„Az emberi jogok védelme a füstfüggöny, amelynek az a célja, hogy elfedje az Egyesült Államok intervencióinak valódi okait” – véli Gerry Sussman, a portlandi egyetem professzora. Az amerikai kutató a Magyar Hírlapnak az orosz–ukrán háború geopolitikai összefüggéseiről beszélt, kiemelve, hogy a Fehér Ház egyetlen külpolitikai célja az USA hegemóniájának biztosítása bárkivel szemben és mindenáron.

Minden amerikai elnök és mindkét párt az Egyesült Államokban részese volt az Oroszország ellen folyó hidegháborúnak, mivel a külpolitikájuk homlokterében egyaránt a globális hegemónia igénye áll, s ennél fogva elengedhetetlen számukra, hogy a világ minden egyes renitens kormánya és vezetője elismerje a neoliberális gazdasági rend dominanciáját – szögezte le a Magyar Hírlap kérdésére Gerry Sussman, a Portlandi Állami Egyetem professzora. Szerinte nem kérdés, hogy az USA provokálta ki az orosz inváziót, és a háború nem 2022-ben kezdődött. Sőt, Ukrajna bizonyos értelemben a második világháború óta egyfajta csatatérállam volt.

A globalizáció- és propagandaszakértő borúsnak látja Kelet-Európa, de tágabban az egész világ helyzetét.

„Az emberi jogok védelme a füstfüggöny, amelynek az a célja, hogy elfedje az Egyesült Államok intervencióinak valódi okait,

ugyanakkor tökéletesen világos, hogy a külügyminisztérium, a Pentagon és a CIA hosszú ideje kész támogatni még a legbrutálisabb fasiszta rezsimeket is, amennyiben az szolgálja az USA érdekeit” – fogalmazott Sussman, majd felidézte a titkosszolgálatok működésévél és a Washington külpolitikájával foglalkozó CovertAction Magazine-ban megjelent szeptemberi cikkét, amelyben az ukrán–amerikai kapcsolatokat elemzi a második világháborútól napjainkig.

1945 után az olyan népirtók, mint Sztyepan Bandera, Jaroszláv Sztecko vagy Mikola Lebed amerikai védnökség alá kerültek, és szoros kapcsolatban álltak a MI6-szel és a CIA-val. Utóbbi az ötvenes évek elején az egykori kollaboránsokra támaszkodva egy felkelést is megpróbált kirobbantani, 85 ügynököt dobott le Ukrajnában, ám az akció kudarcba fulladt. Ennek ellenére Langley és a Fehér Ház tovább támogatta és a szovjetellenes hírszerzés során használta az ukrán ultranacionalistákat. Szteckót, aki naplójában helyeselte a holokausztot, és élete végéig egy etnikailag tiszta országról álmodozott, Ronald Reagan és George H. W. Bush is fogadta.

„A Szovjetunió 1991-es összeomlásával az Egyesült Államok úgy gondolta, hogy végre Oroszország a markában van. Borisz Jelcin autokratikus, vodkavezérelt uralma alatt az Egyesült Államokat felkérték egy neoliberális, »sokkterápiás« program irányítására” – emlékeztetett a professzor, hozzátéve: ez a megoldás és az amerikai típusú kapitalizmus azonban súlyos recesszióba taszította az orosz gazdaságot.

Ezt kihasználva a Clinton-adminisztráció hozzálátott a NATO bővítéséhez, amivel felrúgta az idősebb Bush és Mihail Gorbacsov megállapodását, amely arról szólt, hogy Moszkva tudomásul veszi a német újraegyesítést, cserébe viszont a katonai szervezetet „egy hüvelyknyivel” sem terjeszkedik Kelet felé.

Ami Ukrajnát illeti, mutatott rá Gerry Sussman, az Egyesült Államok a 2004-es elnökválasztáson látta meg a lehetőséget arra, hogy a befolyása alá vonja. A kampány idején egymásnak adták a kilincset a Kijevbe látogató magas rangú tisztviselők, emellett az olyan „rendszerváltó” szervezetek is, mint a National Endowment for Democracy (NED), a USAID, a Freedom House, és Soros György Nyílt Társadalom Intézete minden követ megmozgattak Viktor Juscsenko győzelme érdekében. Az Amerika-barát politikus azonban 2010-re „elkopott”, mindössze 5,5 százalékot ért el.

Gerry Sussman e ponton hangsúlyozta: a Német- és Franciaország közvetítésével tető alá hozott

minszki megállapodások a volt ukrán elnök bevallása szerint az oroszok megtévesztését szolgálták.

„Az volt a célunk, hogy először is megállítsuk a fenyegetést, vagy legalábbis késleltessük a háborút, hogy nyolc évet biztosítsunk a gazdaság és erős fegyveres erők fejlesztésére” – nyilatkozta Porosenko idén nyáron.

A professzor szerint nem kérdés tehát, hogy az ukrán válságban mélyen és tevőlegesen is érintett az Egyesült Államok. S végül az háborús propaganda orwelli jellegével kapcsolatban a híres nyelvész, Noam Chomskyt idézte, aki a közelmúltban azt mondta: „Nagyon érdekes, hogy az amerikai diskurzusban szinte kötelező az inváziót Ukrajna nem provokált lerohanásának nevezni. Keresse meg a Google-on, több százezer találatot talál. Természetesen provokálták. Különben nem emlegetnék állandóan, hogy ez egy „nem provokált invázió.”

Forrás: Magyar Hírlap

Kiemelt kép: AFP