„A huszadik században sokan voltak, akik hirtelen ott találták magukat a forgatag közepén, holott nem tettek mást, mint kiálltak az elveik, a hitük, a meggyőződésük, az embertársaik vagy éppen a nemzetük mellett. Nem állt szándékukban történelmet írni, de a helyzet úgy kívánta, hogy cselekedjenek” – ebből a szemszögből vizsgálja Orbán Viktor gondolkodásmódját, tetteit Thibaud Gibelin francia politikai elemző. A szerző a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorának adott interjút.

Másfél évvel ezelőtt beszélgettünk utoljára, akkor jelent meg francia nyelven a könyve, néhány napja pedig magyarul is. Ha egy új könyv címében szerepel, hogy Orbán Viktor, akkor könnyebb vagy nehezebb kiadót találni?

– Ha Orbán neve benne van a címben, az jó ajánlólevél. Ami a kérdés a kiadóknál, hogy milyen apropóból akarok én Közép Európával foglalkozni, milyen apropóból akarok én Orbánról írni. Ami tény, hogy a francia kiadók nem szeretik a megosztó embereket. Amint elterjed valakiről, egyből megindul a gyanakvás. Ezt kellett eloszlatnom a kézirat kapcsán. A magyar rendszerváltásról, a modern magyar politikai életről mások is írtak, az én célom az volt, hogy egyensúlyba hozzam a történéseket és történelmi víziót adjak a politikai döntéseknek. Ez végül megtetszett a Faures és a L’Harmattan kiadónak, és kiadták a könyvet.

És milyenek voltak a reakciók? Másfél éve azt mondta, hogy zömében jók a visszajelzések. Mi történt azóta?

– Akkoriban mindenki a koronavírusról beszélt. Nagyjából minden ország ugyanúgy válaszolt a kihívásokra, igaz a részletekben voltak eltérések. Például voltak olyan közép európai országok, amelyek nem csak nyugatról, hanem például Kínából vagy Oroszországból szereztek be vakcinát. Ebben az időben nem volt könnyű megkülönböztetni például a magyar vagy kelet-európai utat a nyugatitól. 2022 februárjában új időszámítás kezdődött az ukrán-orosz háborúval. Magyarország egyértelműen a béke pártján állt, nem volt hajlandó a nyugati katonai érdekeket kiszolgálni egy olyan periódusban, amelyben Európa egyértelműen csak veszít. Most megint mindenki Magyarországra figyel és egyre több megfigyelő kérdezi meg, miért követ Magyarország egyedi utat az európai országoktól eltérően. Persze megkérdezheti, hogy miért. A válasz többrétegű. Egyrészt benne van a magyar egyedi karakter ebben a szláv tengerben, ami körbeveszi. A magyarhoz hasonló gondolkodásmódú lengyelek most másképp reagálnak. Egyrészt a geopolitikai elhelyezésükből illetően, ami szembeállítja őket az oroszokkal, másodsorban azért, mert szeretnének nagyobb teret betölteni Európában, és az amerikaiak ebben most kifejezetten ösztönzik és támogatják őket. A cseh közvélemény inkább a szankciók ellen vannak, és nem akarják, hogy tovább élesedjen a konfliktus. Magyarország valószínűleg azért is megy ösztönösen előre, mert komoly többsége van a kormányzópártnak, amely ki is meri mondani a tényeket, amelyeket mások, szlovákok vagy csehek kevésbé tehetnek meg a kormánytöbbség hiányában.

Azt mondja, hogy a francia kiadók nem szeretik a megosztó személyeket. Az ön számára Orbán nem ilyen?

– Egyáltalán nem erről van szó. Inkább arról, hogyha a bal és liberális oldal valakit megosztónak kiált ki, akkor ezzel azonnal megbélyegzik az illetőt. Így politikai megfontolásból Orbánt is azonnal bezárták egy skatulyába. A külön út ugyanis sérti az érdekeiket: amint megjelenik valaki a konzervatív oldalon, rögtön gúzsba próbálják kötni, mert nem követi a bal- és a liberális követeléseket.

Könyvének a címe: Orbán Viktor játszik és nyer – ez arra is vonatkozik, hogy a politika tulajdonképpen egy komoly játék?

– A két igének együtt van szerepe. Bennük van a cél és az eszköz.

Azért adtam ezt a címet, mert szerettem volna kihangsúlyozni: Magyarországon több éve már ugyanaz a politikai akarat győzedelmeskedik.

Voltak persze kétségeim is, hiszen 2020-ban, amikor a könyvet írtam, a helyhatósági választások alkalmával 2019-ben Budapesten és vidéken is néhány helyen a baloldali blokk győzedelmeskedett. Aztán 2022 megmutatta, hogy ennek a politikának folytonossága van és a konzervatív erők tovább kormányoznak.

De akkor ez azt is jelenti, hogy nem mindig nyer, Orbán veszíthet is bizonyos kérdésekben?

– Természetesen, de ez a demokrácia velejárója, bizonytalansága. Nézze csak meg EU-t milyen súlyos válságban van. 1945 óta nem voltak ilyen időszak. Lehetetlen megjósolni valaki biztos győzelmét. Még a legintelligensebb megoldások is hozhatnak vereséget.

A vírus, a háború vagy béke kérdése után mi lesz a következő nagy téma, ami megoszthatja a politikusokat?

– Sajnos a világ destabilizációs ponthoz érkezett. Az 1945-ben lefektetett dogmák, szabályok már nem érvényesülnek, elindult az újrarendeződés.

Ebben a világban Európa nagyon törékeny. Most látjuk igazán, hogy a kontinens 70-80 éve protektorátus. A hidegháború alatt vagy Moszkva vagy Washington gyarmatai voltunk, 1989 után változás következett be, de most vesszük igazán észre, hogy Amerikának már nem mindenki engedelmeskedik.

Láthattuk, hogy néhány napja Szaúd-Arábia mondott nemet arra, hogy növeli az olajkitermelést. Korábban ilyesmi nem fordulhatott volna elő. De nem csak a szaúdiak, hanem az OPEC további tagjai ugyanígy cselekedtek, vagyis nem engedelmeskednek Amerikának. Ráadásul ezek az arab országok nem is szankcionálják úgy Oroszországot, mint ahogy teszik azt az európaiak. A kérdés, hogy ebben a helyzetben Európa hogy tudja megvédeni saját érdekeit. Még nem tudjuk, hogy fog viselkedni, hiszen még mindig nincs egység a legfontosabb kérdésekről.

Még egyszerűbben szólva: Európa szabad lesz vagy Amerika gyarmata? Vagy ezzel a kérdéssel túlságosan megosztó vagyok?

– Nem, igaza van, ráadásul Európa régen nem volt ilyen helyzetben, hogy nem tud felelősséget vállalni saját magáért. Ráadásul az európai elit még most sem fogta fel, hogy a nemzeti érdekeket kellene védeni. Azt hiszik, hogy a globalizáció megvédi majd őket mindentől. Ez a fajta konformizmus már semmit sem tud megoldani, nemzeti és európai válaszok kellenek majd a kérdésekre. Ez a felismerés csak a magyarokra jellemző, a többi európai országban még nem figyelhető meg.

Ön miért választotta Orbánt, miért nem mondjuk Macront, Trumpot vagy Netanjahut?

– Igaz, hogy divatos például mindig az amerikai elnökökkel foglalkozni. De nekem Bolsanaro, Trump vagy Netanjahu nem Európához tartozik. Trump csak egyszer volt elnök, Bolsanaro épp most vesztett, Netanjahu pedig Izraelben elnök. Orbán azért érdekel, mert európai és az Európai Unió egyik országának a vezetője. Ráadásul egy olyan országban dolgozik, amely védi a nemzeti érdekeit. Másodsorban azért érdekel Magyarország, mert Közép-Európa része, és ezt a régiót nem tudta Amerika kulturálisan úgy meghódítani, mint ahogy tette azt Nyugat-Európával. Kulturális gazdagság figyelhető meg a visegrádi országokban és nagyban támaszkodnak a történelmi múltra is, amely nyugatra már nem jellemző 1945 után. Magyarország a 20. században sok mindent elvesztett, de éppen most mutatja meg azt, hogy lehet újrapozicionálnia magát. Ilyen értelemben Magyarország sokkal izgalmasabb, mint Amerika, Brazília vagy Izrael.

A könyvének köszönhetően most már jobban értik a franciák mi történik itt és vajon a magyar ellenzék megértheti-e ezt, ha elolvassák a könyvét?

– Mostanában nem divatos olvasni. Az olvasáshoz erőfeszítés kell, sokkal nehezebb, mint nyomogatni az okostelefont. Mégis remélem, hogy sokakhoz eljut a könyv, főleg azért, mert sok mindent már az idő is igazolt, amit Orbán elkezdett. Ami a magyar ellenzéket illeti, nekik azért kellene elolvasni ezt a könyvet, mert azt egy nyugati, jelesül francia írta, és érdekes lehet nekik is kijönni a saját elefántcsonttornyukból, hiszen mindig ugyanazt mondják. Talán, ha egy francia írását megértik, ők is másképp gondolkodnak. Jó lenne, ha egységben szemlélnék saját országukat és rájönnének arra, milyen fontos, ahogy Magyarország a nemzeti érdekeit nézi az esetekben, még akkor is, ha ezek konfliktusos helyzetek.

Mit gondol, a V4-együttműködés erősebb lesz a háború után vagy végzetesen meggyengül?

– Biztos vagyok abban, hogy a négy ország szövetsége nagyon fontos szövetség. Igaz az ukrán háború kapcsán más utat jár például Lengyelország és Magyarország, de ennek nincs számottevő hatása a jövőre nézve. Mondom ezt azért, mert mind a két országban van egy nagyon markáns többség, amely ugyanúgy látja a világot és ezért a visegrádi országok nem engedhetik meg maguknak azt, hogy részekre hulljanak.

Forrás: hirado.hu

Fotó: Thibaud Gibelin Twitter