Ma van Mindenszentek napja, bár a gondolati körben a Mindenszentek és a Halottak napja szinte eggyé vált, pedig jelentős különbség van a két ünnep között.
Mindenszentek az üdvözült lelkek emléknapja, melyet a katolikus keresztény világ november 1-jén tart. Vagyis azokról emlékeznek meg, akik a tisztítótűzben megtisztulva már megérkeztek a mennyországba, de megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg. A keresztény közösségek a hetedik századtól kezdődően egyes helyeken elkezdtek ünnepet tartani az elhunyt valamennyi katolikus szent tiszteletére. Így a pogány halottakra emlékező ünnep Mindenszentek ünnepeként élt tovább.
A keresztény Keleten már 380-tól megtartották, az összes vértanú ünnepét, amit a nyugati keresztény egyház átvett, IV. Bonifác pápa pedig május 13-ra tette az ünnepet, amikor Mária és az összes vértanú tiszteletére felszentelte a Pantheont, amely eredetileg a pogány istenek hódolatára épült.
A nyolcadik században III. Gergely pápa tette a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává. 835-ben IV. Gergely pápa a Mindenszentek ünnepét november 1-re helyezte és egyetemes ünneppé tette.
A halottak napján a tisztítótűzben szenvedő lelkekről emlékezünk meg. A halottak ünnepét Szt Odilo clunyi apát kezdeményezte, azért hogy miután Mindenszentek ünnepén az egyház megemlékezik a mennyország szentjeiről, másnap az összes megholtról is megemlékezzünk. Az ünnep kezdete 998-ra datálódik, amely a 11. században a clunyi bencések hatására széles körben terjedt el. Róma a 14. században fogadta be, XV. Benedek pápa 1915-ben engedélyezte, hogy ezen a napon minden pap 3 szentmisét mondhat; egyet egy konkrét elhunytért, egyet általában a tisztítótűzben szenvedő lelkekért, és egyet a pápa szándékára. A szerzetesrendek külön napon emlékeznek meg saját halottaikról.
Forrás: Katolikus lexikon
Fotó: 123 rf.com
