Néhány napon belül a harmadik világhírű festményt öntötték le folyadékkal a klímaváltozás ürügyén tiltakozó fiatalok, de lehet, hogy mire ez a kis írás megjelenik, már a negyedik vagy ötödik ilyen esetre is sor kerül. Feltűnési viszketegség, spontán kultúrterror vagy a cancel culture új fejezete a BLM-hisztéria után? – teszi fel a kérdést a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) honlapján.

Nemrég Van Gogh Napraforgók című alkotását a londoni National Galleryben paradicsomlével, Monet legdrágább festményét a potsdami Barberini Múzeumban pedig krumplipürével öntötték le a klímavédő aktivisták, később Vermeer Leány gyöngy fülbevalóval című képét egy hágai múzeumban érte hasonló atrocitás.

A globális felmelegedés ürügyén zajló akciózások sem forradalminak, sem eredetinek nem mondhatók. Ma már mindenki tudja, hogy a zöld radikalizmus nem a fákat ölelgető, ökoházakban éldegélő hippik romantikus innovációja, hanem egy

társadalommérnöki célok szolgálatába állítható, internacionalista politikai termék, mint ahogy a saját testüket a múzeumpadlóhoz ragasztó, idióta tekintetű aktivisták sem hősök, hanem csak globális rendszerszolgák, akik tizenöt másodperc hírnévért bármire kaphatók

– írja az MKDSZ, majd hozzátették, akárcsak a jól ismert baloldali akciócsoportok (Femen, Antifa, BLM) esetében, itt is nagy valószínűséggel ún. astroturfingről, vagyis felülről szervezett pszeudocsoportok forgatókönyvszerű megmozdulásáról van szó, még akkor is, ha ezek a csoportok – az utánzás szabályai szerint – később esetleg már maguktól szaporodnak. Írásukban kiemelték, egy tipikus európai zöldpárt ma mondandójának maximum a negyedét pazarolja a környezetvédelemre, idejének többi részében pedig olyan dolgokkal foglalkozik, mint a népkeveredésnek, a véleménydiktatúrának, vagy a különféle perverziók és identitászavarok térnyerésének a támogatása. Az MKDSZ kiemelte, a jól bevált kampánystratégiáknak, az európai zöldpártok erős beágyazottságának az ismeretében felmerül a kérdés: mi szükség van még ezek után a mozgalmi jelmezbe bújtatott ökoradikalizmusra, és főképpen az alkalmazott eszközök ilyen mértékű eldurvulására?

A felvetésre két logikus magyarázat kínálkozik.

Egyrészt a mind erősebb médiazajban, az egyre ordenárébb és hangosabb megnyilvánulások korában már csak a kirívóan megdöbbentő üzenetekkel érhető el a várt kommunikációs hatás – írja az mkdsz.hu. Másrészt maguk a fő célok is radikalizálódtak, amint arra az akciók valódi (nem hivatalos) üzeneteiből, illetve ezeknek az üzeneteknek a kortárs ideológiai trendekhez való illeszkedéséből következtethetünk.

Van Gogh és Monet képeinek leöntésének üzenete nem más, minthogy ma már az emberi, s azon belül a nyugati civilizáció remekművei sem szentek.

Azt, hogy elődeink legértékesebb alkotásai ma már bármilyen kamuszöveggel, magasztosan hangzó ürüggyel következmény nélkül meggyalázhatók. A Notre Dame-ot és más francia templomokat elborító lángok látványa immár a múlté: új fejezet kezdődött. Aki azt hitte, hogy az eltörlés kultúra megáll a kereszténység, illetve a „fehér felsőbbrendűség” (jelentsen az bármit) szimbólumainak a felgyújtásánál, ledöntésénél vagy meggyalázásánál, az nagyot tévedett

– írják, hozzátéve, hogy az elkövetők a klímavédelem jelszava mögé bújtak, de könnyen lehet, hogy egy laptopon vagy egy tölgyfaíróasztal fiókjában már ott sorakoznak a vétkek, amelyeket idővel – a keresztények, a jobboldaliak, a fehérek, a heteroszexuálisok vagy éppen az orosz sportolók és zongoristák után – majd a modern, szekularizált Európa fejére is ráolvashatnak.

A most megtámadott festményeket üvegfal védte, amely megakadályozta a jóvátehetetlen károkozást. Bízzunk benne, hogy ennél durvább támadásokra már nem kerül sor (miként bízunk a tettesek példás megbüntetésében is), s amit még inkább remélünk, hogy a tervezettségről és szervezettségről szóló iménti hipotézisünk csupán téves megérzés, és csak néhány magányos őrült borzolta ideig-óráig a civilizált világ idegeit. A kérdés csak az, hogy áttöri-e majd valaki egyszer a helyi társadalmak és közösségek tűrőképességének is az üvegfalát. Látva az európai polgári társadalmak rohamos hanyatlását, illetve figyelembe véve azt a tényt, hogy a polgári öntudat elvileg az értékeink védelmére való képességet és szándékot is magában foglalja, sajnos könnyen lehet, hogy ez a fal egy ideje már nem is létezik. Vagy csak mi nem látjuk, mert üvegből van? A legjobb az lenne, ha ennek nem is kellene kiderülnie – zárják az írást.

Forrás és teljes cikk: vasarnap.hu

Kiemelt kép: Twitter