Időnként – mint ezúttal is – olyan olvasói levelek érkeznek hozzánk, vagy a Civil Összefogás Fórumhoz, amelyek tartalmával teljes egészében egyetértünk, csak az a baj, hogy mégsem tudunk mit kezdeni velük. Íme egy példa:

„Tisztelt Civil Összefogás Fórum!

Szeretném két dologra felhívni az Önök figyelmét:

– Az EU Parlamentjének újra kellene tárgyalni az őshonos európai kisebbségek ügyét, mivel külön pénz juttatása nélkül is kötelesek a lakosság egy jelentős részének problémájával foglalkozni.

– Az átláthatóság szellemben Ursula von der Leyen számoljon el a 35 milliárdos vakcina beszerzésről. hiszen minden egyes EU-s állampolgárra 78 euró jut! Talán nem kellett volna ennyit fizetni, ha Leyen asszony férje nem kapott volna az USA-ban gyógyszergyári orvosigazgatói állást, és talán Stella Kyriakides sem gyarapodott volna 4 millió euróval.”

Igen, kedves olvasónk, teljesen igaza van. Ha becsülettel, az európai polgárok érdekeit szem előtt tartva működne az Európai Bizottság (a Parlament ebben az esetben nem marasztalható el, ott megszavazták, hogy a Bizottság tűzze napirendjére ezt az ügyet), akkor valóban döntést kellene hozniuk az őshonos európai kisebbségek védelmében. De nem hoznak, mondván, ez minden állam belügye. Hiába gyűlt össze több mint 1 millió aláírás a Minority Safe Pack támogatására, akkor se! Ráadásul az ultraliberális Európai Bíróság is megerősítette az EB döntését, azt állítva, hogy már minden szükséges lépést megtettek az európai kisebbségek védelmében. Ami persze szemen szedett hazugság, csak éppen jogi köntösbe bújtatva. Nem mellesleg már szinte fel sem tűnik, hogy az EB nem foglalkozik olyan ügyekkel, amelyek a hatáskörébe tartoznak, azokkal ellenben (jogalkotás, oktatás, gyermekvédelem stb.) nagy szorgalommal, amikhez a világon semmi köze.

Igen, kedves olvasónk, teljesen igaza van abban is, hogy felelősségre kellene vonni Ursula von der Leyent a Pfizer-mutyi ügyében és igen, el kéne kapni Stella Kyriakides grabancát, magyarázza meg ha tudja, honnan pottyant a számlájára az a 4 milliócska és miért cserébe. De Stella ügye valahogy szép csendben elaludt, visszhang (és következmények) nélkül a semmibe foszlott. Ursula ügyében ugyan nyomozgatnak, de mit lehet tenni, ha egyszer nem találja az sms-ben törvénytelenül kötött megállapodásokat? Nem beszélve a legutóbbi, olvasónk által meg sem említett korrupciós botrányról, ami ugyan még zajlik, de maga lenne a csoda, ha végül komoly következményei lennének.

Szóval igen, olvasónk joggal várná, hogy a felsorolt ügyekben érdemi változások történjenek, de az uniós korifeusok ténykedésének ismeretében cinikus megjegyzésünk jogosnak tűnik: azt ugyan várhatja. Sajnáljuk, hogy ezt kell mondanunk, de nem mondhatunk mást. És hiába az egyetértésünk, a CÖF, vagy éppen portálunk óhaja, ha még 1 millió polgár aláírását is vígan lesöprik az asztalról.

A CÖF sok kérdésben kereste és keresi az Európai Bizottságot, magyarázatot vagy indoklást kér egy-egy döntésükről, a kapott válaszok (mert általában válaszolnak) a „dodonai szöveg” kategóriába sorolhatók. Vagy ha így érthetőbb: nesze semmi, fogd meg jól.

Persze nem adjuk fel, újra és újra próbálkozunk. Hátha egyszer csoda történik.

(Címképen:Európai Bizottság. Fotó: europa.eu)