a Nacka Gymnasium Svédországban van, már nem érdekes – kommentálta a hírt a Savemysweden.

A „hivatalos” sajtót egyre nagyobb nyomás érte a kormányzat részéről. A „partizánok” élete pedig egyre nehezebbé vált. Joakim Magnus Lamotte szabadúszó oknyomozó riporter, aki sorban olyan ügyeket hozott nyilvánosságra, amelyekről a párthű sajtó nem számolt be, 2018-ban Angelica Wiktor 30 éves svéd nő öngyilkosságáról írt, akit brutálisan megerőszakolt egy szír migráns, de az asszony nem bírta el a lelki terhet, és véget vetett az életének. Ráadásul az erőszakoskodót „bizonyítékok híján” felmentették.

Lamotte neve gyorsan ismertté vált, részint azért, mert videóblogját egyre többen nézték és előadásain is egyre többen voltak. Közben lassanként pokollá vált az élete az állandó fenyegetések miatt. Volt, hogy egyetlen hétvége alatt 40 hívást kapott, s ismeretlen telefonálók azzal fenyegették meg, hogy darabokra vágják, ha nem hagyja abba amit csinál.

Ezt még elviselte volna, csakhogy olyan hívások is érkeztek, hogy „megerőszakoljuk és megöljük a gyermekeidet is”. Sőt, bombával, robbantással is megfenyegették. Lamotte hiába fordult a rendőrséghez. A bejelentését kevesebb, mint egy órán belül „feldolgozták” és el is utasították.

Nem volt mit tennie, a lakását mozgásérzékelőkkel és videókamerákkal vette körül, így próbálja megvédeni szerettei és saját életét. Egy videóüzenetben pedig így fogalmazott:

„ha csak megsérted a családomat, kívánd azt, hogy inkább a rendőrség kapjon el előbb, ne pedig én”.

A Voiceofeurope akkori cikke szerint azt mondta, hogy „jelenleg én vagyok a legveszélyeztetettebb újságíró Svédországban, de egyetlen egy hivatalos újságíró sem vállalt szolidaritást velem.”

2018-ban már olyan rossz volt a helyzet, hogy az Unser-Mitteleuropa így fogalmazott:

„Svédországnak vége. Nemi erőszak, gyilkosság, iszlamizáció, feminista liberalizmus: ez uralja Svédországot, ami visszafordíthatatlan és abszolút. De most alapítottak egy új pártot Svédországban, amely radikális megoldási javaslataival és követeléseivel éppen azt hozhatja el, ami az országnak kell”.

„20 éven belül kisebbségbe kerülünk a saját országunkban, ha nem teszünk valamit a népességcsere ellen”.

Ez már Gustav Kasselstrand, az Alternatíva Svédországért (Alternativ för Sverige) párt vezetője mondta. Kasselstrand „túl nemzeti” volt, ezért korábban kizárták a svéd „demokrata” pártból, amely 28 évig uralkodott, és amely az ország mai állapotának legfőbb felelőse. Pedig Kasselstrand közgazdaságtudományi diplomát szerzett a göteborgi egyetemen és egy MBA-t az Aalto Egyetemen Helsinkiben, de Németországban és Szingapúrban is tanult.

Alacsony intenzitású polgárháború zajlik Svédországban

– mondta az interjúban. A helyzet kialakulásához a „politikai korrektség” járult hozzá, amely odáig vezetett, hogy ma már semmiről sem lehet beszélni, ami nem illik bele a vezető politikusok nézeteibe. Minden igaz, amiről az alternatív média ír – folytatta. „Az idei választások a kezdetet jelenthetik és nem a múltat. Ősszel kezdődik a Svédországért és Európáért folyó küzdelem! Egyetlen ország sem vész el, ha vannak olyan emberek ebben az országban, akik készen állnak az ellenállásra…”

Ez 2018-ban nekik nem sikerült. Sőt, még abban az évben a Youtube cenzúrázta és megszüntette a párt bejegyzéseit; a választást a Svéd Demokraták és a Zöldek koalíciója nyerte meg. Ők pedig pontosan ott folytatták, ahol korábban elkezdték. A sajtóban nem volt szabad utalni a bevándorló tettesekre, az egyre túlterheltebb egészségügyben viszont előnyt élveztek a migránsok a svédekkel szemben, mert őket előbb látták el, ha bármi bajuk esett.

Nagy kérdés, mi lesz most Svédországgal? Mert igaz, hogy a konzervatívoknak mondható négypárti pártszövetség a Mérsékelt Párt vezetésével 176 mandátumot szerzett, de ez alig több, mint a balközép 173 mandátuma. A két közel egyforma erő összecsapása pedig egy tipikus kormányozhatatlanság rémképét vetíti a svéd polgárok elé, miközben a migránsok száma már elérte a 2 millió főt, vagyis a lakosság ötöde bevándorló hátterű. Ja, és minden nyolc migráns közül csak egy dolgozik…

Kiemelt kép: David Becker / unsplash.com