Bemutatták a Culinaria Hungarica könyvsorozat első két kötetét a keszthelyi Balaton Színházban. Ambrus Lajos Nagy almáskönyve, illetve Fehér Béla és Gálffy Zsuzsanna Kakastaréj című munkája a gasztronómiai mellett irodalmi és történeti elmélyülést is kínál – ismertette a Zaol.hu.
A beszélgetésen Lévai Anikó, a Magyar Konyha szerkesztőbizottságának elnöke elöljáróban leszögezte: szerencsére még vannak, akik „nem a telefon s a tablet gombjait, billentyűit böködik, hanem a nyomdaillatú könyvek lapozását választják, nem szintetikus tablettákon szeretnének élni, hanem jóízű ételeket fogyasztanak, s nem a latin-amerikai hűtőházakból ideszállított, látványos, ám ízetlen gyümölcsöt eszik, hanem a saját kertjükből például almát, diót, cseresznyét”.
Lévai Anikó szerint a Culinaria Hungarica sorozat alkotóit és olvasóit mindez összeköti. Azt mondta:
Szerencsére a Kárpát-medencében nagyszerű gazdákkal, gyümölcstermesztőkkel, borászokkal, sajtot, kenyeret, sonkát készítő családokkal is lehet találkozni,
akik a saját birtokukon élvezik a flow-t, s nem a városi irodaházakban vagy a bevásárlóközpontok lépcsőjén.
A kötetek keszthelyi bemutatóján (b-j) Lévai Anikó, Fehér Béla, Gálffy Zsuzsanna, Ambrus Lajos és Szálinger Balázs (Fotó: Zalai Hírlap/Pezzetta Umberto )
A Szálinger Balázs József Attila-díjas író, költő által moderált beszélgetésen Ambrus Lajos kiemelte, „sok a tartozás, mert a tudás és ezzel együtt a régi, nagyra tartott magyar gasztronómia eltűnt, átalakult, s a mozaikdarabok ismeretlenné váltak” azzal, hogy a 60-as, 70-es évekre szinte nyoma veszett a magyar önellátó falunak, és ezzel együtt a rekvizitumainak is. A szerző tollából irodalmi igényű pomológiai, vagyis gyümölcsészeti mű született, amelyből az is kiderül, mi a Batul, a Pónyik, a Renet, az Aranypármen, a Gyógyi vagy éppen a Leánycsecsű.
Fehér Béla, a Kakastaréj egyik szerzője arról beszélt, gasztroérdeklődését a Mikszáth által (is) használt baraboly kifejezés ihlette, amely kapcsán egy másik világ tárult fel előtte. S ahogy ebben elmélyült, látta, hogy a gasztronómiát illetően mennyi szamárság kering az interneten és könyvekben is. Ekkor azt gondolta,
a magyar konyha nemzeti ügy, amely összefügg a magyarságtudattal.
Kutatómunkája eredményeként sorra cáfolt közkeletű tévedéseket, hiszen például az Újházi leves nem az, amit annak mondunk, mint ahogyan az igazi Jókai bablevesnek sincs köze a ma ismert változathoz, mint ahogyan a palóclevesnek sem Gundel Jánoshoz.
Mindez azért fontos, mert a magyar konyhát csak úgy lehet megőrizni, ha tisztában vagyunk a hagyományaival – mondta Fehér Béla, hozzátéve: a könyv születését is e szándék inspirálta – olvasható a Zaol.hu beszámolójában.
Forrás: Magyar Nemzet
Kiemelt kép: Origo
