„A magyar konzervatívok mentsvárat jelentenek az egyre őrültebbé váló európai világban” – vallja Hans-Georg Maaßen. A német titkosszolgálat egykori vezetője szerint az ukrajnai háború nem a mi háborúnk, és a fegyverszünet felé kellene törekedni.

Miért jött ez alkalommal Budapestre?

Bizonyos szempontból afféle politikai aktivistának tartom magam, mert aggódom a német és a közép-európai helyzet miatt. Nem kellene megnyilvánulnom politikai ügyekben, de mégis megteszem, mert úgy látom, hogy nagyon nehéz a helyzetünk, a németországi politika pedig rengeteg hibát követ el. Egyébként Budapest szerintem egy gyönyörű város, ami az elmúlt tíz évben nagyon sokat változott az előnyére. Találkoztam a régi kollégákkal és politikai beszélgetéseket is folytattam olyanokkal, akikkel hasonló a gondolkodásunk. A Fidesszel és a magyar konzervatívokkal kapcsolatban tényleg az a benyomásom, hogy ők afféle mentsvár ebben az egyre őrültebbé váló európai világban, amit elöntött a woke ideológia és az új szocializmus.

A miniszterelnökkel is találkozott?

Nem, vele nem találkoztam.

Viszont nemrég Berlinben volt alkalma személyes benyomásokat gyűjteni róla.

Igen, egy berlini pódiumbeszélgetésen hallottam őt. Sok szempontból érdekes rendezvény volt. Egyrészt egy kicsit szégyelltem magam a német újságírók miatt, akik majdhogynem elnézést kértek, amiért meghívták Orbán urat – mintha nem lenne szívesen látott vendég. Azt kell mondanom, hogy nagy hatással volt rám az a nyitottság és közvetlenség, amivel Orbán minden kérdést tényleg átgondoltan és szakmaisággal megválaszolt. Sokaknak beszélt a szívéből, például a szankciók, a fegyverszünet vagy a család kérdésében. A család nagyon fontos téma Németországban. Egyvalamiben viszont csalódást okozott sokaknak: Orbán magyar miniszterelnökként lépett fel és nem az európai konzervatívok vezéreként, ahogy azt sokan szeretnék.

Ön szereti a tiszta beszédet: nemrég kijelentette, hogy az ukrajnai háború nem a mi háborúnk.

Igen, ez így van.

Akkor kié?

Ebben a kérdésben egyetértek Orbánnal. Ez nem egy kétoldalú háború, ezért globális összefüggésben kell vizsgálni. Egy Amerika és Oroszország közötti helyettesítő háborúról van szó.

Számomra is világos, hogy az amerikaiak nem akarnak fegyverszünetet és egyelőre tárgyalásokat sem. Ez sajnos a mi nagy problémánk, mert az ukránok mellett mi vagyunk ennek a háborúnak a legnagyobb elszenvedői. Kifejezetten sajnálatosnak tartom, hogy mi, európaiak vakon rohanunk az amerikaiak után, és hogy nincsenek saját pozícióink. Nem teszünk a fegyverszünetért, nem mondjuk azt, hogy a ti érdeketekben is azt várjuk el, hogy a fegyverek elhallgassanak. Minden nap ukránok és oroszok ezrei halnak meg, nekünk pedig muszáj értelmes kapcsolatokra törekednünk a kontinensen.

Az világos, hogy az amerikaiaknak más érdekeik vannak. Az amerikaiak a partnereink, kilencven százalékban talán egyeznek az érdekeink, de most nem. Európaiakként sokkal öntudatosabbnak és erősebbnek kell lennünk, és szerintem nagy kár, hogy Németország nem képes átvenni ezt a szerepet. Totális kudarcot vallunk.

Szóval a német kormány uszít a háborúban? A közelmúltban ezzel vádolta meg Ursula von der Leyent is.

Látni kell, hogy a szövetségi kormány nem egy monolitikus egység. Az az érzésem, hogy Scholz úr az elmúlt hónapokban visszafogta magát és nem öntött feleslegesen olajat a tűzre.

De a Zöldek uszítanak, igen. Ők az a párt, amelyik okvetlenül tovább akar harcolni, amíg meg nem hal az utolsó ukrán is. Korábban ez egy pacifista párt volt, ma nem hajlandók tárgyalni sem. Baerbock asszony [Annalena Baerbock német külügyminiszter – a szerk.] a fődiplomatánk; az a feladata, hogy elérje, hogy a felek tárgyaljanak. Még a tálibokkal is tárgyaltunk és meg is állapodtunk velük. Az oroszokkal is képesnek kell lennünk egyeztetni.

A Mandiner teljes cikke itt olvasható.

Szerző: Greczula Levente László

Kép: Ficsor Márton