Ursula von der Leyen, a mi „Orsolyánk” úgy látszik elveszítette a türelmét: az olasz jobboldal győzelmétől való félelmében félretette németes visszafogottságát és óvatosságát, s világossá tette, hogy ő valójában nem más, mint a globalista, balliberális elitkörök embere – durvábban végrehajtója.
Ursula ugyanis éppen az olasz választások előtti utolsó napokban az amerikai Princeton Egyetemen tartott beszédében kijelentette, hogy „ha Olaszország a parlamenti választások után nehéz helyzetbe kerül (!), megvannak az eszközeink, mint Lengyelország és Magyarország esetében.”
Beszéljünk egyértelműen: ez nem más, mint egy beismerő vallomás, ha tetszik, az Európai Bizottság elnöknőjének őszödi beszéde, ha mégoly rövid is, annál egyértelműbb.
Ez határkő, itt meg kell állni és következtetéseket kell levonni.
Az elnök asszony ugyanis három dolgot ismert be ezzel: először is kiderült, hogy nem demokrata. Ugyanis, ha valakinek az a tény, hogy egy európai tagállamban a jobboldal kerül hatalomra, azt jelenti, hogy az az ország emiatt „nehéz helyzetbe kerül”, nos, az az ember nem demokrata, ugyanis nem fogadja el a népakarat szabad választásokon kifejezett döntését.
Egy olyan világkép – az elnök asszony világképe –, amelyben csak a balliberális oldal az elfogadható, kirekesztő és antidemokratikus. Egy ilyen ember nem állhat az Európai Bizottság élén, aki semmibe veszi az európai választók akaratát, a népszuverenitás elvét!
Másodszor: visszamenőleg is világossá tette, hogy Magyarország és Lengyelország „leckéztetése”, politikai, jogi és pénzügyi zsarolása nem más, mint a liberális politikai fősodor politikai támadása ezen országok ellen. Ebből kiindulva alapjaiban kell átértékelnünk mindazt, ami Magyarországgal szemben történt 2010, az Orbán-kormány hatalomra kerülése óta.
Most derült ki feketén-fehéren, hogy azok a nagyon komolynak, jogi szempontból megalapozottnak látszó eljárások, amelyek hazánkkal szemben megindultak, amelyekre, mint „az európai értékek védelmére” hivatkozva indítottak el és folytattak-folytatnak velünk szemben, nem mások, mint a fősodor számára ideológiai, világnézeti ellenségnek számító kormány elsöprésére irányuló fellépések. Jogállam, európai értékek, demokrácia – ezek a fontos szavak foszlanak semmivé és válnak puszta hazugságokká egy álságos liberális színjátékban.
Harmadszor: Ursula von der Leyenről lehullott a lepel, kiderült, hogy ő valóban nem más, mint a globális elit bábja, küldött embere. Jómagam a Ki áll Ursula von der Leyen mögött? című, a Magyar Nemzetben szeptember 3-án megjelent cikkemben már leírtam, hogy Ursula ezer szálon kötődik a mélyállamhoz, amelynek egyik leglátványosabb jele, hogy négyszer (!) vett részt a Bilderberg-csoport ülésein, először 2015-ben és 2016-ban, majd egy év kihagyás után 2018-ban és 2019-ben, az utóbbi után pedig néhány héttel később „megválasztódott” az Európai Bizottság élére.
A négyszeri, egyébként német viszonylatban csúcsnak számító részvételi aránya nyilvánvalóan bizonyítja, hogy elnyerte Klaus Schwabék, Rockefellerék, Rotschildék, s persze Soros György bizalmát, már csak azért is, mert szoros kapcsolatot ápol a Világgazdasági Fórumot vezető Klaus Schwabbal.
De arról is írtam, hogy az amerikai deep state (mélyállam) kapcsolatai is kiválók, hiszen tanácsadói között szerepel Peter Piot, aki többek között a Bill and Melinda Gates Alapítvány egyik vezetője volt, valamint David M. Rubenstein úr, dúsgazdag vállalkozó, aki egyszerre tagja több globalista szervezetnek, például a Külkapcsolatok Tanácsának és az Atlanti Tanácsnak, és láss csodát, utóbbi szervezet magas kitüntetést adományozott a mi Orsolyánknak…
Teljesen igaza van Zbigniew Ziobro lengyel külügyminiszternek, aki azt mondta, hogy Ursula von der Leyen igazi neve: zsaroló.
Orbán Viktor nemrég azt mondta, az a baj, hogy az uniónak nincsenek igazi vezetői.
Az unió vezetése valahol máshol van…
Ursula von der Leyennek a nyilatkozata után távoznia kell. Persze csak akkor, ha az unió nem egy következmények nélküli unió.
Forrás: Magyar Nemzet
Fotó: MTI/AP
