Ukrajna szereti áldozati pózba vágni magát, mondjuk, ha pofonokat kap, márpedig mostanában gyakran kap, hiszen megtámadták.

Ilyenkor Európa-szerte szomorú, vagy épp síró ukrán gyerekek mennek ki az utcákra, békegalambokat és ukrán zászlókat szorongatva, és olyan kétségbeesetten könyörögve néznek a kamerákba, hogy aki nem sajnálja meg őket annak egészen biztosan kőből van a szíve. (Az ukrán lobogókat ilyenkor úgy válogatják össze, hogy véletlenül se szerepeljen rajtuk mondjuk a náci Azov ezred jelképe.)

Azonban Ukrajna úgy tűnik, akkor is kimondottan elemében van, ha hősies és rettenthetetlen arcát mutathatja meg a világnak, azt, amelyiken vér és verejték folyik végig, és amelyik vicsorogva, teli torokból üvölti, hogy SZABAAADSÁÁG, meg azt, hogy elpusztítunk minden oroszt, illetve Putyin hulláján fogunk táncolni, meg suka bljet, és egyéb kemény dolgokat.

Ilyenkor az ukrán vezetés testét elárasztja az adrenalin, és a tesztoszteron, elkezdenek csapkodni, erősködni, fenyegetőzni, és mindenkit ki akarnak hívni a kocsma elé bokszolni.

Kicsit olyanok, mint Hulk, no nem, mint az az elcseszett, feminista woke-She Hulk, hanem a rendes, az eredeti, az az ijesztő, akitől mindenki össze-vissza kaksizza magát, amikor elkezd bezöldülni.

Szóval kétarcú ország. Helyesebben vezetés.

Tegnap éppen a kocsma előtt, részegen keménykedő, csapkodó, kötekedő, zölddé vált, dühös arcát mutatta Ukrajna. Azt, amelyik a nagy mérgelődés közben nemcsak az ellenbe, hanem ártatlan emberekbe is beleharap.

Tegnapi hír, hogy a munkácsi várról az ukránok eltávolították a magyar turult, hogy azt az ukrán szigonyos címerrel helyettesítsék.

Nem épp minőségi csere… Ha vicces kedvemben lennék, azt mondanám, hogy igazán örömteli, hogy egy háború kellős közepén ilyen dolgokra is van energiájuk, de a legkevésbé sem vagyok vicces hangulatban.

Az amerikaiak pénzéből működő ballib újságok ugyan ezt gondosan el szoktak hallgatni, de az ukrán-magyar viszony nem azért nem olyan önfeledt, mert nem szeretnénk se megfagyni, se háborúba keveredni, és ezt Zelenszkijék nehezményezik, hanem mert az ukrán vezetés évek óta rugdossa a kárpátaljai magyarságot.

Gondoljunk csak a nyelvtörvényre, a magyarországi és kárpátaljai magyar politikusok kitiltására, vagy arra, hogy az ukrán kormány még csak tessék-lássék módon sem tett semmit azért, hogy megakadályozza az ukrán szélsőjobb tombolását Kárpátalján.

Mi magyarok ennek ellenére többszáz tonnányi segélyt küldtünk és küldünk nekik most is, befogadjuk az Ukrajnából érkező – valódi – háborús menekülteket, kiállunk Ukrajna területi integritása mellett, és elítéltük az orosz agressziót.

De az ukrán Hulk a jelek szerint egyszerűen képtelen elviselni, hogy az országban élnek őshonos kisebbségek is, például magyarok.

Az oroszok iránti gyűlöletüket se nagyon értem, sőt, nem is nagyon tetszik, de ez az ő dolguk, mi nemigen szeretünk belepofázni más országok belügyeibe.

Azonban ha a mieinket bántják, ütik-vágják, provokálják, az már nagyon is fel szokott bennünket dühíteni. A Turul eltávolítása túl van egy bizonyos határon, olyan cselekedet, ami a legkevésbé sem nevezhető barátságos lépésnek.

Ha Ukrajna nem állna háborúban azt mondanám, hogy egy kimondottan ellenséges megmozdulás.

Provokáció. Olyan provokáció, amely után minden akaraterőnkre szükség van ahhoz, hogy ne üljünk fel neki.

Itt jegyezném meg, hogy gratulálok a fővárosi liberálisoknak, akik továbbra is ukrán zászlós profilképekkel harcolnak a Fidesz ellen.

Orbán Viktor ma reggeli interjújában ugyanis egyértelműen megüzente, hogy ha bármi baja esik a Magyarországot gázzal ellátó Török Áramlatnak, azt terrorizmusnak fogja tekinteni, és úgy is fogunk fellépni ellene.

Bízzunk benne, hogy Ukrajna visszaváltozik, nem lesz se zöld, se dühös, és nem fog további hülyeséget se mondani, se tenni a magyarok ellen, ugyanis nem mi támadtuk meg az országukat, nem mi vagyunk az ellensége.

2022 Plusz: A Turul-emlékművet pedig állítsák vissza, mert különben „Kárpát szent bércére visszaszáll, zúgva száll”. Abban pedig az ukrán barátainknak nem lesz köszönet!

Forrás és teljes cikk: Origo

Kiemelt kép: Facebook