A magyar labdarúgó-válogatott ugyan a Nemzetek Ligája utolsó fordulójában hazai pályán 2-0-ra kikapott az Európa-bajnoki címvédő olaszoktól, így lecsúszott a négyes döntőben való szereplésről, de a hat mérkőzésen mutatott játéka kiemelkedő volt, és a csapat messze-messze túlszárnyalta az előzetes elvárásokat.
Az utolsó mérkőzés örökre emlékezetes marad Szalai Ádám búcsújáról, hiszen a kapitány elköszönt a válogatottól, valamint arról, ahogy a több mint 60 ezer néző ünnepelte a válogatottat. Mi is ünnepeljünk, ugyanis újra „van csapatunk”!
Megszámolni sem tudjuk, és nem is akarjuk, hogy a 90-es évek közepétől a 2010-es évek közepéig, azaz mintegy két évtizeden át hányszor és hányszor hallottuk a stadionokban egy-egy válogatott mérkőzés közben és után, ahogy a szurkolótábor elkeseredetten skandálva kérdez, hogy „Hol a csapatunk?”
Hát, most már végérvényesen kijelenthetjük, hogy megvan a csapatunk.
A 2016-os Európa-bajnokság eufóriája után még el-eltűnt, de úgy már soha, mint azelőtt. Ráadásul a szurkolótábor, amellyel szinte eggyé forrt a nemzeti csapat, a legnehezebb időkben is mögötte állt, hitet adott a játékosoknak, és visszarángatta őket a pályára.
Szalai Ádám ezzel a meccsel búcsúzott a válogatottól és a fantasztikus szurkolótábortól: „Ha megnézzük, honnan hova jutottunk, akkor Marco Rossinak kell köszönetet mondani, aki a stábjával együtt olyan csapatot hozott össze, amely erőn felül teljesít. Remélem, hogy a következő években minden fiatal tehetségünk beérik és tudjuk folytatni ezt az utat” – mondta Ádám, aki 86 alkalommal viselte a címeres mezt, ezzel megelőzte Puskás Ferencet és beérte Grosics Gyulát az örökrangsor hetedik helyén.
A válogatott legközelebb novemberben lép pályára: 17-én előbb Luxembourgban lesz a Nemzetek Ligája C osztályban szereplő (a csoportot megnyerő törökökkel pl. Isztambulban 3-3-at játszó) hazaiak vendége, míg három nappal később, tehát november 20-án a Puskás Arénában a görögöket fogadja. Mint fentebb írtuk, az lesz a korábbi csapatkapitány Dzsudzsák Balázs hivatalos búcsúmérkőzése.
Forrás és teljes cikk: Origo
Kiemelt kép: Origo/Csudai Sándor